Ezt jól kifőztük – 20 éves a Trafó

Szokásához híven a Trafó idén is szokatlan módon nyitotta meg a soron következő, immár huszonegyedik évadát. 

Barátságosan mosolygó sajtósok, repiajándékok, esetleg rövidebb színpadi jelenetek egy éppen készülő előadásból,  kávé, netán némi harapnivaló miután, mielőtt vagy miközben kihirdetik az aktuális évadot és kiosztják a sajtóanyagokat  – ez a sajtótájékoztatók bevett menete. Hogy a Trafóban ez másként van, arra először néhány éve jöttem rá, amikor többek között gondolatcsocsó is szerepelt az évadnyitó sajtótájékoztató programjai között. (Lehet tippelni, mit jelent.)

Így főzünk mi: elméletben és kézrátétellel (fotó: Trafó)

Idén éppen volt harapnivaló, de nem volt elég hozzá fogakat vinni. Ugyanis a trafós stábbal közösen mi magunk készítettük el az ételeket némi séfsegédlettel. Aki előzetesen azt gondolta, megúszhatja a dolgot sima kuktáskodással, zöldségaprítással vagy egyéb rámért konkrét feladat elvégzésével, hamar rá kellett jönnie, mekkorát tévedett. Részfeladat helyett ugyanis recepteket kaptunk. Én éppen egy keleti asztali mártogatóst (Nuoc Cham) fogtam ki, aminek a szaga a klasszikus viccet jutatta eszembe, amikor a tanár üzen a szülőknek, hogy „Kedves Szülök! Pistike büdös!”. Mire a szülők visszaüzennek: „Kedves Tanító Néni! Nem szagolni, tanítani!” Hát a Nuoc Cmahot sem szagolni kell.

A trafósokkal való közös főzés, amint ez el is hangzott Barda Beáta igazgató szájából, magának a színháznak a működését szimbolizálja: egy-egy évadot sokféle dologból kell nem kevés munkával összeállítani. Arról nem is beszélve, hogy a színház és a sajtó a főzéshez hasonlóan egymásra vannak utalva ebben a dologban, hiszen ha a médiumok nem  viszik a hírt, akkor a színház sokkal kevesebb emberhez jut el, ha pedig a színházak nem csinálnának előadásokat, akkor az újságíróknak a mostanihoz képest még inkább kétkezi munka után kellene nézniük. Miután nem csupán a kétkezi főzés eredményébe kóstoltunk bele, de annak embertpróbáló voltába is, minket meggyőzött a szimbolika. Íme tehát az őszi évad.

A Trafó őszi évada

Androgün alakok, akrobatika kimagasló fokon, ön- és identitáskeresés DJ/VJ settel, catwalk koncert, abszurd, Twin Peaks-es fizikai színház, 200%-os vizualitású illúziószínház, montreáli szuggesztív szólóelőadók várják többek között az új, ünnepi évadban a közönséget. A Háztól már megszokott temérdek program szeptember 8-9-én veszi kezdetét Mundruczó Kornél díjnyertes előadásával, a Frankenstein-tervvel. vette kezdetét.

Göndör László, Törőcsik Franciska és Háda Fruzsina  az Utas és holdvilág előadásában (fotó: Toldy Miklós)

A független színházi társulatok bemutatói, csak úgy, mint a meghívott világsztárok előadásai is az összefogás, társadalmi felelősségvállalás, a nyitottság és elfogadás jegyében jelennek meg az évad tervezetében. Szeptember 22-én, a Színházak Éjszakáján a Trafóban is lesz min elcsodálkozni egész nap. Este pedig egy ongoing performansz várja a színház szerelmesit. A PHOENIX egy olyan biztonságos teret képez, ahol központba kerülnek a vágyak és az élvezetek.

A Ház 20. születésnapja alkalmából Heine Røsdal Avdal táncos, performer, koreográfus és videóművész  október 16-17-18-án 16 órától 22 óráig negyedóránként várja a nézőket az A Box with holes, vagyis Lyukas doboz című installációjába, melyben a „néző” egyedül tölt el egy negyedórát. Fizikai tapasztalat és a technológia együttesen igyekszik transzponálni érzékelését, érzékeit, ezáltal, a megszokott kifelé tekintés helyett befelé irányítani figyelmét.

