Szólhat rólunk a Szovjetunió széthullása? – Kritikák a Secondhand előadásáról

Az Örkény Színház előadása nyolc rendező közös munkája. De vajon a nézőkkel is megtalálja a maga közösségét?

Szvetlana Alekszijevics fehérorosz író évtizedeken keresztül járta előbb a Szovjetuniót, később annak utódállamait, interjúkat készített egyszerű emberekkel, akik szemtanúi voltak a szocialista nagyhatalom széthullásának. Ezekből az interjúkból született többek között az Elhordott múltjaink (The secondhand time) című regénye, amelyért 2015-ben Nobel-díjat kapott. Az Örkény Színház előadása Szvetlana Alekszijevics írásain keresztül ezekből az interjúkból merítve építkezik. Török Ákos  Kútszéli Stíluson és Csáki Judit  Revizoron megjelent kritikáját olvastuk egybe.

Epres Attila és Kókai Tünde az előadásban (fotók: Véner Orsolya)

Török Ákos már írása elején világossá teszi az előadással kapcsolatos legfőbb problémáját, ami szerint néhány, a Szovjetunió szétesése és a hazai szocialista berendezkedés megszűnése közötti párhuzam ellenére alapvetően nem tudunk jól kapcsolódni az előadáshoz. „Az előadásból nagyon hamar kiderül, hogy egy Szovjetunió méretű birodalom széthullása egészen másféle élmény, mint a mi szalonkommunizmusunk megszűnése. Az Örkény Színház előadása ezek után egy színes-szagos történelmi tabló, amire rá tudunk csodálkozni, azonban vajmi kevés közünk van hozzá” – fogalmaz.

Pedagógiai értelemben kifejezetten jó ötletnek tartja, hogy Bagossy László és Kovács D. Dániel kollázsként és a Színművészeti általuk osztályfőnökölt harmadéves rendezőivel közösen állította színpadra a Secondhandot: „Jó lehetőségez a hallgatók számára, hogy az Örkény Színház kvalitásos színészeivel dolgozhattak együtt, ráadásul történelmi jártasságukat is növelhették. Ehhez azonban bizonyára lehetett volna olyan szövegeket találni vagy létrehozni, amelyek túlmutatnak a történelmi ismeretek élményszerű bővítésén”.

Mindezzel együtt egyáltalán nem gondolja, hogy ez egy rossz előadás lenne: „Kifejezetten szellemes mondatok, jelenetek vannak benne, helyenként erővel és súllyal teli pillanatok.(…) Sorra és jó ritmusban jelennek meg a széthulló vagy már széthullott Szovjetunió kisemberei, a tragikus hangulatokat szellemes élcek oldják, a hosszabb jeleneteket rövidek ritmizálják.”

„A színpadi nyelvjárások sokasága jelenik meg az előadásban: dráma és humor, zenés jelenetek, mozgásos játékok, tárgyanimáció (a csernobili kisállat telitalálat), az összes játszó által létrehozott, érzékletes, mozgásos tablóképek, mikro poénok láncra fűzve, Csernyenko szétreppelése. Túl azon, hogy nincsen elemi közünk az egészhez, ezek a történetek a maguk drámaiságával és humorával együtt végtelenül emberiek, azonban ezeket a szövegeket az örkényi feketehumor és ez a színpadi szerkezet (dramaturg: Gábor Sára) nem tudja kellő erővel megszólaltatni” – írja.

„Lehetne mindez egy hullámvasút is, ahol az egyik pillanatban a mélybe zuhanunk, a következőben jólesően nevetjük fel magunkat a következő alászállás elé, ám a Secondhand ehelyett üzembiztosan és voltaképpen egyhelyben zakatol” – fűzi hozzá.

Csáki Judit ezzel szemben úgy találja, hogy az előadás nagyon is rólunk és nekünk szól. „A generációk közül a legidősebb tagjai ugyanis „zsigerből”, egyidejű tapasztalatból ismerik, amiről beszélnek, a fiatalabbak pedig a szerepjátszás révén involválódnak, belesimulnak az emlékezethullámokba. Lehetne ez persze megjegyzésre sem érdemes praktikus színházi tény, de a Secondhandben mégis több: a tapasztalat szétterítése, megosztása. Nemcsak a tudás, hanem az érzés áthagyományozása” – utal az életkorban heterogén színészek közös munkájára.

