Szalontay Tünde: „Forradalmat kellene csinálni!”

A Pintér Béla társulatában ismertté vált, jelenleg szabadúszó színésznőt a Szinhaz.net kérdezte pályájáról és társadalmi közérzetéről.  

Szalontay Tünde az Arvisura társulatában kezdte pályafutását. Hat évet külföldön töltött a Teatro di Rose-ban, Olaszországban. Később Dániában is dolgozott. Hazatérése után évekig a Pintér Béla Társulat tagja volt. Később szabadúszó lett, több színházban és produkcióban is szerepel, főként alternatív előadásokban. Az improvizáció és a mozgásszínház az anyanyelve a nemzetközi tapasztalatokkal is rendelkező színésznőnek, aki egyszerre vallja magát rejtőzködőnek és kalandornak.

Szalontay Tünde (fotók: Szarka Zoltán)

Képzőművésznek készült, így került bele a Szemadán György vezette SZEM csoportba. „A színház pedig csak úgy „megesett” velem.  A SZEM csoport tokaji táborában az Arvisura „előszelének” tekinthető Tanulmány Színház is fellépett. Katartikusan hatott rám, mindössze tizenhat éves voltam akkor. Pár év múlva jelentkeztem különböző színházi csoportokba, majd bekerültem az Arvisura stúdiójába. Erős volt náluk a mozgás, az energia használata, a színház újszerű megközelítése. Jó ideje játszottam már, amikor egyszer megfogalmaztam magamnak, hogy színész vagyok, azzá váltam” – emlékezik Szalontay Tünde az interjúban a kezdetekre.

„Úgy éreztem, hogy az Arvisurával valami befejeződött. Kezdett meggyengülni az addigi irányvonal, és inkább a klasszikus színház felé mozdult el. A mozgásszínház akkoriban még nem volt olyan ismert, evidens idehaza, mint manapság. Engem az jobban érdekelt” – meséli az első váltásról.

Pintér Bélával még az Avisurában ismerkedett meg, majd külföldről hazatérve a Pintér Béla és társulata tagja lett. „Fokozatosan vált egyre erőteljesebben külön Bélában a színész és a rendező. Az elején még sokkal intenzívebb volt az együttlét a társulattal, együtt lélegeztünk, alkottunk az ő ötletei alapján” – mondja a közös munkáról. 2013-ban aztán kilépett a társulatból. „Évek óta benne volt a levegőben a feszültség, lassan megszűnt közöttünk az addig oly erős bizalom. A minimális türelem, figyelem, amire addig tudtunk építeni, töredezett. Végül ő mondta ki, hogy „váljunk el”. Apró dolgokon múlik, hogy megreped valami, és az egyre nagyobb repedések végül töréshez vezetnek” – emlékezik az elválásra.

Jelenleg szabadúszó, ami egyszerre jelent folyamatos bizonytalanságot és szabadságot: „Amikor kissé lecsendesülnek a dolgok vagy éppen nem látom előre a következő fél évet, azért van bennem némi szorongás. Közben folyamatosan dolgozom magamon, fizikailag és lelkileg is. Régebben sokat jógáztam, futok, bodyworközöm, ha szükségét érzem, terápiára járok. És amióta gyerekem van, teljesen máshová helyeződött a hangsúly az életemben. A 10 éves kislányom folyamatosan frissen tart, egyszersmind tükröt tart elém”.

Ezzel együtt úgy érzi, hogy „színészileg jó passzban van”: „sokkal felszabadultabb vagyok, mint valaha. A színészet számomra építkezés, amelyben összeérnek a tapasztalatok, az önmagamon való folyamatos munka, az újabb és újabb kreatív találkozások”.

„Valójában rejtőzködő típus vagyok. Nagy utazás volt odáig eljutni a széles mozdulatok, az elvontabb színházi formák felől, hogy egyszer csak egy az egyben kell magamat megmutatni. Úgy érzem, hogy önmagam számára is kinyíltam” – fűzi hozzá a Tünet Együttes Négy fal között című szobaszínház intimitású előadása kapcsán, amelyben minden „színészkedéstől” mentesen kell játszania.

Arról is beszél, hogy kifejezetten rosszul éli meg a jelenlegi hazai politikai és közéleti helyzetet: „Intenzíven dolgozom, iszonyú erős motivációval, de ha belegondolok a mai helyzetbe, felrobbanok dühömben. Viccelődni már nem tudok a politikán, rég átlépte az ingerküszöbömet. Azt gondolom, hogy forradalmat kellene csinálni, kimenni az utcára, és ott maradni egy hétig, egy hónapig… addig, amíg nem történik radikális változás. Más megoldást nem látok”.

Az eredeti interjúból, amit Szentgyörgyi Rita készített, az is megtudható, melyek a kedvenc Pintér Béla előadásai, milyen fontos előadásokban játszott a Pintér Béla és Társulata után, és leszerződne-e újra egy társulathoz.

A teljes interjú itt olvasható.

Kapcsolódó cikkek

„Kétségbeejtőek a közéleti viszonyok” – Villáminterjú Szalontay Tündével