Október16-án délután 5 órától, 17-én délután 3 órától, 18-án pedig szintén 5 órától, aki nyitott szemmel járja Budapest köztereit, nemsokára belebotlik valami nagyon szépbe, és találkozhat Joan Catalával. A külső helyszíneken egy embert érdemes keresni, aki egy fatörzzsel lepi meg közönségét.  A Pelat egy olyan izgalmakkal teli, mégis költői darab, amely arra vállalkozik, hogy a tánc, a színház és az újcirkusz határait átlépve eltörölje a különbséget néző és előadó között. Rizikós, őszinte és merész vállalkozás, amit sok megfigyelés előzött meg a testről, a mozgásról, az emberek viselkedéséről és a közösen szervezett mezőgazdasági munkáról. Szép és megható bizalmi-játék, egyben közösségi élmény, amire nagy szüksége van mindenkinek ebben az országban. Este hét órától a Trafóklubban a Gondolat Generátor programja lesz látható, amelynek címe: #mindenkitörténet, hiszen mindenki története számít. A közösségi színház olyan saját történetekből szövődik majd össze, amelyeket a lelkes résztvevők önként meséltek el arról, hogy milyen volt húsz évesnek lenni.

Katona László, Rába Roland és Bánki Gergely a Szégyen előadásában (fotó: Rév Marcell)

A magyar premierek közül először a Hybrid produkció mutatja be szeptember 21-én, két nap ráadással Heiner Müller: Kvartett című darabját. A Kvartett Merteuil márkiné és Valmont fetisiszta szerepjátéka 18. századbeli álarcokban, ezúttal 21. századi filtereken át találkozik a közönséggel Lakatos Márk, Bocskor Bíborka és Urbanovits Krisztina főszereplésével. 

Szintén a CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztivállal közös programként jelentkezik ezután Az Ügy, amely Kodály Zoltán Székelyfonó című daljátékának alapötletét és formájáját fel- és kihasználva egy népdalokból építkező etűdsorozattal  mutat képet a jelenlegi magyar társadalomról. Az október 11-től látható ősbemutatót fémjelzi a Soharóza, Halas Dóra, Nagy Fruzsina, Bartha Márk és Fekete Ádám.

A Faktor Terminál október 26-án Bálsój szerelem a Málenkij robot idején címmel tart bemutatót. A dokumentarista elemek felhasználásával készült előadásban egy málenkij robotra elhurcolt férfi, Váradi Miklós és otthon maradt felesége, Pogány Irén levelezésén keresztül ismerhetjük meg személyes történetüket. Végh Zsolt rendezésében az előadók ezúttal Terhes Sándor és Schermann Márta lesz.

A Staféta pályázat 2018-as bemutatói közül három darab is a Trafó Kortárs Művészetek Házában lesz látható. Először Pass Andrea: Eltűnő ingerek című, demenciáról szóló története kap teret október 27-én, majd a Daoud Dániel-Kliment János-Somló Dávid-Szabó Veronika szerzői négyes jelentkezik az Animal city című interaktív színházi előadással. A darab az urbán dzsungel és a benne cikázó emberek, a spontán és szervezett tömegek viselkedési és mozgásdinamikáját vizsgálja majd. A Tesz-Vesz város és a Dogville inspirálta játék először november 20-án lesz látható a Trafó nagytermében. Ebben a hónapban egy másik bemutató is várható, NIBIRU munkacímmel a Vadas Zsófia Tamara-Tóth-Márton Emil-Gryllus Ábris trió lep majd meg minket. Végül az év végén Kelemen Kristóf tér vissza a Házba Megfigyelők című legújabb munkájával. Kárpáti Péter Díszelőadás című drámáját a szerző decemberben egy egészen új koncepcióban mutatja be a Trafóklubban.

Szolár Tibor és Andrusko Marcella Az időnk rövid története előadásában 

Utánjátszásra kerül: Pintér Béla: Gyévuska, Forte: Vaterland, Tünet Együttes: Burok, DPGY: Csehov, TÁP Színház: Utas és holdvilág, Sajátszínház: Éljen soká Regina!, Mundruczó Kornél/ Proton Színház: Látszatélet, Szégyen, Timothy and the Things: Vadászat, Mészáros Máté: United Space of Ambivalence, Székely Rozália: Kálvária lakópark, Fekete Ádám: A Jeditanács összeül, Eszme: Az időnk rövid története, Tünet Együttes: Az éjszaka csodái, DPGY: a Tágra zárt szemek próbája, KV Társulat/ Caryl Churchill: Földi paradicsom, Kárpáti Péter: Tótferi.

