Az összetört orr sármja

Hunyadkürti István 50. színházi évadát kezdte meg.

A Magyar Színházban az évadnyitón Zalán János igazgató és a társulat köszöntötte Hunyadkürti Istvánt, aki az 50. évadát kezdte el augusztusban.  Hunyadkürti visszatérő színész a Magyarban. Benne volt Arnold Wesker: Konyha előadásban és ebben az évadban is látható Moliére: A fösvényben, amelyben Jacques-ot, Harpagon szakácsát és kocsisát játssza.

Hunyadkürti István (fotó: Zsigmond László)

Sándor Erzsi ezzel az írással köszöntötte őt:

Hunya 50!

Békéscsabától Orosháza felé van Csorvás, ahol Hunyadkürti István született, aztán maradt is egy ideig a Viharsarokban, és már csak ezért se nagy csoda, hogy Békéscsabán kezdte el a színészi pályát, 1968-ban. Akárhogyan is, de abban az időben „békéscsapdának” hívták a színházat, nem is egészen véletlenül. Bár akkoriban Hunyadkürtinek csak azt kellett eldöntenie, hogy segédszínész legyen-e karkötelezettséggel havi 900-ért, vagy NBI-es kézilabdás 3200 Ft-os sportállásban? Hunyadkürti tudott dönteni. Szóljon, aki érti az egyszerű választások bonyolultságát.

Pedig Hunya nagyon is tudott számolni és nem is szerette szórni azt, amije megvolt. Ma már mesébe illők és a ködbe veszők azok a történetek, amikor a fontos pártbeosztásban dolgozó papáját ültette rá a Jugoszláviából átcsempészett farmerhegyekre, hiszen „ki ellenőrizte volna a kocsit, ha az öregem benne ül?” – mesélte mindig röhögve. Hunya bohémnak született. Évtizedek óta színházi klubokban mesélt története az is, amikor egy éjszaka megállították a rendőrök és a jogosítványát kérték. –  De hát nálatok van! – felelte rezzenéstelenül.

Néhány év sikertelen színművészetis felvételi után Békéscsabáról gyorsan átszerződött Debrecenbe, aztán Kaposvárra, majd Miskolcra. Záhonytól Hegyeshalomig végigjátszotta az országot. Ha igaz, Iglódi Istán volt az, aki rábeszélte, hogy Hunya (mert így hívja szakmaszerte mindenki) fogadja el és tegye védjegyévé az összetört orrát. Hunya megfogadta és idővel hozzá sármosodott a karakteréhez.

A világ egyik legmelegszívűbb, legbarátságosabb embere szakmányban játszhatta el a legkétesebb figurákat széles ez országban. A megátalkodott gonoszokat, velejéig romlottakat, agyafúrt pimaszokat és néha öreg lovat, Holsztomert, a Legenda a lóról előadásában. Egy könny volt akkor a színház Miskolcon. Kapott érte egy jelentősen megkésett Jászay-díjat.

       Haumann Péterrel A fösvény előadásában (fotó: Kozma János)

Játszott Truffaldinot, Trepljovot, Gyuri pincért, bárkit, aki elég sármossá és elég vonzóvá lett Hunyadkürti bevert orrú bájától. Mert akármilyen viccesen hangzik, a marcona külső galamblelket takar. Leszámítva, ha úgy érzi, az igazságérzete sérül. A kevés bátor színészek egyike, aki nem félt soha váltani, menni, rendezőt keresni, társulatban élni és nem félt egyedül felnevelni a lányát sem. Igazi, rendes anya volt, tudta mindenki, az egész szakma. Miközben Hunya legendásan nagy haver, ivócimbora, vidéki színházi klublakó, társulati kedvenc. A Karinthy Frigyes úti lakása mindig nyitva állt a vidékről fővárosba csöppent kollégák előtt. Örök buli és tuti alvóhely volt a biztos pesti héder. 

Száznál több filmben játszott fő- és epizódszerepeket, és száznál több színpadi szerepet mondhat magáénak. Köztük azokat is, amelyeket vendégként a Magyar Színházban vállalt el Lengyel Ferenc rendező baráti hívására. Ezért is történt, hogy az 50. színházi évadának kezdetén éppen a Magyarban köszöntötte őt a társulat.

Hunya nem csak színész, nem csak kolléga, hanem mérce is. Büszke lehet magára az a társulat, amelyikkel együtt dolgozik. Mert nem véletlen ez az ötven év. Nincs annyi szerencse a világon, ahányszor jól kellett döntenie, jól választania rendezők, igazgatók és színházak között és elég bátornak lenni, ha lépni kellett. Soha nem megsértődni, mindig dolgozni. Nem dajkálni a sebeket, hanem nyíltan vállalni és megmutatni. Mint az egykor bevert orrát. 

Kapcsolódó cikkek

A Magyar Színház évadot hirdetett és díjazta a legjobbjait is