Jordán Tamás: „Olyan rendezői névsor ez, ami az országban talán sehol nincsen”

Jordán Tamással a szombathelyi színház elmúlt tíz évéről, a következő évadról és az utódnevelés értelmetlenségéről is beszélgettünk.

2007-ben kapta meg a lehetőséget, hogy állandó társulattal rendelkező színházat hozzon létre Szombathelyen, így jött létre a Weöres Sándor Színház. Ennek élén immár harmadik igazgatói ciklusát tölti, amelyből még két és fél év van hátra. A legutóbbi kinevezése előtti és körüli nemtelen hercehurca azt valószínűsíti, hogy ez lesz számára az utolsó vezetői ciklus (cikkeink ebben a témában itt olvashatóak). A szombathelyi teátrum időközben az ország egyik legerősebb színházi műhelyévé vált. 

jordan_portr_meszaros_zsolt_1.JPGJordán Tamás (fotó: Mészáros Zsolt)

Megkérdeztük, hogyan látja ezt a tíz évet az indulás nehézségeitől a következő évad bemutatóiig, miért nem gondolt eddig arra, hogy utódról gondoskodjon a színház élén, és mik szerepelnek a bakancslistáján színházigazgatóként és azt követően.

Milyennek látod ezt a tíz évet?

A válaszhoz el kell, tűnődjek azon, igazgatóként mennyire tűnik tárgyilagosnak a rendkívül pozitív véleményem, amit minden esetre érdemes fenntartással fogadni. Két nagy dobással zártuk ezt a szezont. A salemi boszorkányoknak országos híre lett, és a Horgas Ádám által rendezett Egy bizonyítás körvonalai című előadásunk is nagy sikert aratott. Persze ez inkább arra válasz, hogyan érzem magam most, ám hogy ilyen eredményt tudunk felmutatni, sejthető, hogy ezt tudatos és produktív munka kellett megelőzze.

Mivel kezdődött ez a munka?

Induláskor a nagy kérdés az volt, hogyan és milyen színházat kell csinálni egy olyan helyen, ahol korábban nem volt társulattal rendelkező színház. Akkoriban volt négyszáz színházba járó ember Szombathelyen, akik rendszeresen nézték a meghívott előadásokat, amelyek egyébként a legjobb előadások voltak az országban. Vagyis volt négyszáz olyan néző Szombathelyen, akinek a műveltsége, ízlése és a színházértése vetekedett a budapesti művészszínházak közönségével. Miközben Szombathelyen nyolcvanezren éltek és élnek. A feladatunk azt volt, hogy színházra tanítsuk ezen a négyszázon túli közönséget.

Lépésről lépésre jutottunk előbbre, óvatosan adagoltuk azokat az előadásokat, amelyek a színházat még nem ismerő, és talán nem is szerető nézőknek is tetszenek. Mostanra odáig jutottunk, hogy rendezhet nálunk Alföldi Róbert, Mohácsi János vagy éppen Zsótér Sándor is. Ha ehhez hozzávesszük Valló Pétert, Réthly Attilát vagy éppen Horgas Ádámot, olyan rendezői névsor ez, ami az országban talán sehol nincsen. 

jordan_2_1.JPGFotó: Mészáros Zsolt

Korábban azt nyilatkoztad, sokan próbáltak lebeszélni a színház létrehozásáról.

A sokan helyett én inkább azt mondanám, hogy majdnem mindenki. Akkoriban nem volt kedvező az ország gazdasági helyzete, a társadalomban sem volt jó a színház megítélése, a Kádár-korszak végéhez képest csökkent a színészek ázsiója is, és teljesen reménytelennek tartották, hogy egy – többi vidéki városhoz hasonlóan – adósságokban úszó városban el lehessen érni, hogy anyagi áldozatokat hozzanak egy színház létrehozásáért. Többen voltak, akik az én érdekeimet szem előtt tartva próbáltak erről lebeszélni. Hogy végül mégis megszületett a színház, abban nagy szerepe van Ipkovich György, akkori polgármesternek, aki nagyon szerette volna, hogy a városnak legyen egy színháza. E nélkül az önkormányzati támogatás nélkül bele sem tudtam volna kezdeni.  

Mi volt a legnehezebb feladat?

Nagyon nagy kérdés volt, hogyan tudok összeszedni egy jó nevekkel rendelkező társulatot vidéken. A korábban nagyon jó előadásokat létrehozó helyi Kamara Savaria tagjai közül verbuválódott a társulat, továbbá mindenütt elhintettem, hogy szívesen látok színészeket az alakuló színházba. Senkit nem kerestem meg és nem hívtam személyesen, mivel a legtöbb színházigazgató személyes barátom, és nem akartam bárkit is elcsábítani a színházukból. Olyanokat szerződtettem, akik maguktól jelentkeztek.