Külföldi világsztárok is szép számmal jelennek meg a Trafó színpadán, rögtön az év elején.

A TIME TAKES THE TIME TIME TAKES című kortárstánc előadásban olyan rejtett és állandó ritmus fedezhető majd fel, amely az idő múlását jelzi. A darab az inga mozgásához hasonló, egyszerű, de fizikailag nagyon erős, dinamikus mozdulatokra építve, komplex szerkezetek sorozatát teremti meg  és rombolja le  három táncos bevonásával.  Érezhető az idő tapasztalásának észlelése, az örök jelenidejűség, amely az anyagban és a formában gyökerezik. A spanyol Maria Campos és a libanoni Guy Nader a tánc nemzetközi élvonalába sorolható alkotók,  munkáikat a letisztult, intellektuális és egyben elegáns megfogalmazás mód jellemzik.

Gravity & Other Myths (AUS): Backbone című újcirkusz előadásával bővül az English-friendly programok sora. A 2009-ben alakult adelaide-i társulat profilja az akrobatika, munkájukkal nagy elismertséget és számos díjat nyertek el Ausztrália-szerte. A csapat számára azonban a fizikai tudás és ügyesség mellett ugyanolyan fontos a színpadi őszinteség. Bohóckodás vagy színészkedés helyett az akrobatikus fizikai színház felé mozdultak el. A kiemelkedő ügyességet és erőt kívánó alkotás szeptember 27-től 29-ig lesz látható a Trafóban.

Tótferi (fotó: Mónus Márton)

Az olasz Motus társulat MDLSX című előadásával nemcsak az önéletrajzi és az irodalmi utalásokat ütközteti, hanem a fikció és a valóság határmezsgyéin lebeg, de a nemi hovatartozás és a nemi identitás korlátjainak lerombolásán is dolgozik. Silvia Calderoni miközben a színpadon fizikailag és lelkileg lemeztelenedik, működteti az előadás technikai apparátusát: operatőr, hang- és videotechnikus, egyszemélyben. Magától értetődő hitelessége felold minden dagályosságot és mesterkéltséget.

A CAFe Budapesttel közös programként szerepel a Trafó műsorában a rég látott szürrealista belga társulat: a Peeping Tom. Az ijesztően tehetséges csapat retinába égő látvánnyal, asszociatív, mutatványszerű jeleneteken keresztül vizsgálja az emlékezetet, az élet szövetének mozaikos összetételét, az emlékek raktárában kombinálódó és fejlődő eseményeket, amik végül meghatározzák, kik vagyunk. A Moeder világa egyszerre vicces és kísérteties, nyugtalanító, mégis ismerős.

November elején érkezik A WHS, egy kísérletezőkedvű finn cirkuszi/színházi csoport, produkcióik a vizuális színház és az újcirkusz mezsgyéjén helyezkednek el. A Búcsú kiemelkedő jellegzetessége a tökéletes illúzió megteremtése majd lerombolása, ahogy minden igazán jó fizikai színháznak. A vizuális effektek szinte észrevétlenül teremtik meg az előadás álomszerű jellegét, olyan tűpontossággal, hogy az ember egy adott ponton saját valóságérzékelésében kezd el kétkedni.

Majd a hónap közepén az ausztrál Lucy Guerin erős és elegáns koreográfiája lesz látható, a Split. Egy felöltözött és egy meztelen táncos – Melanie Lane és Lilian Streiner –, akiket a folyamatosan szűkülő tér és idő határoz meg. Képesek vagyunk-e az együttműködésre egy olyan világban, melyben folyamatosan nő a nyomás, viszont a lehetőségeink csökkennek? Az előadást számos díjra jelölték, Lilian Steiner pedig elnyerte az Ausztrália legjobb előadóművészeinek járó  Helpmann-díjat tánc kategóriában. A Split provokál, gondolkodásra ösztönzi nézőjét.

A Műhely Alapítvány és a Trafó bemutatja a Táncmaraton 2018-at. Az ősz beköszöntével, ha bárkit foglalkoztat a gondolat, hogy elkezdjen rendszeresen táncolni, de sosem volt megfelelő az időpont számára és nem is tudta, hogy pontosan hol kezdje, itt a helye. Részletes információk a Műhely Alapítvány honlapján, illetve a facebook oldalukon találhatóak.

Török Ákos

(Forrás: Trafó)