A Marosvásárhelyi Nemzeti Színház negyven éve nyerte el nemzeti státuszát.
Ennek apropóján nyilatkozott a két tagozat (Tompa Miklós- és Liviu Rebreanu Társulat) művészeti igazgatója.
A Marosvásárhelyi Nemzeti Színház fotó: Bereczky Sándor)
Keresztes Attila, a Tompa Miklós Társulat művészeti igazgatója:
Negyven évvel ezelőtt a Székely Színházból lett Marosvásárhelyi Állami Színház megkapta a Nemzeti Színház nevet. Ha nagyon le akarnánk egyszerűsíteni, a Nemzeti Színház önmagában csak egy elnevezés, és ezzel együtt egy adminisztratív jellegű státus, amelyet valódi tartalommal, művészi értékkel nekünk kell megtöltenünk. Ugyanakkor ez a cím mégiscsak olyan megtiszteltetés, amely csak kevés intézményt illet. Ez a kitüntetés pedig kötelez.
Az elmúlt négy évtized során voltak nehezebb időszakok is, ezekből azonban mindig sikerült időben fölállnunk. Mert a színház a legélőbb művészet, mely estéről estére újjászületik, és soha nem fogadhatja el a nehézségeket. Ma a Marosvásárhelyi Nemzeti Színházat az ország legjobb színházai közt tartják számon, szakmai díjak egész sorával büszkélkedhetünk. Hagyomány, jelenidejűség, ízlés, lényegre törés, korszerűség, nemzetköziség – itt és most olyan színházban gondolkodunk, ami úgy szólítja meg a saját közvetlen közegét, hogy közben érvényes az összmagyar és összromán színházkultúrában, beilleszkedik az európai- és világszínjátszás folyamataiba anélkül, hogy rétegszínházzá válna. Ennek a szándéknak a jegyében már nem csak Romániában és a magyar nyelvterületen vagyunk jelen, a nemzetközi porondon is megálljuk a helyünket: európai együttműködéseink vannak, előadásainkat rendszeresen bemutatjuk a fontosabb fesztiválokon. Erre a Nemzeti Színházra joggal lehet büszke alkotó és néző egyaránt.
Nicu Mihoc, a Liviu Rebreanu Társulat művészeti igazgatója:
A Nemzeti Színház elnevezés egyszerre jelenthet sokat és keveset is. Természetesen, egy Nemzeti Színház többletfelelősséget jelent, hiszen a tét nagyon nagy. Megtisztelő, hogy Nemzeti Színház vagyunk, de vannak pillanatok, amikor úgy érzem, inkább kellene színháznak lennünk, mint nemzetinek.
Véleményem szerint méltósággal kellene viselnünk ezt a titulust. El kell ismernünk, hogy azok, akik ezt a színházat létrehozták, úgy a magyar, mint a román társulatot, kiváló munkát végeztek a Nemzeti Színház megnevezés elnyerésével. Ez a siker arra kötelez, hogy egy bizonyos színvonalat megtartsunk, hisz az elmúlt 40 évnek történelme van. Azt kívánom, hogy ez a színház sikeres legyen és színház legyen a szó szoros értelmében. Egyszerűen csak színház...
(Forrás: Marosvásárhelyi Nemzeti Színház)