„Ölelkezve sírtunk a takarásban”

László Lili és Vilmányi Benett mesélt az egyetemi évek végéről és a közös, Mi és Ők című előadásukról.

Szeptember 26-án mutatják be Fehér Balázs Benő rendezésében a Mi és Ők című előadást a Jurányiban. A darab alapjául szolgáló, azonos című drámát Carly Wijs holland szerző jegyzi, aki szeptember 27-én egy író-olvasó találkozó miatt látogat el hozzánk.

Vilmányi Benett és László Lili az előadásban (forrás: Jurányi Ház)

Idén végeztetek a Színház- és Filmművészeti Egyetemen Zsámbéki Gábor és Fullajtár Andrea osztályában.

László Lili: Kicsit hihetetlen volt, hogy vége lett az egyetemnek. Ölelkezve sírtunk a takarásban az utolsó előadás után. Örültünk, hogy vége, de egyszerre nyomasztó, hogy nincs már meg ez a bázis. Fura, hogy nem lesz az osztállyal több közös előadásunk. 

Vilmányi Benett: Az jó volt, hogy nem egyik pillanatról a másikra lett vége: fokozatosan engedtük el egymás kezét az egyetemmel. Nekem annyira nem volt nagy megkönnyebbülés, mert nem kaptam kézhez a diplomámat, még nincs meg a nyelvvizsgám.  

Mit szerettek egymás munkamódszerében?

Vilmányi Benett: Azt, hogy hasonló az ízlésünk és az is, amit a színházról gondolunk. Együtt tanultunk mindent. Szerintem az érződik, ha két színésznek ugyanaz a mestere, nekünk Zsámbéki Gábor volt.  Ráadásul Fehér Balázs Benő is Zsótér-Zsámbéki-osztályba járt.    

Benővel már többször dolgoztatok együtt.

László Lili: Jól értjük egymást. Szerintem ismeri már a színészi adottságainkat, az erősségeinket, és próbál arra terelni, amin fejleszteni kell. Esetemben például az érzékenyítést. Benettnek ez könnyebben megy. Csodálom, ahogyan ő meg tudja mutatni a színpadon a legérzékenyebb oldalát. Nekem ebben lazulnom kell.  

                                                     (fotó: Takács Attila)

Vilmányi Benett: Benő nem olyan rendező, aki otthon az íróasztalnál kitalál valamit, és azt minden áron ráerőlteti a színészre. Hanem abból indul ki, mi milyenek vagyunk. Emiatt is tud ilyen hatással lenni ránk. Én tőle is nagyon sokat tanultam.  

Lili, azt nyilatkoztad, hogy először a testtartással kezdesz el foglalkozni egy darabnál. A Mi és Ők-nél is így volt?

László Lili: Ennél a darabnál is kifejezetten sokat foglalkoztunk a testtartással, gesztusokkal, testi jelekkel. Benő szerette volna, ha az előadás folyamán elengedjük a gyerekjátszást, de az elején erős gesztusokkal kell megmutatni, hogy gyerekek vagyunk. Abban a korban vagyunk, amikor az ember még nem teljesen ura a testének és önkéntelenül sokat mozgolódik.

Emlékeztek a 2004-es beszláni hírekre?

Vilmányi Benett: Nem. Mikor ezzel az anyaggal ismerkedtünk, akkor kezdtünk el belemélyedni, mi történt akkor. Mi 2004-ben pont annyi idősek voltunk, mint a túszul ejtett gyerekek.

Más olyan darabban játszani, ami időben ilyen közel van hozzánk?

Vilmányi Benett: Mindenképp. Nem kellene, de sajnos előfordul, hogy úgy megy az ember az előadásra, hogy kicsit dobja, de itt felelősséggel tartozol. Nem lehet félvállról venni. Itt emberek, gyerekek haltak meg. Mi ennek a történetét meséljük el. Úgy érdemes színházat csinálni, ha van tétje.

Kiknek ajánljátok az előadást?

László Lili: Mindenkinek. Érdemes elgondolkodni erről a témáról. Nyilván szülőknek ez sokkal megrázóbb, mi fel sem foghatjuk, milyen elveszíteni egy gyereket. Viszont szerettei mindenkinek vannak, életkortól függetlenül. Nézőként lehet azonosulni a gyerekekkel is, akik bent ragadtak, de ugyanúgy azokkal is, akik az épület előtt három napig tehetetlenül aggódtak a szeretteikért.

Az egyik dokumentumfilmből lehet tudni, hogy az első napon bement az iskolába egy túsztárgyaló, és elérte, hogy azok az anyák, akik csecsemővel voltak bent, kijöhessenek a kisbabájukkal együtt. Több olyan édesanya volt köztük, akiknek a nagyobb gyereke is bent volt. A legtöbben úgy döntöttek, hogy kijönnek a kisebbel. Amikor a nővéremmel – akinek három kisgyereke van – beszélgettünk erről, azt mondta, el sem bírja képzelni, hogy bent hagyná az idősebbet. De azt gondolom, hogy valójában nem biztos, hogy meg tudjuk ítélni hideg fejjel, képzeletben, hogyan cselekednénk egy ilyen szörnyű, felfokozott érzelmi állapotban.

Mi és ŐK (forrás: Jurányi Ház)

Milyen évad vár rátok?

László Lili: Ősszel a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színházban Horváth Illés  Macbeth rendezésében játszom Lady Macbeth-et, aztán a Balfácánt vacsorára! című bohózatot Göttinger Pál rendezésében mutatjuk be decemberben. Tavasszal az Orlai Produkciós Irodánál készül egy előadás a Vénusz című film alapján. Illetve nála lesz még egy nyári bemutatóm. A Mi és Ők-kel utazni is fogunk, októberben megyünk Lengyelországba, Kielcébe.

Vilmányi Benett: Lestyán Attila szerepét veszem át A vezér című előadásban a Jurányiban. Lesz egy Sarah Kane bemutatóm az Ódryn. A Radnótiban játszom majd a 10 című, Székely Csaba darabban decembertől. Tavasszal a Gloria című kortárs amerikai darabot Hajdu Szabolcs rendezi a társulatnak. Mindeközben Horváth Lili nagyjátékfilmjét, illetve Dudás Balázs rövidfilmjét forgatjuk, utóbbiban Sodró Eliza lesz a partnerem.

Az interjút Bordás Katinka készítette a Jurányi Latte sorozat részeként..

(Forrás: Jurányi Ház)

Kapcsolódó cikkek

Fehér Balázs Benő: „Bátran mozgunk színházi műfajok között”
„Az erőszak mindig is jelen volt, nem hiszem, hogy most sűrűbb lenne”