Csernus Mariann színésznő 90 éves

... és még mindig játszik a Pesti Magyar Színházban, ahol meglepetésműsorral köszöntik a Kossuth-díjas színművészt.

Csernus Mariann amatőr színjátszói múlt után került a színi pályára. A Nemzeti Színház Stúdiójában 1953-ban fejezte be tanulmányait. 1948-ban szerződtette a Pesti Színház; 1950-től a Nemzeti Színház társulatának tagja, 2000-től a Pesti Magyar Színház művésze. 2006-ban megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjét, 2010-ben pedig Kossuth-díjat vehetett át.

           Csernus Mariann a Házasságon innen, házasságon túl előadásban (fotók forrása: Pesti Magyar Színház)

Mint mondja, 14 évesen dőlhetett el, hogy színész lesz, amikor megnyerte az iskolában az első szavalóversenyét. Miután megnyert minden önképzőköri versenyt, a Pesti Színházhoz szerződött egy évre, majd elment meghallgatásra a Belvárosi Színházhoz, ahol Gellért Endre volt a főrendező. Gellért, miután meghallgatta az általa elmondott verseket, átküldte a Nemzeti Színházba Major Tamáshoz azzal: „Mondja meg neki, hogy szerződtesse magát!”

„Az embernek fiatalon elképesztő öntudata van, olyan, amilyen később soha többé, hiszen utána rádöbben, hogy ezt a szakmát meg is kell tanulni. Átmentem a Nemzetibe, a folyosón ültek vagy hatvanan, mind meghallgatásra vártak. Én lazán keresztülmentem a tömegen, bekopogtam, és beléptem a bizottság elé. Major Tamás rám nézett, azt mondta: „Még nem hívtuk”. Mondom, nem, nem hívtak, de azt mondta a Gellért elvtárs, hogy tessék engem szerződtetni! Major nagyot nézett, aztán így szólt: „Na, adja elő nekünk is a művészetét!” Meghallgatott, és felküldött a harmadikra a főtitkárhoz, hogy írjam alá a szerződésemet” – emlékezik Csernus Mariann a kezdetekre.

A Pesti Magyar Színház Házasságon innen és házasságon túl című előadásában jelenleg is játszik, legutóbb idén májusban lépett fel a deszkákra. „Nem megyek ki az életből, ott vannak a szerepeim! Megállás nélkül játszom. Most szólt épp a direktorom, hogy szeretné kitűzni a vizsolyi bibliából készített kétórás estemet. Mondtam neki, tőlem kitűzheti, mert itt van a könyökömben. Azzal alszom el, hogy szöveget mondok, és ha éjjel felébredek, ott folytatom, ahol az álomba merülés pillanatában abbahagytam. Ha órákon át sétálok, akkor is szöveget mondok. Nem vagyok hajlandó unatkozni! Mi mást csináljak, nézzem az embereket?!” – mondta egy másfél évvel ezelőtti interjúban.

Arról is mesélt, hogy a látszólagos határozottsága részben védekezés: „Talán pont azért vagyok ilyen, mert sok sebezhető pontom van, amelyeket viszont nem analizálok, mert az ilyesmit utálom. Határozott ember vagyok, de ez a katonás magatartás kicsit felvett is”.

A beszélgetés vége felé a „politikai beállítottsága” is szóba kerül: „Én aztán lehetnék azon az oldalon, ahol Orbánékat szeretni lehet, de ez mégsem az én világom. A beállítottságom maximálisan baloldali. Nem kommunista: baloldali, amennyiben a baloldali az, aki fölhozza a lakásába a koldust, leülteti, ad neki ebédet, aztán megkérdezi, hogy fáradt-e, és lefekteti a szobában, hadd pihenjen”.

(Forrás: Magyar Nemzet, Pesti Magyar Színház)