Dolhai Attila: „Nem érdemes boldogtalan operaénekesnek lenni”

Az Operettszínház színésze az opera felé tett lépéseiről, a gyerekkorából hozott tapasztalatairól és Koppány szerepéről is beszélt a 168Órának.

Dolhai Attila 2000-ben játszott az Elisabeth című musicalben a Miskolci Nemzeti Színházban, így ismerte meg Kerényi Miklós Gábort (a darab rendezőjét), az ő javaslatára 2001-ben felvételizett a Színház- és Filmművészeti Egyetemre. Másodéves korában megkapta a Mozart! című musical címszerepét a Budapesti Operettszínházban, ahol azóta is játszik.

Dolhai Attila szakállal (fotó: Dudás Ernő)

Négy évvel ezelőtt ünnepelt sztárként bejelentette, hogy nem játszik többet musicalekben, az operettekre szeretne váltani, de a fő célja, hogy operaénekes legyen. Most mégis elvállalta az István, a királyban Koppány szerepét. „Ez a négyéves tanulási időszak a hasznomra vált. Tudtam, ha fejlődni akarok, továbblépni a pályán, akkor klasszikus hangképzést kell tanulnom, s ehhez motiváló cél volt az operaéneklés. Még most sem mondtam le róla teljesen, de azt be kellett látnom: vannak korlátaim és a lehetőségeim is végesek. Nem érdemes boldogtalan operaénekesnek lenni” – mondja az interjúban.

„Szembesülnöm kellett azzal is, operaénekesként már elkéstem azokhoz a fiatalokhoz képest, akik húszévesen bekerülnek a Zeneakadémia magánénekesi szakára, s diploma után elindítják a nemzetközi karrierjüket. Ráadásul én nem vágyom arra, hogy folyton a világot járjam: itt van a feleségem, a három lányom. Ahhoz pedig, hogy olyan szintre jussak, hogy az Operaházban vagy az Erkel Színházban énekelhessek, lehet, hogy még öt-tíz évet kellene tanulnom. Amikor rájöttem, hogy nem kell ezt mindenáron erőltetnem, megkönnyebbültem” – fűzi hozzá.

Korábban azt nyilatkozta, hogy a musical- és az operett éneklés annyira más technikát igényel, amit nem lehet egyszerre csinálni anélkül, hogy egymás rovására ne menne. „Azt remélem, az elmúlt négy évben elsajátítottam azt az éneklési technikát, amivel mindkét műfajban helyt tudok állni. A musical- és operettszerepeim nem mennek egymás rovására. Ha az ember fitten tartja magát, bonviván akár ötvenéves koráig is lehet. Rómeót viszont már nem akartam negyvenévesen játszani. Koppány még beleférhet” – mondja ezzel kapcsolatban. 

Ajakon, egy kistelepülésen nőtt fel, az ottani életvitelnek később is hasznát vette. „Mielőtt a szüleink reggel elmentek dolgozni, kiosztották ránk az otthoni munkákat, amelyeket el kellett végezni. Ha nyáron strandra akartam menni, nem kértem pénzt a szüleimtől. Azt mondták: szedd le a fáról a cseresznyét, add el a piacon, abból mehetsz a strandra” – emlékezik.

Dolhai Attila és Szinetár Dóra Szombathelyen (fotó: Mészáros Zsolt)

„Az is megtörtént, hogy elmentem a nagymamámmal a nagybani piacra petrezselymet árulni. Egész nap álltam a piacon, de nem vette senki. Ennek is volt tanulsága számomra: a hiábavaló, fölösleges dolgokat nem kell erőltetni. Úgy nőttem föl, hogy mindenért meg kell dolgozni, de ha valami nem megy, el kell engedni. Ma is hasznát veszem ezeknek” – fűzi hozzá.

Az operettel szembeni negatív előítélet is szóba került a beszélgetés során. „Szerintem az előítéletekért a szakma is felelős. A zenés produkció mindig is népszerű volt, és a színházak néha úgy is műsorra tűznek ilyen előadásokat, hogy a minőség nem elfogadható. És ha az emberek ezt látják, rossz véleményük alakul ki az egész műfajról, s ezen nem könnyű változtatni” – vallja Dolhai Attila.

Az eredeti interjúból az is kiderül, hogyan viselte operaénekesként a negatív kritikát, mit nyert ezzel a négy évvel, amikor tudatosan képezte a hangját, és hogyan tudott másodéves színműsként egy musicalben szerepelni az iskola igazgatójának tiltása ellenére.

A teljes interjú, amelyet Sándor Zsuzsanna készített, itt olvasható. 

Kapcsolódó cikkek

A nap fotója – Elkezdődtek az István, a király próbái az Operettszínházban