Saját pénzen, saját kézzel – Így is lehet színházat csinálni, akár a Belvárosban is

Az egykori Fészek Színház létrehozói Fém Színház néven a Belvárosban nyitottak régi-új teátrumot. A merész lépésről kérdeztük őket.

A Fészek Színház 2010-ben költözött saját játszóhelyre az Orczy úton, ahonnan hét év után léptek tovább, nem is akármerre, egyenesen a Váci utcába, ahol megnyitották a Fém Arts & Café elnevezésű színházi és közösségi teret.  

Fotók forrása: Fém Színház

Októberben indultak el néhány zártkörű előadással, majd a kávézóban egy jazz koncerttel nyitották meg a közönség felé is a kapukat. Azóta jó pár előadásuk és két premierük is volt. Az igazi nagy nyitás akkor lesz majd, ha bekötik a várva várt nagy teljesítményű áramot, és a kávézó is „üzembe lendül”. Ezt december elejére várják. Jendrics Anikó társulatvezető mesélt az egyévnyi színházépítésről.

Noha kilométerekben mérve nem nagy a távolság az Orczy út és a Váci utca között, kulturális beágyazottság terén viszont majdnem fényévnyi. Hogyan tudtatok ekkorát „lépni”?

Jendrics Anikó: Amikor a Fészek Színház 2010-ben beköltözött az Orczy útra (előtte itt is-ott is, befogadó-színházakban játszottunk), abban állapodtunk meg egymás között (a színházat ketten visszük, Cziczó Attila és jómagam), hogy egy négyéves próbaidőszakunk következik, amiből kiderül majd, hogy van-e létjogosultsága a színházunknak. A négy évből hét lett, de már a negyedik év vége felé azon kezdtünk gondolkodni, merre tudnánk továbbfejlődni. Kiderült ugyanis, hogy amit létrehoztunk, működik. Évről-évre növekedtünk tudásban, tapasztalatban, nézőszámban, lett törzsközönségünk, igény lett ránk. Egyre több felnőtt előadást készítettünk, a diákszínjátszást lassan levedlettük. Hátráltató tényezővé vált a színházunk helye és mérete. Sajnos az a tapasztalat, hogy a Körúton kívülre nehezebben jönnek el a nézők, és a férőhelyünk is kevésnek bizonyult.

Ezalatt a hét év alatt nagyon sokat fejlődtünk és tanultunk minden területen, de azt tapasztaltuk, hogy a Fészek Színház nevéhez, főleg szakmai berkekben, hozzáragadt a „diákszínjátszás” jelző. Bár mi a fiatalokkal való foglakozást nagyon fontos és nemes feladatnak gondoljuk, de az idő haladtával az előadásaink többsége már nem erről szólt, hanem felnőtt előadásokat hoztunk létre. A 2010-es diáktársulatunk felnőttével mi is felnőttünk. A színházi szakma viszont erről nem nagyon akart tudomást venni, a nézőink viszont igen; és ez a fontos. Így aztán elhatároztuk, hogy beljebb jövünk a Belváros irányába, és új névvel, a kialakult új koncepcióban dolgozunk tovább. 2017 májusában lezártuk az évadot, és bezártuk az Orczy úti bázist.

A színház építői: Cziczó Attila, Horváth Máté és Jendrics Anikó

Ekkor már megvolt az új hely?

Még nem, ekkor kezdődött a keresgélés időszaka. 2017 novemberében találtuk meg a helyet, ami igazán a Belvárosba sikeredett. 2018 májusában kezdtük építeni az új színházat, tulajdonképpen hárman. Attilához és hozzám jött még a harmadik ember, Horváth Máté, aki volt diákunkból lett nagy tudású szcenikai szakemberré. Szerencsére ő is megfelelően őrült és a színház irányában elhivatott és alázatos, így tehát hárman fogtunk bele a nagy építkezésbe. A szó szoros értelmében véve, hiszen mindent mi építettünk. Egy sötét szenespincéből varázsoltunk egy gyönyörű színházat, kulturális teret és kávézót.

