Laboda Kornél: „Ha alapból nincs pénz, akkor ez nem akkora merészség”

Egy közszolgálati televízió belső működését mutatja meg Fekete Ádám és Laboda Kornél A csatorna című előadása. Interjú.

Az író-rendező páros előadását november 5-én mutatja be az Anyegin család. Laboda Kornél beszélt a darabról, írásról, bátorságról, és persze az Anyegin családról.

csatorna14.jpgFekete Ádám, Egger Géza, Hajmási Péter és Göndör László az előadás imázsfotóján (fotók: Gulyás Dóra)

Mi az előadás keletkezésének története?

Egger Géza találta ki, hogy ebben a felállásban pályázzunk a DEKK Humorpályázatára. Mi nagyrészt a TÁP Színházból ismerjük egymást, ott dolgoztunk már együtt. Géza egy időszakban kiszállt a TÁP-ból, de mivel hiányoztunk neki, partizánakciókra összerántott minket, és először A csatorna is a TÁP-tól függetlenül valósult volna meg. A téma, amit kitaláltunk, teljesen közös, rengeteget ötleteltünk együtt. Összeültünk öten: Göndör László, Hajmási Péter, Fekete Ádám, Egger Géza és én, és elkezdtünk kötetlenül arról beszélgetni, hogy mi érdekel minket.

A kiírás úgy szólt, hogy közéleti témában, a kabaré műfaját megújító darabbal pályázzunk. Elég hamar leszűkült a kör arra, hogy valahogy a köztévéről, a tv, a tájékoztatás felelősségéről akarunk előadást csinálni, mert a tv egy olyan terület, ahol viszonylag sűrű formában tudunk arról beszélni, hogy mi mit látunk, milyen mechanizmusok működnek az országban. Végül a Tibeti halottaskönyv is belekerült az előadásba, mert tetszett az ötlet, hogy egy olyan prózai dolgot, mint a köztévé ütköztessünk egy spirituális dologgal. De nem kell ismerni a Tibeti halottaskönyvet ahhoz, hogy megnézzék A csatorna című előadást. Amikor beadtuk a pályázatot, akkor még A nyertes pályázat volt a darab címe. És bejött, mert nyertünk. Aztán még kaptunk pénzt innen-onnan. Az NKA-hoz is beadtuk az esélytelenek nyugalmával, és ők is támogatást adtak, amiből világossá vált, hogy az NKA-nál nem olvassák el a pályázatokat.

Kiket takar az Anyegin család?

Ez egy szóvicc. Régen ment a tv-ben Az Onedin család című sorozat. Iszonyatosan hosszú és unalmas volt. Kereskedelmi hajótársaságot alapított a főszereplő. Az Onedin és Anyegin hasonló hangzású szavak, és eszünkbe jutott, mi lenne, ha futna ezen a darabbeli csatornán egy Onedin családhoz hasonló, illetve még annál is unalmasabb Az Anyegin család című sorozat, akik még odáig se jutnának el, hogy megvegyék a hajót. Az Anyegin család csak ábrándozik arról az eseménytelen életről, amit az Onedin család él. Csak beszélnek arról, amit meg kellene csinálni, és szerintem ez nagyon magyar. Aztán megtetszett ez a név, és ha társulatot alapítanánk, ez lehetne a nevünk. Anyegin, a felesleges ember. A feleslegesség hangulata fogott meg minket.

csatorna10.jpgKuna Károly a próbán 

Hogy találtatok rá Kuna Károlyra?

Szerettük volna, ha a főszerelőt alakító színész egy teljesen másik univerzum, aki nem a TÁP közegből való, aki más alkatú és hangulatú ember, miközben képvisel valamit abból az őrületből, amit mi is képviselünk, vagy egy másfajta őrületből. Fekete Ádám dobta be Károly nevét, de én is lelkesedtem, mert már dolgoztunk együtt Budaörsön. Azt hiszem, ez a találkozás mindannyiunkra inspirálóan hatott.    

Milyen évad elé nézel?

