„A Woyzeck a shakespeare-i világ kapuőreinek, sírásóinak a drámája”

Négy különböző Woyzeck előadás fut vagy fog futni Budapesten mostanában. Mi lehet ennek a „népszerűségnek” az oka? Interjú.

A gyilkosság pillanatában válik valaki gyilkossá, vagy mindig is az volt? Ez egy a sok kérdés közül, melyet Szabó Mátyás Péter rendező és Kautzky-Dallos Máté dramaturg párosa tesz fel közös Woyzeck adaptációjuk során, melyet október 19-én és 20-án mutatnak be a MU Színházban. A címszerepben Szabó Zoltán látható, partnerei: Kőszegi Mária, Kárpáti Pál, Jankovics Péter és György Zoltán Dávid.

Kőszegi Mária és Jankovics Péter az előadásban (fotók forrása: MU Színház)

A huszonévesen elhunyt író, Georg Büchner töredékes drámáját sokan sokféleképpen rakják össze, és értelmezik (újra). A fiatal alkotópáros saját generációjának és korának szemszögéből vizsgálja Woyzeck-nek, „a társadalom egy betört igáslovának” cselekedeteit.

A tiétekkel együtt jelenleg ebben az évadban négy Woyzeck előadás is fog futni Budapesten. Mit gondoltok, miért ilyen népszerű ez a darab?

Szabó Mátyás Péter: Vannak olyan örökérvényű kérdések, melyek minden generációt foglalkoztatnak. Azért olyan izgalmasak ezek, mert valószínűleg sosem fogunk rájuk végleges válaszokat adni, csak vizsgálgatni tudjuk a saját magunk szemszögéből és a korból, amiben élünk. Büchner Woyzeck-je ilyen kérdéseket tesz fel, és biztos vagyok benne, hogy négy teljesen különböző értelmezés született ezzel kapcsolatban. Jó, hogy ennyi vélemény van, és hogy fontosnak érezzük megfogalmazni azt is, ami ezzel kapcsolatban bennünk van.  

A ti előadásotokat miért érdemes megnézni?

Igyekszünk eltérni a megszokott értelmezési ívektől a dráma kapcsán. Kivettünk dolgokat, melyekhez nekünk már nincs kapcsolódásunk – mint például a katonaság – s helyébe olyan dolgokat tettünk, amivel aktualizálhatjuk az anyagot. Emellett dramaturgiai és formanyelvi kísérletként is fel lehet fogni az előadásunkat. A nézők négy oldalról ülik körbe a játékteret, és így a színészek fizikálisan is be vannak zárva az előadás ideje alatt, ahogy Woyzeck is saját elméjének a rabja.  Mindezeken túl úgy gondolom, mindenképp érdekes lehet, hogy harminc év körüli fiatalok hogyan gondolkoznak az embert zsigerileg mozgató vágyakról, félelmekről.

Szabó Zoltán az előadásban

Hogyan találkoztatok ezzel a művel?

Woyzeck drámája egy olyan mű, amibe az ember előbb-utóbb belefut, ha színházzal foglalkozik. Van, aki csak irodalmi érdekességként kezeli a befejezetlen jegyzetekből összeállított drámát, és van, akit felcsigáz a benne rejlő lehetőség. Kautzky-Dallos Mátéval és velem az utóbbi történt.

Büchner rövid, 23 évig tartó életének utolsó évében írta ezt a töredékes drámát, sok nyitott és befejezetlen részlettel. Milyen kihívást láttatok a színpadra állításában?

Mi elsősorban a lehetőséget próbáljuk megragadni a dráma töredezett, befejezetlen jellegében. Azt a szabadságot, hogy kitölthetjük a lyukakat. Ezen túl még csak a jelenetsorrend sem kőbevésett, hiszen filmszerű, felmutatott képekről van szó. Próbáltuk minél jobban magunkra szabni a drámát.

Egyes értelmezések szerint Büchner a társadalmon, törvényen kívülieket felkaroló szándékkal alkotta meg a gyilkos Woyzecket, az esendő, akár szimpatikusnak is mondható főszereplőt. Mit gondolsz erről a kettősségről?

A Woyzeck alapvetően a shakespeare-i világ kapuőreinek, sírásóinak, szolgáinak drámája. Olyan emberek története, akiknek már összetörték az álmait és a vágyaik is megkoptak már. Ezek az emberek tűrik a legtöbbet, ők a társadalom betört igáslovai. És sokszor nem marad más lehetőségük, mint a lehető legextrémebb választ adni a körülöttük lévő helyzetre, hogy hallassák a hangjukat. Ilyen szempontból én nem látok kettőséget, inkább ok-okozatot. 

György Zoltán Dávid

A gyilkos Woyzeck áldozata és egyben felesége Marie, aki a műben szinte mellékszereplőként asszisztál a cselekményhez és a végkifejlethez. Ti hogyan fogtátok meg az ő karakterét, mit gondoltok Marie-ról?

Büchner drámájában Marie karaktere valóban nem kapott túl nagy hangsúlyt, úgy is mondhatnánk, hogy kicsit kétdimenziós maradt. Talán egy későbbi jegyzetben akarta jobban kifejteni őt a szerző, de sajnos ezt már nem érte meg. Azon dolgoztunk, hogy árnyaltabbá tegyük az ő figuráját. Azt szeretnénk, ha megteremtődne az ő igazsága is, ezen túl úgy gondoljuk, hogy fontos a Woyzeck-el való kapcsolatát is jobban értelmeznünk ahhoz, hogy „életszerűbb” legyen a végkimenetel.

A jövőre nézve láttok esélyt újabb közös munkára? Ha igen, hol és mit láthat legközelebb tőletek a közönség?

Remek dinamika működik ezek között az emberek közt, amit jó lenne megtartani, és továbbvinni más projektekbe is, de az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a tizenegy emberből tíz szabadúszó, és komoly nehézségek árán lehetett csak összehangolni a ráéréseket. Erre a munkára másfél évet kellett várni. Mindemellett azon leszünk, hogy a terveink megvalósításának teret és időt találjunk a jövőben is.  

(Forrás: MU Színház)