Borgula András: „Az antiszemitizmushoz nem kellenek zsidók”

A Gólem Színház már megint a zsidókkal kapcsolatos kérdésekkel viccel. Interjú.

A Dumaszínház és a FÜGE közös humorpályázatának egyik győztes darabja a Kiválasztottak, melynek alapötlete: mi lenne, ha egy nap eltűnnének a zsidók? Távollétükben hogyan folyna róluk a szó? Mert Borgula András, a darab rendezője szerint a legőszintébben arról szoktak beszélni az emberek, aki nincs ott.

Borgula András (fotó: Reviczky Zsolt)

Az előadás szereplői: Egri Márta, Katona László, Nádasi Iván, Sipos Vera és Tasnádi Bence. A bemutató szeptember 30-án lesz a Jurányiban, ezt követően október 5-én és november 2-én látható ugyanott.

Tényleg: mi történne, ha egy napon eltűnnének a zsidók?

Borgula András: Annyi feltétlenül, hogy az emberek minden eddiginél őszintébben beszélnének róluk. A legőszintébben ugyanis akkor mernek beszélni valakiről, ha az illető nincs ott. Ha például valaki feláll a vacsoraasztal mellől, és elmegy, azonnal felmerül vele kapcsolatban, hogy mennyire megöregedett, mennyire meghízott, esetleg mennyire lefogyott, miért nincs gyereke, miért van gyereke.

Vegyük tehát ezt az alapszituációt, hogy ezúttal ott, ahol a darabot játsszuk, nincsenek zsidók. Na, akkor vajon mit mondanak róluk?

Nem akarlak elszomorítani, de ezt azért sejtjük…

Ebben igazad van, sőt. A gyakorlatból azt is tudjuk, hogy az antiszemitizmushoz sem kellenek zsidók, meg a hatalomszerzéshez sem, amelyben a zsidók jelenthetik a politikai ütőkártyát. Migránsozni is úgy lehet a legjobban, hogy nincsenek itt a migránsok. Mert, ha itt lennének, akkor nem maradna idő a migránsozásra, ugyanis rengeteg feladat lenne velük kapcsolatban: munkát kellene találni a számukra, nyelvet kellene tanítani nekik, az életüket kellene egyenesbe tenni, azaz másra menne az energia.

Fotó: Antal Klaudia

Szóval mi lenne, ha egy nap eltűnnének a zsidók?

Semmi. Ugyanúgy lennének zsidó művészeti fesztiválok, csak zsidók nélkül. Lennének zsidó filmfesztiválok, csak zsidók nélkül. És ahogy az előbb mondtam: lenne antiszemitizmus is, persze az is zsidók nélkül. A darabban nem találjuk fel a spanyolviaszt, csak csavarunk egyet ezen az ötleten, és úgy alakítjuk, hogy nevetni is tudjunk rajta.

Kik a darab szerzői?

Kiss Judit Ágnes, Maros András, Nényei Pál és Szabó Borbála. Mielőtt megkezdtük a közös munkát, sokat beszélgettünk, és ezek a beszélgetések három fő csapásirányt jelöltek ki.

Mit szólna a zsidók eltűnéséhez a politika, a család és a művészeti világ? Utóbbi némi öniróniára is alkalmat ad, hiszen feltehetjük a kérdést: mi lenne egy zsidószínházzal, ha eltűnnének a zsidók? Vajon több támogatást kapna? Esetleg átfazoníroznák Nemzeti Zsidószínházzá?

Szkeccs kabaré lesz ez is?

Nem, ez egy színdarab, amelynek van íve, története, és még azt is elárulom, hogy sokat vitatkoztunk azon, hogy megmutassuk-e, hol vannak a zsidók, és ott mit csinálnak. De hogy erre mi a válasz, az derüljön ki a darabból.

A Gólem Színház repertoárja amúgy a most következő évadban változatlan?

Igen, az eddigi darabok mennek tovább, kivéve a Halpern és Johnsont, azt a Székhelyi József halála miatt kivesszük a repertoárból. Úgy gondoltuk, az csak vele teljes. De a Kiválasztottak szellemiségéhez hasonló Zs-kategória vagy a Lefitymálva című darabot változatlan formában játsszuk a Hatszín Teátrumban és a Jurányiban, sajnos az aktualitásukból mit sem veszítettek.

Tasnádi Bence, Katona László és Sipos Vera az olvasópróbán (forrás: Gólem Színház)

Az újságírók a Gólem Színház darabjaival kapcsolatban gyakran felteszik azt a kérdést, hogy szabad-e a zsidókkal kapcsolatos problémákról viccesen beszélni. Mire te mindig azt válaszolod: kell, és csak így érdemes. De mennyi ötletpatron van még ebben a témában?

Amikor a Gólem Színház megalakult, azt gondoltuk, hogy tíz-tizenöt év múlva nem lesz zsidózás, így aztán nekünk sem lesz miről beszélnünk. De van. És egyre inkább lesz.  Próbálkozunk a magunk lehetőségei szerint mindenféle gyógymóddal, de egyik sem segít.

Mint a klasszikus viccben, amelyben a libapásztor felkeresi a rabbit, adjon neki tanácsot, mert döglenek a libái, mire a rabbi mindenféle tanácsot ad, de a pásztor újra és újra megjelenik: még mindig hullanak az állatok. Egyszer aztán azzal a hírrel érkezik, hogy kész, vége, megdöglöttek a libái. Mire a rabbi: Ó, pedig mennyi jó tanácsom lett volna még!

Szóval nem ti fogjátok megoldani a zsidókérdést.

Nem, ahhoz kicsik vagyunk. Inkább csak olyanok lehetünk, mint a kuktán a túleresztő szelep. De nagyon fontos küldetésünk, hogy lehetőséget teremtünk arra, hogy zsidó és nem zsidó együtt nevessen a zsidókkal kapcsolatos kérdéseken. És szerintem ez olykor legalább annyit ér, mint egy mártír megemlékezés.

Az interjút Trencsényi Zoltán készítette.

(Forrás: Gólem Színház)

Kapcsolódó cikkek

Most bárki lehet zsidó – az sem akadály, ha már most is az
„Sokan gondolják, hogy zsidók játszanak benne zsidóknak, zsidóul beszélve”
„A színház halála a politikai korrektség” – Interjú Borgula Andrással
Borgula András: „A zsidó színház nem szentségtörés“