Oberfrank Réka, Lévai Viola, Bakó Tamás, valamint Rubik Ernő: Today is today című táncelőadása egy egyszerű kérdést feszeget: mi mozgat? Interjú.

Az előadás két generáció találkozását jelenítik meg; a 20-as éveikben járó lányok, és az élet különböző területein már évekkel tapasztaltabb férfiak kapcsolatát. Az alkotófolyamatban olyan tér és idő kidolgozásán munkálkodtak, mely mindannyiuknak játszóteret képez, így köti össze őket, teremt közös terepet a megmutatkozásra. Ezt a gondolatot szövik át a címből is adódó asszociációkkal, melyek az idő tágításának, szűkítésének gondolatán keresztül keretezik lehetőségeiket. Oberfrank Réka mesélt az alkotófolyamatról, személyes válaszairól és benyomásairól.

Oberfrank Réka, Lévai Viola, Rubik Ernő és Bakó Tamás (fotók forrása: MU Színház)

Az előadásotok fő kérdése: mi mozgat? Mikor és milyen körülmények között fogalmazódott meg benned ez a kérdés?

Sokszor nézek úgy előadásokat, hogy direkt nem olvasom el a bevezető szöveget annak érdekében, hogy a saját olvasatomat ne befolyásolhassa semmi. Ezt aztán utólag mindig pótlom. Nekem sokszor így érdekesebb, főleg kortárs daraboknál. Ebből következik, hogy általában nem tudom előre a témát, csak beülök és kíváncsian várom, mi mozgatta, inspirálta az adott alkotót. Aztán jött az ötlet, hogy mi lenne, ha ezt az egyszerű kérdést ültetném át egy egész próbafolyamatba és mindannyiunk érdeklődésének teret adva születne egy közös munka.

Today is today. Mit jelent számodra a cím?

Ez a cím az első néhány találkozásunk után született Lévai Viola tollából, amikor az alapötletek után egy dolog máris biztosnak tűnt és végül az is maradt; a jelen pillanat és az adott napi érzetek, érzések, kívánságok teret fognak kapni ebben a munkában, és meríteni fogunk az aktuális impulzusainkból. Ezzel a címmel aztán tovább asszociálva, több olvasatot is láttunk, játszottunk a jelentésekkel. Például: mi lenne, ha tudnád, hogy ez az utolsó napod? Mi az, amit nem mertél, nem szoktál merni a színpadon? Mit mozognál, ha el kéne táncolnod a kedvenc mozgásaidat utoljára? Aztán bekerültek még olyan olvasatok, már inkább az idővel kapcsolatosan, amikor azzal kell szembesülni, hogy sosincs elég belőle, vagy, hogy valamit már nem lehet megváltoztatni, illetve, amikor még talán nem késő észbe kapni, hogy változzanak adott dolgok.

Mi volt a legnagyobb felfedezés az előadással kapcsolatban, vagy akár a próbafolyamat során?

Nyilván rengeteg dolgot tudnék említeni, de ha egyet kéne kiemelnem, akkor az az lenne, hogy különleges élmény volt, hogy minden egyes napon történt valami, ami terelt minket tovább. Nem volt beragadás érzésem, és azt véltem felfedezni, hogy minden próbára jutott ihletett pillanat, ami nem feltétlen történik így egy-egy folyamat során.

Hogyan jellemeznéd a közös munkátokat?

Ez egy nagyon megengedő csapat, ami demokratikus keretek között működött végig. Ez a kezdő kérdésből is adódott, hiszen mindannyiunk szavára kíváncsiak voltunk. Ez elég időigényes ugyan, de a közös tapasztalás és egymás megértése, adott esetben meggyőzése bizonyos kérdésekben végig egyre csak erősítette a csapatot.

Kiknek ajánlanád különösen az előadást?

Alapvetően bárkinek, mert többféleképpen is olvasatot nyerhetnek bizonyos részek. Elviheti az embert csak a játék, az érzékenység, vagy adott helyeken a zeneiség, de rétegzettebben is gondolkodhat, értelmezhet, aki éppen úgy lát, érez.

...

A kortárstánc előadás november 9-én, este 8 órától látható a MU színházban. 

(Forrás: MU Színház)