Szilágyi Eszter Anna: „Sokkal inkább színházi ember akartam lenni”

A díjnyertes A Nyíregyháza utca című dráma szerzője mögött sokszínű és kanyargós életpálya áll. A Szinhaz.net interjúja.

Szilágyi Eszter Anna  A Nyíregyháza utca című drámája elnyerte a színházi dramaturgoktól a legjobb drámának járó díjat. A darab amszterdami magyar prostituáltakról szól, és Amszterdam lámpás negyedében valóban létezik egy utca, amit a köznyelv Nyíregyháza utcának hív, mivel az ott dolgozó prostituáltak nagy része Kelet-Magyarországról származik. Korábban ezt a darabot Novák Eszter színpadra is állította az Ódry Színpadon. A szerző a díjátadón elmondta, hogy már-már kezdett letenni az írásról is és a színházról is, de a díj, illetve a bemutató most új lendületet adott neki.

Szilágyi Eszter Anna (fotók: Szarka Zoltán)

Már középiskolás korában megjelent egy verseskötete, miközben rengeteget járt színházba és színházat is csináltak az iskolában. 18 évesen felvették a József Attila Körbe (JAK) és az Írószövetségbe. Ennek ellenére nem vonzotta az írói szerep: „sokkal inkább színházi ember akartam lenni. Pedig a gyerekeim születéséig sodródtam, „benne éltem” az irodalmi életben”.

„Ezek a tevékenységek kis csúszással szinte párhuzamosan folytak, és ma is ez a helyzet: mindig az a terület erősödik fel, ahol lehetőségem van valamit csinálni” – fűzi hozzá az interjúban.

Jelentkezett a Színműre is, ahová nem vették fel, ám a kaposvári színházban színészként kezdett el dolgozni. Onnan viszont fél év után eljött: „Színésznek lenni, pláne akkoriban, egy erősen korlátozott szerepnek látszott: a rendezők szemüvegén keresztül létezem csak, ha nem tetszem, nem vesznek meg, viaszbábu, membrán, semmi orgánum médiuma nem lehetek, pláne nem aktív értelmiségi közvetítő” – fogalmazza meg a távozása fő okát.

Művészeti kacskaringók és két gyermek után Pécsett helyi színészekkel létrehozta az Árnyékszínházat. „Pécsett akkor nem volt valóban független, alternatív színház. Az volt a lényeg, hogy ne kelljen megfelelni anyagi- vagy közönségigényeknek, hogy kísérletezésre alkalmas terep legyen. Az lett a szlogen, hogy Alkalmakat Alkotunk. Több olyan előadás is volt, ami tényleg csak egyszer „történt meg”.  Azt mondtuk, hogy „a madaraknak játszunk”, a végletekig vitt kísérletezés volt az eszményünk, a fantázia játéka, amit senki és semmi nem korlátoz” – mesél ezekről az évekről.

„Az Árnyékszínház az örök szembenállást is jelenti, meg az árnyékban lévő műveket, embereket, akiknek a problémáival senki nem foglalkozik” – fűzi hozzá, amivel a beszélgetés el is érkezik A Nyíregyháza utca című darabhoz.

„Annyira bornírtnak tűnt, hogy tényleg létezik egy ilyen utca Amszterdamban, és hogy az ottani hierarchia legalján, iszonyatos helyzetben és állapotban lévő magyar prostituáltakat jelöli. (..) Nagyon sokan élnek a földön, akik nem tudják artikulálni az igényeiket, a fájdalmaikat, és én azt gondolom, hogy ezzel dolgunk van nekünk, akik meg tudunk szólalni” – mondja arról, miért volt számára fontos ez a történet.

„A lányok története valahogy behúzott, a félállati sor és a sorsuk. De azt éreztem, hogy nem lehet csak szomorúsággal hozzányúlni a történetükhöz, egy könnyedebb, vagyis elviselhetőbb nyelvet kell találnom” – fogalmaz, hozzátéve „Tele van iróniával és öniróniával. Így született meg a lányoknak segíteni akaró holland értelmiségi nőcsoport-szál a darabban”.

Az eredeti interjúban, amit Gócza Anita készített, arról is szó esik, Szilágyi Anna Eszter még mennyi minden mással foglalkozott életében, milyen gátakon tudott túllépni gyermekei születésekor, és kiket jelent a darabban az a bizonyos holland értelmiségi nőcsoport.

A teljes interjú itt olvasható.

Kapcsolódó cikkek

Színikritikusok Díja – Alföldi Róbert két díjat is hazavihetett