Koller Krisztián és Csákányi Eszter

„A kelet-európai emlékezet kis tükre ez az előadás; a múlt átörökített, sejtekben továbbélő megtapasztalása, amely azonban történelmi léptékben nem válik tapasztalattá: nem tanul, nem okul belőle az elkövetkező nemzedékek sora” – konkretizálja ezt a bizonyos tudást és érzést.

„Alekszijevics hangneme valóban szikárabb, szárazabb, mint az Örkény előadásáé; ami engem illet, ezt betudom műfaji jellegzetességnek. Gábor Sára dramaturg ráadásul jól egyensúlyozott az epizódok közt: itt ugyanis nem az érzelmesség (pláne nem érzelgősség) a cél, hanem az érzelmek felkeltése a nézőben” – fogalmaz a dramaturgia és az előadás hangneme kapcsán.

Ignjatovic Kristina használt ruhák garmadájából álló díszlete, és az előadás néhány nagyjelenetének kiemelése után a következő gondolattal zárja az írását: „Nem amnézia, még kevésbé nosztalgia árad az Örkény produkciójából; hagyom, hogy hasson, hogy rám nehezedjen a mély szomorúság, a reménytelenség, a fájdalom. Azért, ami volt, és azért, ami nem lesz. Sem ott, sem itt”.

Az előadás legközelebb november 17-én és 23-án, valamint december 5-én és 29-én látható az Örkény Színházban. 

Csuja Imre

További kritikák az előadásról

Art7 - Kállai Katalin: Pokoli kollázs

A költőiséget nem mindig sikerrel erőltető, vérben tocsogó tanszöveg? Ezrek kezével írt mozaikos napló? Lelkiismeret-monológ? Nem más ez, mint egy pokoli kollázs, melyet az író maga oral historynak nevez. Talán innen jött az ötlet, hogy élő hangok adják elő színpadra zanzásítva az emberi szenvedés oratóriumát. Olvasson tovább >>>

Dionüszosz Magazin - Szekeres Szabolcs: Siratóének

A dinamikus Secondhand nem engedi elkalandozni a figyelmünket az Örkény István Színházban, és hű marad a szerző szellemiségéhez. A szabadság jelenkori törékenysége hiába is szül társadalmi ambivalenciát, mindenáron ragaszkodnunk kell(ene) hozzá. Olvasson tovább >>>

Fühü - Bóta Gábor: Ősrobbanás 

A szörnyűségek, meg a kesernyés humor dacára, nem mindig elég feszült az előadás. Ugyanakkor elképesztően súlyos dolgokról beszél, akár zavarba ejtő őszinteséggel. Megfogalmaz egy olyan közérzetet, ami sajnos egyáltalán nincs olyan nagyon messze a miénktől. Olvasson tovább >>>

Infovilág - Róna Katalin: De mi jön ezután?

Ez a gyötrelem és bűvölet jelenik meg ebben a látszólag lazán összefont, mégis nagyon sűrű szövetű előadásban, ahogy az egymásra feleltetett etűdök megmutatják az elmúlt korszak máig élő jellemvonásait, nem kívánják feledtetni hazugságait, rettenetes titkait, embert próbáló helyzeteit, láttatják a tönkretetteket, a testileg és lelkileg megnyomorítottakat, és azokat is, akik az új időben nem találják magukat, ezért aztán vágyakozva néznek visszafelé. Olvasson tovább >>>

Prae - Pikli Natália: Emlékezni egy másik múltra

Kisebb döccenői, egyenetlenségei ellenére fontos és érdekes előadás a Secondhand, emlékeztet egy másik nép közelmúltjára és traumáira, miközben jól működő részeiben megérezteti velünk nemcsak a közös történelmi, hanem az általános emberi tapasztalatot is. Olvasson tovább >>>

Revizor - Kollár Zsuzsanna: Időhurok

A Secondhand sem reflektál saját nosztalgiájára, így az előadás legnagyobb erénye lényegében annyi, hogy különböző generációk egymást inspirálva frissíthették egy folyton megújulást kereső belvárosi színház repertoárját. Olvasson tovább >>>

Kapcsolódó cikkek

A nap fotója – Secondhand az Örkényben