Czukor Balázs: „Ebben nyakig benne lesznek a színészek”

Czukor Balázs egy szöveg nélküli darabot, Peter Handke Az óra, amikor semmit sem tudtunk egymásról című művét állítja színpadra Pécsett.

Czukor Balázs első alkalommal rendez a Pécsi Nemzeti Színházban. A darabot december 1-én mutatják be a teátrum Kamaraszínházában. 

Czukor Balázs a próbán (fotók: Mihály László)

Honnan jött az előadás ötlete?  Miért érzed úgy, hogy éppen ennek a darabnak van itt és most helye a színpadon?  

Már nagyon rég óta foglalkoztat, hogy rendezzek egy olyan előadást, amiben nem szólalnak meg a színészek. Ezt az előző évadban Szombathelyen a Home Bank című előadásnál már valamelyest kipróbáltam, ahol az előadás első húsz percében nem volt szöveg. Különös hatása van a szövegnélküliségnek, elég szabadon lehet bánni a kiválasztott anyaggal, ugyanis nincs egy szövegkönyv, amit követni kell, hanem folyamatosan felül lehet írni a próbafolyamat közben, ha valami nem jól működik. A színészeknek is kihívás, hogy más eszközöket kell használniuk, és olyan érzeteket lehet kelteni, amiket egy megírt színdarabnál nehezebb előcsalogatni.

Egy alkalommal hajnalban eltöltöttem néhány órát a kelenföldi pályaudvaron, és arra lettem figyelmes, hogy egész egyszerűen senki nem volt jelen a térben. Valójában dermesztő volt látni ezt a reggeli kavalkádot.  Miután feljöttem a föld alól, az Etele tér egy csodálatos helynek tűnt. 

Láttad Bodó Viktor egykori rendezését? 

Igen, láttam, szerintem nagyon jó előadás volt.

Próbafotó

Mennyiben befolyásolt a darab színrevitelében?

Ezt nem érzem tehernek, sőt inkább inspirált. Többször előfordult, hogy egy jó előadás után választottam darabot, például miután Zsótér Hamlet vizsgáját láttam az SZFE-n döntöttem úgy, hogy megrendezem a Hamletet.  Persze ez az előadás egészen más lesz, mint Viktoré, már az alapkoncepció is más. 

Peter Handke darabjait nem nagyon lehet csak úgy „simán” színpadra tenni. Ebben az esetben van-e valamilyen karakteres rendezői koncepciód? 

Nem igazán tudom, hogy mit jelent a karakteres rendezői koncepció.  Maga a színdarab már egy erős koncepció azáltal, hogy nincs benne szöveg. Az eredeti darab egy külső helyszínen játszódik, amit mi egy „félig” belső helyszínre, egy aluljáróra változtattuk, ugyanis azt éreztem, nagyon költséges lenne egy külső díszletet jól kivitelezni, és sok mindent sugall egy olyan tér, ahol áthaladnak az emberek.  

Alapvetően csak mankóként használjuk az eredeti színdarabot, ugyanis zavart, hogy kevés a visszatérő figura, és úgy ítéltem meg, hogy a nézőnek szüksége lesz arra, hogy lásson visszatérő alakokat, nehogy túl gyorsan elfáradjon az előadás. Reményeim szerint így jobban tud majd kapcsolódni a néző a szereplőkhöz és az eseményekhez, bár ezzel nagyon sok dramaturgiai feladatot adtunk magunknak. 

Próbafotó

Amikor erős formában gondolkodik a rendező, a színészek gyakran „kimaradnak” az előadásból. Ebben az esetben mennyi szabad terük van? 

Itt inkább nyakig benne lesznek. A karakterek kitalálását közösen végeztük el, így beleszólhattak az általuk játszott szerepek alakulásába, és mivel a Handke darabhoz képest a mi figuráink többször visszatérnek, így a színészeknek  van lehetőségük jobban kidolgozni a karaktereket. A tánckarból és az énekkarból is nyolcan szerepelnek az előadásban, ők is nagyobb feladatot kapnak. 

Mindig próbálom elmondani a színészeknek, hogy hol tartok épp a darabbal, és ha azt érzem, hogy valami nem működik, szívesen kérek segítséget. Próbálom a rendező-színész hierarchiát lebontani, de természetesen a próbafolyamat végén az én kezemben kell, hogy legyen az előadás. Azt tapasztaltam, hogy ha társként vannak kezelve a színészek, akkor sokkal jobban belevetik magukat a próbafolyamatba, és valamelyest másodlagossá válik a saját szerepük, mert az előadás lesz számukra fontos, ami természetesen nagyon jót tesz a szerepüknek is. Ez részemről nem egy fogás, a habitusomból adódik, hogy azért mert én rendezem az előadást, nem vagyok több, mint aki szerepel benne, vagy bármilyen módon dolgozik a produkcióban.

Persze valamelyest kockázatosnak éreztem, hogy ezt az előadást Pécsett csináljuk meg, mert nem dolgoztunk Nórával (Surányi Nóra, alkotótárs - a szerk.) korábban a pécsi társulattal, és egy ilyen próbafolyamat nagy rugalmasságot igényel a színészektől, mert előfordulhat bármikor szerepcsere és bizonyos szálak csorbulhatnak. De Nórával megpróbálunk odafigyelni, hogy habár körülbelül harminc szereplő lesz a színpadon, mindenkinek jusson emlékezetes pillanat. 

Próbafotó

Mennyire van, illetve volt a próbafolyamat kezdetén fejben kész az előadás? És ez az elképzelés milyen mértékben és milyen pontokon változott, változhat a próbák során? 

Rengeteget változott és változik a próbák alatt az előadás. Bizonyos dolgokat Nórával eldöntünk előre, ami mellett kitartunk, de megpróbáljuk mindig nagyon rugalmasan kezelni az anyagot. Sokszor írjuk felül az elképzeléseinket, amikor a színészekkel való gondolkodásban valami egyszer csak izgalmasabb lesz annál, mint amit mi találtunk ki. Inkább az okoz nehézséget, hogy az egyik sztori ne üsse ki a másikat vagy ne ismételjük önmagunkat egy párhuzamos szállal.  Az a tapasztalatom, hogy ha a kezdésnél még sok minden nincs eldöntve, akkor a próbafolyamat során valahogy a dolgok egy idő után egy irányba tartanak. Sokszor előfordult, hogy a premier előtt egy-két nappal születtek a legjobb jelenetek.  

Az email interjút Török Ákos készítette.