Mindenkiben megfogalmazódik a kérdés, mindezt mégis miből? Már a diákszínházas korszakunkban, sőt, az előző helyünkön is tapasztaltuk ezt a sajátos magyar szokást, hogy szeretünk mások pénzügyeiben turkálni. Nos, nem titok, és nem is olyan bonyolult. Hitelt vettünk fel, nagyon sok hitelt, mindenünket feltettük terveink megvalósítására. A pénz csak egy eszköz, ami arra volt elég, hogy meg tudjuk venni az alapanyagokat. Nem sok pénz volt ez az üzleti oldalról nézve, igazából hihetetlennek is tűnik mások számára. Mi ebben nagyon jók vagyunk. Úgy tűnik, mintha minden nagyon drága lenne, igazából pedig óriási munka, odafigyelés és utánajárás, hogy mindent meg tudjunk valósítani, amit elképzeltünk, de kevés pénzből. A fizikai munka pedig nem esik nehezünkre.

Mi nagyon fontosnak tarjuk a környezet igényességét. Nem mindegy nekünk, hogy vendégeink mire ülnek le, milyen mellékhelyiség fogadja őket, mekkora a tisztaság és milyen figyelmesség veszi őket körbe. Igyekszünk igényes környezetet biztosítani számukra, mert a néző a legfontosabb a számunkra. Koszos, foltos nézőtéri székkel, igénytelen környezettel vendégül látni, az a néző figyelmen kívül hagyását jelenti nekünk. „Mert a bőrünk alatt is pénz van” – sokszor hallottuk vissza ezt J, de nagyon nem erről van szó. Egy „átlagos” hitel, óriási munka, odafigyelés és megfelelően őrült elhivatottság: ez a mi titkunk. Nagyképűnek és igazán merésznek tűnhet ez, de ez az igazság, és mi hiszünk a befektetett munka erejében és hiszünk magunkban.

Andai Kati az Iza és Krisztián előadásában

A terveitek szerint mennyiben lesz hasonló és miben lesz más, amit a Fémben csináltok, mint amit a Fészek Színházban létrehoztatok?

Mint ahogy már említettem, az előző hét év jó iskola volt nekünk. Sok mindent megtanultunk a színházcsinálásról és sok tapasztalatot szereztünk. Amit rosszul csináltunk és tudunk róla, azt elhagyjuk, ami jó volt és áthozható ide, azt megtartjuk. Külső szemlélő számára ugyanolyan lesz az a törekvésünk, hogy az előadás után igyekszünk olyan légkört teremteni, amiben nézőink szívesen maradnak egy jó beszélgetésre, egy kellemes estére, ezzel is építve a hidat a színpad és a nézőtér között. A művészeink is maradni szoktak, így lehetőség van beszélgetni velük, velünk, egymással a látottakról, aztán már szerencsésebb estéken másról is. Igazán érdekes és jó hangulatú esték szoktak ebből kikerekedni. Mi ezt hívjuk közösségi színháznak.

Más lesz az, hogy a Fém Arts & Café a színház mellett szinte minden más művészettel is kapcsolódási pontba kerül majd, szeretnénk képzőművészeti kiállításokat, zenei esteket (kamara koncertek jazz koncertek), irodalmi esteket, tánc-előadásokat tartani, erre nagyon alkalmas a kávézó és galéria tere, melyben egy pódiumszínpad is található. Tény viszont, hogy a színház az elsődleges számunkra. Ez pedig két részből áll: jórészt saját előadásainkat játsszuk, de befogadunk vendégelőadásokat is, sőt, angol nyelvű előadásokat is. Saját előadásinkat angol nyelven feliratozva tervezzük majd a jövőben játszani, mert azt látjuk, hogy erre nagy az igény az itt élő külföldiek körében.

Milyen előadásokat fogtok játszani?

Saját repertoárunkban kortárs, a mával foglalkozó kamaradarabok szerepelnek, minden Cziczó Attila rendezésében és nagyrészt írásával. Műfajilag minden megtalálható (tragédia, vígjáték, tragikomédia, abszurd, mesejáték).

