„Színészként egy színházban 80%-ban végrehajtó vagy”

Márkus Sándor a Budapest bábszínházi tagsága mellett rendre járja saját művészi külön útjait is. A Deszkavízió kérdezte őt.

Márkus Sándor 2013-ban végzett a Színház- és Filmművészeti Egyetem bábszakán, a diploma megszerzése után néhány évig szabadúszóként dolgozott. Ezalatt játszott a Szkénében, készített egyszemélyes performanszt a Szigetre, és megalapította a Nylon Groupot, amivel rengeteget utazott.

Tavaly leszerződött a Budapest Bábszínház társulatába, ahol játszik a Nyúl Péterben, a Bambiban, de már készül a januárban bemutatásra kerülő Coraline, és a titkos ajtóra is, amiben egy a két világ között járkáló macskát alakít majd. Emellett még arra is marad ideje, hogy külsős produkciókban látványtervezőként vegyen részt, sőt legutóbb a Madách téren találkozhattunk egy installációjával is.

Márkus Sándor (fotó: Borovi Dániel / Budaörsi Latinovits Színház)

„Abban az évben, amikor érettségiztem és felvételizni kellett, akkor csak báb és zenés képzés indult a Színművészetin, és igazából a báb szimpatikus volt nekem, úgy éreztem, hogy ha ez a helyzet adódott, akkor engem tényleg érdekel ez a műfaj, az önkifejezésnek ez a formája. Persze akkor még fogalmam sem volt, hogy ez pontosan mit jelent, vagy, hogy miről szól. Egyszerűen csak követtem az ösztöneimet” – mondja Márkus Sándor az interjúban arról, hogyan lett bábszínész.

Az egyetem elvégzése után szabadúszóként kezdte a pályáját. „Az elején nagyon nehéz volt, de ez a tapasztalás megtanított arra, hogy meg tudjam találni a biztonságot a semmiben is. Nem ritka, hogy az egyetemről kikerült fiatal színészek szerződés nélkül, különböző munkákba kell, hogy kapaszkodjanak… én megtanultam nem félni az ilyen szituációktól” – emlékezik erre az időszakra.

Tavaly óta a Budapest Bábszínház tagja, de ottani, stabil munkája mellett járja a saját útjait is. „Korábban is beszélgettünk erről, mert én már többször dolgoztam itt külsősként, szóval a leszerződésem jóformán csak papírmunka volt. Nekem ez kicsit olyan, mintha hazamennék a nagyihoz, biztonságban érzem magam, családias az egész, szóval nem gondolkodtam rajta sokat. Az volt benne, hogy én ezt most egy pár évre ki akarom próbálni, hogy milyen egy zártabb közösségben, egy társulaton belül dolgozni, ráadásul egy olyan társulaton belül, amit már ismertem is, és nagyon szimpatikus volt” – mondja a társulatba való belépésről.

„Nagyon fontos számomra, hogy valamilyen szinten meg tudott maradni a külsős életem is, ebben is van egyfajta stabilitás. A saját projektjeimre gondolok, amik ugyanúgy az életem részei. Ha nem lennének a külsős munkáim, akkor valószínűleg nekem túl egyoldalú lenne a társulatiság, de így, hogy más műfajokban és helyeken is kipróbálhatom magam, ezzel újfajta energiákat és látásmódot tudok behozni a Bábszínházba is” – fűzi hozzá.

             Márkus Sándor a Bambi előadásában (fotó: Éder Vera)

Bizonyos személyes dolgokat az életében művészettel tud kifejezni, amihez formaként egyfajta interaktív installációkat talált meg magának. Ilyen volt a CAFe Budapest keretén belül a Madách téren felépített vadmegfigyelő állomása is. „Kiemeltem egy autentikus vadászlest az erdőből, és elrejtettem benne egy titkos szobát, amit detektív tükrök fednek. Ez azt jelenti, hogy ha kívül állsz, akkor a saját tükörképedet látod, de akik a szobában ülnek a masszírozós fotelekben, azt látják, ahogy te saját magadat nézed. Van egy kiállított tárgy, amit megnéznek az emberek, amiben valahogy saját magadat látod. Itt most a befogadónak lehetősége van kipróbálni, hogy milyen lehet egy művészi alkotásnak lenni, hogy hogyan tekintenek az emberek a művészre, így saját magukra is. Ezt a párhuzamot vontam, alapvetően ez annak a kinyilatkoztatása, hogy most hogy érzem magam” – mondja erről a projektjéről.

Minderre a színházban nincsen lehetősége: „A színház is egy önkifejezési forma, de ott tudatában kell lenned annak, hogy te nyolcvan százalékban végrehajtó vagy, hiszen egyébként Európára és Magyarországra a rendezői színház a jellemző. Mi tulajdonképpen a rendezői víziót reprezentáljuk csak. Ezzel nekem nincs semmi problémám, de szükségem van mellette arra, hogy más területeken is kifejezhessem magam, eggyel szabadabban”.

Az eredeti interjúban arról is szó esik, mennyit változott az élete azáltal, hogy egy társulat tagja lett, melyik bábszínházi előadásokban szeret különösképpen játszani, és mi alapján vállal el egy-egy munkát látványtervezőként.

A teljes interjú itt olvasható.

Kapcsolódó cikkek

„Egy egész napos uborkaszedéshez képest egy főpróbahét felüdülés”
Különleges bemutatóra készül a Nylon Group az Akváriumban