Egyenes vonalúnak látod ezt a tíz évet?

Voltak jobb és kicsit kevésbé jó évadjaink, de az utolsó néhány év véleményem szerint feltétlenül felfelé ívelt, amit többek között a POSZT-on, a Vidor Fesztiválon és a Vidéki Színházak Fesztiválján elnyert sok-sok díj is visszaigazol. Annál szívet melengetőbb dicséretet pedig el sem tudok képzelni, mint amikor néhányan azt mondják nekem, hogy ez kezd olyan lenni, mint a ’80-as évek kaposvári színháza. 

jordan_3_meszaros_zsolt.JPGFotó: Mészáros Zsolt

A következő évadot nézve azt lehet látni, hogy sem könnyedebb vígjáték, sem zenés színházi előadás nincsen benne. A kifejezetten populáris műfajok hiánya tudatos döntés volt?

Szándékos törekvés nem volt bennünk erre Réthly Attila főrendezővel, amikor összeállítottuk az évadot, ráadásul Valló Péter George Bernard Show-rendezése vélhetően a könnyedebb előadások közé fog tartozni, Bálint András  Diploma előtt rendezése is egy társalgási színdarab és az Acélmagnóliák, amit Nagy Cili állít színpadra, szintén inkább vígjáték. Tény, hogy az igazán könnyed, szórakoztató darabok hiányoznak az új évadból, de valaki A salemi boszorkányok után azt mondta nekem, bebizonyítottuk, hogy nem igaz az állítás, hogy a nagyközönségnek csak zenés, szórakoztató, vidám darabok kellenek.

Az évadbemutatót nézve még egy dolog ütötte meg a szememet, Pálfi György Titus Adronicus rendezése, mivel ő eddig egyetlen színházi előadást készített, az Engedj be! című romantikus vámpírtörténet, ami ráadásul finoman szólva is kevéssé  jól sikerült. Hogy jött az ötlet, hogy ő is rendezzen?

Szerepeltem a Szabadesés című filmjében, és színészként úgy éreztem, nagyon sok helyénvaló, jó instrukciót kapok tőle. Azt tapasztaltam, hogy van érzéke ehhez, annak pedig számos oka lehet, ha egy rendező első színházi munkája fiaskónak bizonyul. azt remélem és hiszem, hogy a második már nem lesz az. (mosolyog)

Vezető színészek távoznak Szombathelyről, aminek lehet olyan olvasata is, hogy a mandátumod lejárta felé közeledve nem lehet tudni, mi lesz a Weöres Sándor Színházzal.

Azért az még két és fél évvel odébb van. Én inkább attól félek, hogy a közönség azt a következtetést is levonhatja a távozásokból, mintha valami nem lenne rendben Szombathelyen. A valóság ellenben az, hogy egy sereg olyan színész van Szombathelyen, akik a fővárosban is megállnák a helyüket, akik közül most néhányan el is mentek Budapestre. Mert lássuk be, mi egy Budapest ország vagyunk: ami nem Budapesten történik, az nem is történt meg. Ezért ha egy színész a népszerűség és a nagyobb elismertség miatt Budapestre kívánkozik, nem lehet őt hibáztatni.

Azt is gondolom, hogy egy színésznek nyolc-tíz évnél többet nem szabad egy helyen maradnia, még akkor sem, ha kiváló munka folyik azon a helyen. És meglehet, ismét csak elfogultan, de azt mondom, a Weöres Sándor Színházban ez a helyzet. Ennyi idő után egy színész ugyanis már nem kap újabb impulzusokat és elkényelmesedik. 

jordan_meszaros_zsolt.JPGFotó: Mészáros Zsolt

Nem gondolod, hogy a szombathelyi színház társulatának biztonságérzetét mégiscsak növelné, ha gondoskodnál egy utódról, aki átveheti a helyedet a színház élén két és fél év múlva?

Most megelégszem azzal, hogy csak megmosolygom ezt a kérdést. (mosolyog) Hogyan történnek ma a színházvezetői kinevezések? Pályáztatás van és olyan kuratóriumok, olyan politikai elvárások, hogy semmi értelme nincsen bármiféle utódon gondolkodni. Miért nevelgessek bárkit, amikor úgyis a politika dönti el, ki vezet egy színházat?!

Arról nem is beszélve, hogy az utódnevelés nem úgy történik, ahogy ezt sokan gondolják. Máté Gábort például nem nevelte ki Zsámbéki Gábor, egyszerűen csak felfigyelt a vezetői és szervezői képességeire. Nem tartott neki csütörtökönként igazgatói órát. Az adott színház szelleme és jellemzői kitermelik azt, aki majd vezetheti.

