Iparművészet a színházban, színház az iparművészetben

A kiállítás megtekintése előtt nem is gondolnánk, hogy a színművészeten kívül mennyi művészeti ág lelhető fel egy színház épületében.

Régi vágyam, hogy egy színházi előadást a nézőtéren elhelyezett vagy éppen onnan elrejtett hangkeverő pult mögül nézhessek végig, miközben megfigyelem az ott dolgozókat munka közben. Hiányos műszaki ismereteim ellenére nagyon érdekel, hogyan is történik az a „varázslat”, amely egy előadás hang- és fénytechnikáját irányítja. Ezért ha lehetőségem van látni ezt a területet, a fél szememet előadás közben is rajta tartom. 

Földi Kinga jelmeze, maszkja és kellékei a  Góbi Rita Társulat Szemünk fénye előadásában (fotó: Bese Zoltán)

Bizonyára sok színházkedvelő szeretne belesni a színfalak mögé, és keresi velem együtt ezeket az alkalmakat. Akár a Színházak Éjszakáján, akár egy nyílt próbán vagy szervezett kulisszabejáráson lehetőségünk is adódhat erre. Én ilyenkor mindig úgy érzem, mintha Thália egy régóta őrzött, titkos receptjébe engedne bepillantást. Ezeknek az alkalmaknak a sorát gyarapítja a Kulisszatitkok | Színház kívül-belül elnevezésű kiállítás a Pesti Vigadóban.

A tárlat a színházi iparművészet különleges tárgyait mutatja be. Turnai Timea kurátor ismertetője szerint a kiállításon látható tárgyak önállóan is létező alkotások. Az iparművészet és a színház találkozási pontjait hetven magyar művész különböző színdarabok számára készített tárgyain keresztül mutatják be. A tárlatot egy sokrétű kutató-és gyűjtőmunka előzte meg, melynek során színháztörténész, drámatanár, belsőépítész, művészettörténész, díszletfestő művész és grafikus is közreműködött. Belépve az első pillanattól kezdve érzékeljük, hogy bár összesen két termet kell majd végigjárnunk, nem lesz hiány különleges látnivalókban.

A bemutatott tárgyak melletti ismertető táblákról a látogató nem csak azt tudhatja meg, hogy azokat milyen anyagból és ki készítette, hanem megismerkedhet az adott színdarab történetével. Különleges ázsiai színházi műfajokat is bemutat a kiállítás, mint például a kabuki, a nó vagy a bunraku. Láthatunk életnagyságú bábfigurákat, különleges Ledpuppets díszleteket, üvegművész tárgyakat. Közelről rácsodálkozhatunk a maszk-készítés aprólékos részleteire, és megtekinthetünk olyan fejdíszeket, koronákat, melyek valódi ötvösművészeti remekművek.

    (Rátkai Erzsébet jelmeze a Csíksomlyói passióban)

A kiállított, színdarabokat reklámozó plakátok között láthatunk olyanokat is, amelyek akár önálló grafikai művészeti alkotásként is megállnák a helyüket. Üde színfoltjai a kiállításnak a jelmezek, melyekre nem csak mint a színészek által viselt ruhákra tekinthetünk, hanem mint az őket a játékban segítő eszközre. Erre hívják fel figyelmünket a szervezők például a Csíksomlyói passió című darabban használatos Lucifer ördögruhánál. A nehéz bőrből készült jelmezt a súlya ellenére örömmel viselte a figurát játszó színész, mert hozzásegítette a szerep hiteles megformálásához. Nem tudtam anélkül elhaladni egy különleges, égkék színű madár jelmez mellett, hogy ne gondoljak arra, ebbe magam is szívesen belebújnék. Finom anyaga, a kék szép, világos árnyalatai olyan könnyeddé teszik, hogy szinte látom magam előtt viselőjének légies mozdulatait. Ez a jelmez Az úr komédiásai, Képek Assisi Szent Ferenc életéből című darabban szerepel.

A kiállítás külön területet szentel a díszletfestő művészet bemutatásának. Megtudhatjuk, hogy a díszletfestő nem csupán díszletet, de vásznat, vasat, fát, bádogot, bútort, sőt időnként még jelmezt is fest. Ennek a munkának a nehézségeiről és a szépségeiről is olvashatunk a nagyméretű tablókon, melyeken a pályájukról mesélnek. A Bahcsiszeráji szökőkút című balett jellegzetes színpadképének óriási méretű, különleges díszítésű padlójának elkészítését fényképeken követhetjük nyomon. 

Betekinthetünk a színházak belsőépítészeti kialakításának szempontjaiba, és maketteken láthatjuk azt, hogyan tervezik-alakítják a díszlettervezők a színdarabok különböző jeleneteihez a színpadképeket. Észrevehetjük, hogy a színpadi kalapok kidolgozása mindig tükrözi az adott szerep jellegzetességeit is, nem csak díszíti, de ki is egészíti viselőjének a karakterét. A nagyméretű kárpitok erőteljesen határozzák meg a színpadképet, és kapcsolódnak a darab mondanivalójához illetve a színpad egyéb berendezési tárgyaihoz is.

A kiállításon járva az a benyomásunk, hogy a színház valódi összművészeti műhely, a legkülönbözőbb művészeti ág képviselői dolgoznak a produkciók sikeréért. Bármennyire is közhely, ennek megfelelően igaz, hogy a végső összképhez mindannyian hozzájárulnak, és együttműködésük akkor eredményes, ha a néző egy nagy egészként látja őket.

A tárlat július 29-ig látogatható.     

Rácz Anna