Kőszegi Mária: „Én voltam a fura csaj a fura barátnőivel”

A fiatal színésznő kijárta a színházi szamárlétrát, de mára sorra találják meg a fajsúlyos szerepek. A Pótszékfoglaló interjúja.

Kőszegi Mária többek között a Woyzeck Marie-jét játssza Szabó Mátyás Péter rendezésében, a STEREO Akt Védett férfiak kertje című előadásában egy furán erőszakos színésznőt, a Nézőművészeti Kft. 7 nap előadásában pedig egy az iskolai közösségben népszerű lányt alakít. De ezek mellett éppúgy szerepel a Mentőcsónak Egység Cím Nélkül vagy a FÜGE Napraforgó című „felnőtt” produkcióiban, mint a Kolibri Színház több gyerekelőadásban.

Kőszegi Mária a Woyzeck előadásában (fotó: Puskel Zsolt / PORT.hu)

Az iskolai zaklatás témáját körbejáró 7 nap kapcsán Kőszegi Mária elmondja az interjúban, hogy ilyen tapasztalatai akár lehettek is volna, hiszen „szemüveges, béka külsejű, cikis cuccokban járó kislány” volt. Ám mégsem lettek: „A háttérbe húzódva én voltam a fura csaj a fura barátnőivel,  így aztán ezekből a frontális piszkálódásokból ki is maradtam. Inkább azt a részét éltem meg, hogy mit jelent az, ha valaki mást pécéznek ki, hisz pont azokkal barátkoztam, akiket valami miatt cikiztek”.

Csillagász szeretett volna lenni, majd tengerbiológus, aztán jött a színészet: „Szünetekben mindig parodizáltam a tanáraimat, és ezt szerették és kérték is az osztálytársaim. Benne lehet ebben talán a zenei óvoda, zenei iskola, annak ellenére, hogy sohasem jártam színjátszó körbe”. Nem vették fel sem a Színműre, sem Kaposvárra, így a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház stúdiósa lett. „Amikor odakerültünk Zalaegerszegre, a legalacsonyabb státusszal jöttünk-mentünk a színházban. Ha nem köszöntünk elég hangosan, elterjedt, hogy beképzeltek vagyunk” – emlékezik ezekre az időkre.

„Ott megtanultam, hogy mi az a színházi ranglétra, de egyáltalán nem bánom. Ez kellett ahhoz, hogy kellő körültekintéssel mozogjak később színházakban, és figyeljek arra is, hogy a büfében kinek melyik a „hivatalos” asztala. Finom, érzékeny rendszer ez a színház. Nagyon kell tudni a szabályokat, könnyen eltörnek benne az emberek. Zalaegerszeg nélkül ezt hosszabb ideig tanultam volna, több sérülést hagyva magam mögött” – fűzi hozzá.

Kőszegi Mária (fotó: Gyöngyösi Hunor / Pótszékfoglaló)

Szabadúszóként vágott bele a színészi pályába, ahol sorra találják meg komoly feladatok. „Eléggé makacs a természetem, és miközben úszogattam magamnak, próbáltam hívogatni rendezőket az előadásaimra, hogy valamennyire felhívjam magamra a figyelmet. Mivel nem végeztem színműt, így nem is igen volt kapcsolati hálóm, magamnak kellett azt kiépítenem – mindig abból lett aztán munka, hogy láttak valamiben tök véletlen, ad hoc módon rendszerint” – mondja ezzel kapcsolatban.

A színház már régen nem hobbi számára: „Ez már vérre megy. Amikor pár éve semmilyen felkérés sem jött, akkor a sírás erejével tört fel belőlem: most akkor én mivel foglalkozzam? (nevet) Persze, beszélek négy nyelvet, ezzel már önmagában is érdemes lenne kezdeni valamit…, de elpusztulnék, ha nekem idegenvezetősködnöm kellene. Ki tudja, mi lesz itt még, mire fognak rákényszerülni a színészek?! A kertészkedés az hobbi, vagy nagy sétákat tenni Budapest ismeretlen részein, az is hobbi, avagy nagyon furcsa süteményeket hajkurászni, na, az is egy hobbim. De a színház az nem hobbi…”

Az eredeti interjúból, amit Csatádi Gábor készített, az is megtudható, hogyan került bele a 7 nap előadásába, és mit szeret legjobban abban, hol jelenleg tart a színészi pályáján.

A teljes interjú itt olvasható.