Budavári Palotakoncertek az Oroszlános udvarban

Az operettgála mellett egy táncszínházi produkció is látható lesz az idei eseményen. 

A Budai Várbeli Oroszlános udvarban 2013-ban volt az első operettgála: a Budavári Palotakoncerteket idén augusztus 3-5. között immár hatodik alkalommal rendezik meg. Augusztus 3-án és 4-én a Budapesti Operettszínház művészei operett gálaestet tartanak Bor, dal, asszony címmel, amelynek rendezője és koreográfusa Lőcsei Jenő táncművész, koreográfus. 

Bor, dal, asszony (fotó: Gordon Eszter)

Helyet kapnak benne a legkiválóbb operettszerzők – mások mellett Kálmán Imre, Lehár Ferenc, Johann Strauss, Suppé, Sullivan, Ábrahám Pál és Jacques Offenbach – legismertebb szerzeményei, és méltatlanul elfeledett remekeik is. Rendezője arra törekedett, hogy ne egy szokványos koncertet hozzanak létre, ahol két szám között bejön egy kedves konferanszié, s elmondja, a következő daloknak ki a szerzője, kik fogják előadni.

Miként Lőcsei Jenő fogalmaz: egy ilyen gála lehetőséget ad arra, hogy az operettslágereket kiemeljék az eredeti művekből. „Hiszen egészestés színházi előadás kapcsán eléggé kötve a kezünk, a daloknak dramaturgiai szerepük van, valahonnan indulnak, valahova tartanak, a rendezőt valamennyire fegyelmezi a szövegkönyv, a koreográfust meg a rendezői koncepció. Egy gálaműsorban, amely különböző darabokból meríti a dalokat, mindezzel meglehetősen szabadon lehet bánni. A zene persze itt is köti az embert, de a szövegek szabadon újraértelmezhetők. Egy alkotót pedig nagyon inspirál az efféle szabadság” – fűzi hozzá a rendező-koreográfus.

Bor, dal, asszony (fotó: Gordon Eszter)

Az operettgála kapcsán Lőcsei Jenő azt is elmondta: „Egészen különös mesék kerekednek abból, hogy az operettslágereket kivettük az eredeti helyükről, az adott művekből, átvittük őket más környezetbe, ezzel más hangulatot, értelmezést kaptak, és mindez átformálta a figurákat is. És miért is ne találkozhatnának különféle operettek szereplői a színpadon?”

„Kétségtelen: a rutin szorult helyzetben segíthet egy előadáson, de nem ad hozzá többletet, ráadásul a rutin megöli a másként gondolkodást, szembemegy az újdonságokra törekvésekkel is. Amikor Vadász Dániellel elhatároztuk, hogy másképpen kellene viszonyulnunk ehhez a gálaműsorhoz, ez azt is jelentette: a koncertszerűségből mozduljunk el a színház irányába. Amiből nyilván az is következett, hogy a szcenikán is változtassunk, legyünk vizuálisan is nyitottak, s használjuk bátrabban a modern technikai lehetőségeket. Másfelől elindult a keresgélése új daloknak is” – fűzi még hozzá.

Szendy Szilvi, a Budapesti Operettszínház szubrettje – aki ugyancsak fellép a Budavári Palotakoncertek operettgáláján – azt mondja: ameddig felteszik azt a kérdést, mitől tud még mindig divatban maradni az operett, addig nincs baj, mert ez azt jelzi, hogy az operett biztosan él, és vonzza a tömeget. 

Szendy Szilvi (középen) a Bor, dal, asszony előadásában (fotó: Gordon Eszter)

„Egy orvos barátom mondta: ahányszor megnézi a feleségével valamely előadásunkat, utána otthon még felbontanak egy üveg pezsgőt. Valami plusz érzést kap itt a néző, szépséget fogad be. Nyilván arra különösen vigyázunk az operettvilágban, hogy ne essünk túlzásokba, ne fodrozódjon túl az előadás. Egyébként nehéz az operett könnyedségét természetesen ábrázolni. Másfelől: aki azt gondolja az érzelmekről, hogy azok giccsesek, az eleve be sem ül egy operettre” – fűzi hozzá Szendy Szilvi.

Az operett műfaja hungarikumként jegyzett. De kulturális örökségünkhöz tartozik a csárdás is: augusztus 5-én este a Magyar Nemzeti Táncegyüttes lép fel Csárdás! – A Kelet tangója című látványos előadásukkal, amely Budapesten ekkor látható először, és amelynek koreográfusa és rendezője Zsuráfszky Zoltán. 

Csárdás! - A Kelet tangója (fotó: Dusa Gábor)

A táncszínházi előadáson a szerelmi háromszög-történetet a néptánc és a népzene nyelvén dolgozzák fel, miközben a nézők láthatják a Kárpát-medence táncainak szépségét, hallhatják zenei világának sokszínűségét és gazdagságát.

(Forrás: Pentaton Művész- és Koncertügynökség)