A látvány erejével – Kritikák Hegedűs D. Géza Rómeó és Júliájáról

A Rómeó és Júliát a Szegedi Szabadtéri Játékok keretében állította színre Hegedűs D. Géza, Vecsei H. Miklós és Mészáros Blanka főszereplésével.

A Szegedi Szabadtéri Játékokon az idei prózai mű William Shakespeare örök klasszikusa, a Rómeó és Júlia volt. Az előadást Hegedűs D. Géza rendezte, Rómeóként Vecsei H. Miklóst, Júliaként Mészáros Blankát láthattuk. A dadus szerepében Szűcs Nelli, Lőrinc barátéban Trill Zsolt, Capuletként Szabó Győző, Mercutióként Hajduk Károly lépett színre. Jászay Tamás  szinhaz.neten és Kovács Dezső  art7-en megjelent kritikáját szemléztük.

Mészáros Blanka és Vecsei H. Miklós Júliaként, illetve Rómeóként (fotók: Dusha Béla)

„Korrekt, ámbár olykor némileg körülményes módon lebonyolított produkció ez a szegedi” előadás – szögezi le mindjárt írása elején Jászay Tamás, viszont pontosan illik a szegedi szabadtéri nagyszínpadára. Bár a jelmezek a fasiszta Olaszországot idézik, Hegedűs D. Géza nem tágítja ki a Montague-k és Capuletek harcát ideológiai síkra, bár Jászay szerint érdemes lenne ezt a potenciált kihasználni.

A clownok szerepeltetését a rendezői ötlettelenség bizonyítékának tartja, a két fiatal egymásra találását azonban nagyon érzékletesen mutatja meg szerinte az előadás. Vecsei H. Miklós kiköpött Rómeó, ugyanakkor Jászay szerint a „rómeóságnál” nem tudunk meg róla többet. „Elmondja, felmondja szövegét, de nem tudom meg, ki ez a fiú valójában” – írja. Hajduk Károly Mercutiója viszont „az est egyik legizgalmasabb karaktere”. Mészáros Blanka nem az elvárt kamaszklisékkel jeleníti meg Júliát, hanem „makrancos, akaratos, makacs csitrinek” formálja meg, az apját játszó Szabó Győző viszont „mintha a Valami Amerika negyedik részére gyakorolna”.

Jászay szerint Hegedűs D. Géza alaposan, de túlságosan részletesen meséli el a shakespeare-i történetet, a színpadi akciók látványosak, Mészöly Dezső fordítása pedig bár nem olyan korszerű, jól használható.

Antal Csaba és Kiss Beatrix jelmezei a fasiszta Olaszországot idézik

Kovács Dezső már nem annyira megértő Mészöly Dezső fordításának felhasználásával, szerinte „a szépséges költői nyelv ma már sok helyütt archaikusnak hat, s megnehezíti a befogadást”. Vecsei H. Miklós játékát ellenben jóval összetettebbnek tartja, mint Jászay: „karizmatikusan, sugallatosan, mégis könnyedén” játszik, néhány évvel ezelőtti debreceni Rómeójához képest „színészi eszközei (…) érettebbek lettek, színei elmélyültek, ifjúi lendülete, robbanékonysága, koboldszerű dinamizmusa, csibészes sármja” viszont megmaradt. „Mészáros Blanka sportos, tinédzser Júliájával üdítő párost alkotnak” – véli Kovács Dezső.

A dada szerepében Szűcs Nelli csillogtat meg a legtöbbet Shakespeare humorából, Hajduk Károly Mercutióként kitűnő, Trill Zsolt Lőrinc barátja pedig „furmányos férfiú, szenvedélyes és empatikus, aggódó és játékos kedvű”.

Hajduk Károly a forgatag közepén Mercutióként

Hegedűs D. Géza a nagyszínpadon látványos előadást létrehozni, „zenével, táncokkal, hullámzó tömegekkel, a látvány erejével” dúsítva fel Shakespeare-t, de „precízen bontja ki színészeivel a tragédia ívét, stációit”. A Juronics Tamás által színre vitt tömegjelenetek jól megkoreografáltak, a vívójelenetek pedig magával ragadóak – írja Kovács Dezső.