Maraton életre

Lévay Viktória színésznő már lefutotta, Puskás Tamás a Centrál Színház igazgatója most készül lefutni a 42 kilométert. A Szinhaz.net interjúja.

Lévay Viktória gyerekkora óta rendszeresen fut, amiben az is benne lehet, hogy édesapja testnevelés szakos tanár és kiváló futó volt. A futás számára mindig is hobbi volt. „A futás iránti szenvedélyem időről időre visszatért, az utóbbi években pedig teljesen elhatalmasodott” – mondja az interjúban.

Lévay Viktória a maraton célba érkezésekor (forrás: futanet.hu)

Puskás Tamás édesapja tájékozódási futó volt, de mint elmondta, ő maga inkább a dohányzást választotta, míg végül 26 éves korában kezdett el futni. Az első tíz évben még a dohányzással párhuzamosan.

Puskás Tamás lassan 60 éves lesz, és kétszer már „nekifutott” a 42 kilométeres távra való felkészülésnek, de mindkét alkalommal lesérült. Most ismét neki akar vágni. „Már heti 50 kilométer fölött járok, és mostanra hozzászoktam a terheléshez, összességében jól érzem magam. Persze kellett ehhez, hogy az edző ráébresszen a tempóválasztás fontosságára. Korábban élet-halál kérdése volt, hogy minden futáskor, még terepen is, 5 perc alatt fussak egy kilométert, és ez eléggé megviselt. Most azonban olyan sebességgel kell futnom, hogy egy adott pulzusérték alatt maradjak” – meséli a felkészüléséről.

„A leghosszabb távom eddig 26 kilométer volt, de még nem látom, hogyan lesz ebből maraton” – fűzi hozzá.

Puskás Tamás (fotó: Puskás Dávid)

Lévay Viktória két évvel ezelőtt, 42 évesen már lefutotta a maratoni távot. „Előtte hallottam Monspart Saroltát egy sajtótájékoztatón, és megkértem, készítsen fel a maratonra. Bár azt hittem, elküld, örömmel fogadott, nem is kérdezte meg, milyen futó vagyok. 9 hónap alatt sikerült felkészülnöm, olyan volt ez, mintha kihordtam volna még egy gyereket. Azt éreztem, bármire képes vagyok” – mondja.

„Azt tűztem ki célul, hogy szenvedés nélkül fussam le, és ez sikerült is. A felkészülés során megismertem magam, azt, hogyan reagálok, mennyit bír el a testem. Van az az állapot hosszútávfutás közben, amikor, én úgy nevezem, ringatózom. Nem érzem már, hogy futok, sem testileg, sem fejben. Ezt éltem meg a maratonon. A célba határtalanul boldogan futottam be, egyáltalán nem éreztem fáradtságot, másnap izomlázam sem volt” – teszi hozzá a színésznő.

A futás mindkettejük számára az állandóan pörgő gondolatok kikapcsolása, az agy ellazulása, ami a szakmai munkájukhoz is hozzáad. „A kitartást, a fegyelmezettséget, a pontosságot, a türelmet a kollégák iránt, a monotóniatűrést… mindez fontos a színházban is, hiszen rengetegszer kell egy jelenetet ismételni, tökéletesíteni, de említhetném a szövegtanulást is. Ezek a tulajdonságok amúgy is bennem vannak, de a futás tovább erősíti őket” – vallja Lévay Viktória.

                               (Monspart Sarolta és Lévay Viktória)

„Egy héten négyszer futok és kétszer gyúrok. Ha elkezdem a napot reggel 8-kor, és 9-ig teljesen leizzadok, nagy baj nem történhet: utána van kedvem az élethez, a küzdelemhez, egyszerűen rendbe tesz. Ha nem tudok ebből az élményből elindulni reggel, a napom egészen máshogyan alakul, és ezt egyre inkább így érzem, ahogy telnek az évek” – mondja Puskás Tamás.

Az interjúból, amelyet Oravecz Orsolya készített, az is kiderül, miért éppen a futást választották annak idején, milyen konkrét helyzeteken segítette őket át, és mi a tapasztalatuk a színészképzés kapcsán a fizikai felkészítésről.

A teljes interjú itt olvasható.

Kapcsolódó cikkek

Hárommilliós hordágyért fut Lévay Viki