Testi-lelki lemeztelenedés a Trafóban

A MDLSX című előadás egy identitáskeresés élményét és kérdéseit kínálja az olasz Motus társulat és Silvia Calderoni előadásában.

Ki vagyok én? Férfi vagyok, vagy nő? Mi történik velem, ha egyik sem, vagy ha éppen mindkettő vagyok? Szörnynek születtem, vagy valami egészen másról van szó? Silvia Calderoni nem fél megmutatni, hogy milyen az az út, amin ha felmerül ez a kérdés, a társadalmi kényszerek miatt végig kell menni. 

MDLSX (fotó: Renato Mangolin)

Az MDLSX intenzív, őszinte, önazonos előadás. Hogy mit rejt a címe? Middlesex. Se nem nő, se nem férfi.
Silvia Calderoni fizikailag és lelkileg is lemeztelenedik a színpadon, működteti az előadás technikai apparátusát: operatőr, hang- és videotechnikus egy személyben, és mindeközben végig magától értetődően hiteles marad. A megrendítő előadás 16 éven felülieknek ajánlott, olasz nyelven, magyar és angol felirattal egyetlen este látható a Házban – ajánlja a Trafó az előadást.

Egy amerikai kultregény, a Middlesex adta a darab címét (MDLSX), Rosi Braidotti feminista filozófus On becoming Europeans című írása pedig azt a nyitottságot, sokszínűséget mutatta meg, amely lehetővé teszi, hogy ki lehessen bújni a normáknak megfelelés konformizmusából. A 10 éve Motus-tag Silvia Calderoni, ön- és identitáskereső utazása alatt nem csak excentrikus Dj/Vj settel kísérletezik, hanem valóságos  „himnuszt” ír a valakivé válás szabadságáról. Vitathatatlan, hogy napjaink legfontosabb kérdései közé tartozik, hogy hogyan lehetünk mások, mint amit ránk kényszerít az állampolgárság, a szülőföldhöz tartozás, a bőrszín, a test. Itt nincsenek többé határok, csak az éber figyelem, csak a különböző perspektívák kapnak főszerepet.

Az előadás önéletrajzi mozzanatokat tár fel, ugyanakkor a fikció és a valóság között lebeg, és beszél a behatárolhatatlan nemi hovatartozás megéléséről, a folyamatos énkeresés gyötrelmeiről egy sajátos, semmihez sem hasonlítható, 22 trackes felszabadító koncert atmoszférájában.  Olyan zenekaroktól válogattak az alkotók, mint a Talking Heads, a Placebo, az Air, a Lola, az REM vagy a The Smiths.

                                                   (fotó: Simone Stanislai)

Silvia Calderoni gyerekkori fényképei és családi videói is fel-feltűnnek a háttérben, mikor saját testét használja fel arra, hogy elmesélje az androgün lét kínjait, fájdalmait és talán pont ettől válik olyan torokszorítóvá ez a történet.
Az előadás háttéranyagként  Judith Butler amerikai filozófus gender témájú műveiből, Donna Haraway Cyborg Manifesto című esszéjéből, Paul B. Preciado Countersexual Manifesztumából és más, a kaleidoszkopikus queer világhoz kapcsolódó írásokból is merít.
  
A Motust a rendező páros, Enrico Casagrande és Daniela Nicolò alapította 25 éve, a  társulat a 90-es években nagy fizikai és érzelmi hatású produkciókkal robbant be, és minden előadásban a napjaikat érintő durva ellentmondásokkal foglalkozik.

Munkáikért számos díjat kaptak, köztük három alkalommal az UBU Prize-t és rangos különdíjakat. Szabadgondolkodók, New Yorktól Buenos Airesig megfordultak a világ legkülönbözőbb pontjain,legutóbb az Alexis, egy görög tragédia című előadásuk járt hazánkban szintén Silvia Calderoni főszereplésével, 2012-ben.  

(Forrás: Trafó)