Négy előadást (Happy New York, Édes Dezső!, Iza és Krisztián, Népmesécske) már korábban is játszottunk, de februárig öt új bemutatót tartunk, így feltöltve műsorunkat. Októberben már bemutattuk Weekend című tragikomédiánkat, ami egy Macbeth feldolgozás. Most hétvégén tartjuk az Annuska 2.0 premierünket, ami egy vígjáték Gárdonyi Géza Annuska című vígjátékának felhasználásával. Decemberben egy bohócszínház bemutatója következik (A szenvedély Lola szerint, Anne Cornu és Ingrid Marcq francia szerzőpáros bohóc monodrámájának magyarországi ősbemutatója, melyen Ingrid Marcq is részt vesz), januárban egy fájdalmas dráma, a Halhatatlan, majd februárban színházunk névadója, a Fém című abszurd premierjét tartjuk meg.

Szabó Zselyke és Kálóczi Orsolya a Weekend előadásában

Mennyiben változott a társulat?       

Színészeink nagyrészt vendégművészek (Bacsa Ildikó, Bezerédi Zoltán, Márton András, Carna Krsul, Kolnai Kovács Gergely, Tarján Péter és mások), de van egy kisebb színészcsapatunk, akikkel már évek óta együtt dolgozunk (Ambrus Asma, Andai Kati, Barabás Tamás, Horváth Károly, Miklós Zsófia, Stubnya Béla), valamint színinövendékeknek is lehetőséget adunk.

Milyen gazdasági szerkezettel vágtok bele, és milyen ilyen jellegű terveitek vannak a FÉM Színház „üzemben tartására”?

Mint minden felelős vállalkozó, mi is készítettünk egy üzleti tervet (nagyon komoly gazdasági szakemberek – akik szerencsére a barátaink – segítségével), ami elég pesszimista számolás alapján is pozitívra jött ki. Ezt próbáljuk tartani, bár most kissé változtatni kell rajta, mert nem számoltunk a TAO eltörlésével (illetve számoltunk, de nem mostanra), és sajnos, az is nagyon nehézzé teszi a dolgunkat, hogy egy sajátságos és sajnálatos közműbekötés csúszásával már két hónap kiesett az üzleti működésből. Így most át kell gondolnunk a tervünket. Van rá elképzelésünk, meg is tudjuk csinálni, de hozzátartozik az igazsághoz, hogy nem erre számítottunk.

Be kell áldoznunk néhány nagyon várt tervünket, és több olyan dologgal kell a jövőben foglalkoznunk, amihez nincs akkora kedvünk; de ez van. Mi hiszünk abban, hogy a befektetett munka előbb-utóbb meghozza a gyümölcsét. Szerintünk egy színház is lehet nyereséges, de legalábbis önfenntartó, ha ésszerűen, a felesleges kiadások mellőzésével gazdálkodunk. Igazából gazdaságilag az a célunk, hogy a kiadásaink (előadások, működés) kifizetése után annyi pénzünk maradjon, hogy egy kis fizetésünk nekünk hármunknak is legyen. Nincsenek nagy igényeink, igazából az egész életünket a színházban töltjük: tudjunk enni, aludni, kiadásainkat fedezni, nyáron egy-két hetet pihenni, ennyi. Abszolút nem törekeszünk meggazdagodni, eléggé gazdagnak érezzük az életünket.  Ez megint hihetetlennek hangzik, pedig ez az igazság.   

Nem példátlan, mégis minimum merésznek tűnik egy színház teljes repertoárját egyetlen szerző-rendezőre alapozni.

Igen, ez merész. Mi sok merész dolgot csinálunk. Ám a nézői visszajelzések megerősítik a koncepciónkat. Tisztában vagyunk vele, hogy ezzel annak a bizonyos rétegnek szólunk, akiknek tetszik a stílusunk, de ez a bizonyos réteg elég nagy és reményeink szerint még növekedni is fog. Mint már említettem, nem célunk a nagyra törekvés, fel tudjuk mérni erőnket és határainkat, ezen korlátokon belül szeretnénk úgy dolgozni, hogy élvezzük is azt, amit csinálunk. Ám itt az új színházban nem teljesen lesz igaz az egyetlen szerző-rendezőre alapozás. Mint ahogy már ezt is említettem korábban, szeretnénk más színházaknak, előadásoknak is teret biztosítani befogadó színházként, lesz olyan, sőt már most is van egy olyan darabunk, amit nem Attila írt (A szenvedély Lola szerint). Egyébként az igazsághoz az is hozzá tartozik, hogy ezt a helyet magunk építettük nagy fáradsággal, a magunk pénzén, magunknak.

Az email interjút Török Ákos készítette.