Én éppen az egész színházból egy időre kiszállok, vagyis a meglévő előadásaimat megtartom, de újat nem vállalok, és fejest ugrom az írásba. Ez elég merész lépés tőlem. Félelmetes, mert nekem eddig mindig a színház volt, soha nem csináltam mást az egyetem óta. Már van egy ifjúsági regényem, ami a Tilos az Á Kiadónál jelent meg mátéPONTindul címen. Most pedig gyerekkönyvet, aztán felnőtteknek regényt szeretnék írni. Eddig mindig drámákkal és színpadi szövegekkel foglalkoztam, de amiben igazán felszabadultnak érzem magam, az a próza. Nagyon nagy élmény volt, amikor az első regényemet írtam. A prózában nem kell másokon átvinnem az akaratomat, mert csak leírom, és kész a „termék”. A színháznál nem ez van. A színháznál leírok valamit, ami aztán még sok emberen keresztülmegy, mire lesz belőle valamikor valami, és nem is biztos, hogy olyan lesz, amilyennek én elképzeltem. Ideális esetben egyébként sokkal jobb, nem ideális esetben, nem jobb.

Ahhoz is kellett bátorság, hogy ennyire politikus darabot csináljatok, mint A csatorna.

Igen, de ha alapból nincs pénz, akkor ez nem akkora merészség. Személy szerint nekünk anyagi szempontból féltenivalónk szerintem nincs, mert eddig sem volt pénz. Ezt az ember szerelemből csinálja, és nem a megélhetésért. És ha már szerelemből csináljuk, akkor csináljunk olyat, amit tényleg szeretünk. Az értelme annak, hogy független színházat csinálhatunk az, hogy megtehetjük, hogy arról beszéljünk, amit mi látunk. Felmerültek kétségek, hogy bizonyos dolgokból valakinek baja lehet, de arra jutottunk, hogy amennyiben baj lehet, akkor inkább legyen, minthogy nem csinálunk semmit. Legalább kiderül.

laboda2.jpgLaboda Kornél

A probléma általában az, hogy nincsenek egyértelmű dolgok, nincs kimondva, hogy bármi is tilos a színházban, de valahogy konszenzusosan mégis csak van egy tudásunk, hogy bizonyos dolgokat nem szabad. Most egy olyan rendszerben élünk, ahol az emberek nagy része saját magát cenzúrázza, hogy ne keveredjen bajba. Hiszek abban, hogy tud misszió is lenni az, hogy műalkotások feszegetik a szabadság határait, mert ha valaki meglép valamit, akkor kiderül, hogy lehet ezt is, amihez mások is csatlakoznak, és egy bátrabb közbeszéd tud kialakulni.

De én ezt az előadást nem tartom különösen bátornak, abszurdnak és viccesnek viszont igen. Bármelyik South Park epizód bátrabban nyúl az amerikai közélethez. Valódi politikus nevek hangzanak el az előadásunkban, de semmi rosszat nem mondunk róluk. Önmagában az a meglepő, hogy kimondjuk ezeket a neveket. A saját abszurd fantáziavilágunkba erőszakkal berángatjuk ezeket az embereket. Azt akarjuk megmutatni, hogy mennyire a tudatalattink szereplőivé váltak ezek a figurák, mert folyamatosan ott vannak a tv-ben, a rádióban, az interneten és a fejünkben.  

Amikor egy évvel ezelőtt írtátok a szövegkönyvet, gondoltátok, hogy ennyire fájdalmasan aktuális marad a téma?

Nagyon reménykedtünk benne, hogy nem fordulnak jóra a dolgok. (Nevet.) Nem egy éve írtuk, akkor még csak ötleteltünk, mire elkezdtük írni, már túljutottunk a választásokon. De amikor elkezdtünk agyalni, nem emlékszem, hogy eszünkbe jutott-e az, hogy történhet változás.

Kiknek ajánlod az előadást?

Azoknak, akiket még érdekelnek dolgok.

Az interjút Bordás Katinka készítette a Jurányi Latte sorozat részeként.

Az előadás bemutatója november 5-én lesz a Jurányiban, ezt követően december 15-én is látható lesz ugyanott, mindkét alkalommal este 7 órai kezdettel.

(Forrás: Jurányi Ház)

Kapcsolódó cikkek

Laboda Kornél és Fekete Ádám rendezése a Jurányiban

süti beállítások módosítása