Utódnevelés alatt én sem a színházról való értő gondolkodás megtanításáról beszélek, mert akinek ez a készsége nincsen meg, az eleve nem való egy színház élére. De egy színházi struktúra működése olyan bonyolult szerkezet, amibe ha valaki nem kap támogató betekintést, az sokra nem mehet.

Nem akarlak ezzel megbántani, de ez finoman szólva is butaság. Nincs olyan, hogy színházigazgató nevelés. Két és fél év múlva jár le a mandátumom, és adott időben meg fogom nevezni azt, akit a legszívesebben látnék, hogy folytassa ezt a munkát. Ezt még ő sem tudja! De nem fogom nevelgetni. (nevet) Adott időben majd többször beszélgetek vele, amit ha akarsz, hívhatsz nevelési óráknak is. (mosolyog) Ezt követően pedig, szintén időben nyilvánosságra is hozzuk, kit támogatok.

Hogy érzed, mi lesz a szombathelyi színházzal két és fél év múlva?

Azt remélem, hogy olyan vezetője lesz, akit a társulat művészileg elismer, és aki nem adja lejjebb azt a művészi igényt, amihez a csapat már hozzászokott.

Van olyan, ami a színházigazgatói bakancslistádon még szerepel?

Jó volna, ha az Európai Színházi Konvenció friss tagjaként a Weöres Sándor Színház nemzetközi működése beindulna, fesztiválszereplésekkel és külföldi előadások vendégjátékaival. Ezzel kapcsolatban most a kezdőrúgást tudtuk elvégezni. És nagyon szeretnék egy Rómeó és Júliát is – van hozzá Rómeónk, Júliánk, dajkánk és Lőrinc barátunk is. 

jordan_toldy.jpg        Fotó: Toldy Miklós

Hogyan látod magad előtt azt az időszakot, amikor már nem vezetsz színházat?

Az első az, hogyan látom az egészségi állapotomat. (mosolyog) Ha olyan állapotban leszek, mint most vagyok, akkor ki fogok tudni teljesedni néhány dologban. Nagyon szeretnék egy központot létrehozni Budapesten, amelynek a fő profilja a fiatalokat kapcsolatba hozni a művészetekkel, elsősorban a színházzal. Az a tapasztalatom, tudok bánni azzal a bizonyos tíz és tizenhat év közötti „kárhoztatott nemzedékkel”, amelyről művészetértőként sokan lemondanak. Értem a nyelvüket, és szót is tudok érteni velük. Márpedig ha sikerül jól megszólítani őket, akkor vevők mindenre. Merthogy ezt sem az iskolában, sem otthon nem élhetik meg. Ennek a megszólításnak a kívülről nézve rendkívül strapás munkáját nagy örömmel tudnám vállalni.  

Törőcsik Mari nagyon karakán módon állt ki melletted egy videó üzenetben az igazgatói kinevezésed körüli hercehurca kellős közepén, és az az ötlet is napvilágot látott korábban, hogy egy direkt kettőtökre írt darabban szeretnéd, ha szerepelnétek. Ez kizárólag szakmai tisztelet vagy több annál?

Ez egy nagyon hosszú történet. Mi már a 25. Színházban játszottunk együtt, a Cserepes Margit házassága előadásában én voltam a férje. Később ő a Nemzeti Színház művésznője lett, én pedig az igazgatója, ebben az időszakban is sokat találkoztunk. Akkor lett nagyon erős a kapcsoltunk, amikor nem is olyan régen hónapokig feküdt a szombathelyi kórházban, ahol gyakran meglátogattam, ahogy most Velemben is.

Hogyan jött a közös játék ötlete?

Másfél-két évvel ezelőtt egy felolvasószínházi előadásban ketten olvastuk fel a darabot, aminek nagy sikere volt. Törőcsik Mari mondta a végén, hogy kellene valamit kettőnknek játszani. „Jó, de mit? Íratni kellene egy darabot. Rendben, de kivel?” Ő mondta, hogy a Háy Jancsival. Volt egy darabötletem, amivel felhívtam Háyt, és jelenleg is itt tartunk. Amint Mari felépül, belevágunk.  

Török Ákos

Kapcsolódó cikkek

Jordán Tamás évadot hirdetett
Jordán Tamás egy darabot rendelt, amelyet Törőcsik Marival játszanának el
Jordán Tamás: „Nem adtam magamnak időt arra, hogy megijedjek”
Jordán Tamás vezetheti tovább a Weöres Sándor Színházat
Jordán Tamás: „Úgy gondolom, nem lesz más pályázó”
„Ha nincs Jordán Tamás, akkor nincs ez a társulat sem”

süti beállítások módosítása