„Úgy lehet megismerni egymást, amikor a nagyszínpadon egymás szemébe nézünk.”
Waskovics Andrea 2017-ben végzett a Színház- és Filmművészeti Egyetemen, a diploma megszerzése után a Szegedi Nemzeti Színházhoz szerződött. A 2018/19-es évadtól a Vígszínház társulatának tagja, játszik a Mikvében, A félkegyelműben és A diktátorban is, most pedig a Liliomban Marika szerepét próbálja.
Waskovics Andrea (fotó: Dömölky Dániel)
Szegeden játszottál az előző évadban, mi miatt döntöttél úgy, hogy a Vígszínházhoz szerződsz?
Úgy terveztem, hogy több évet töltök Szegeden, de aztán hirtelen jött egy meteorit, ami szétrobbantotta az elképzeléseinket, azokat a terveket, amiket ott szerettünk volna megvalósítani. Ifj. Vidnyánszky Attilával és Gyöngyösi Zoltánnal már többször dolgoztunk együtt, örültem, hogy egy olyan közegbe kerülhetek, ahol továbbra is erősíthetjük egymást (mosolyog).
A Vígszínház gyönyörű belülről is, engem nagyon vonz a régies stílusa, az óriási színpada… Felemelő arra gondolni, hogy korábban kik játszottak itt, és hogy ma kik állnak itt estéről estére, akiktől én most tanulhatok. Amikor A diktátoron dolgoztunk, akkor a próbák alatt, ha nem volt rám szükség, néha csak járkáltam a folyósokon, és szívtam magamba a hangulatát. Üresen sose látja az ember, egészen különleges. Elképzeltem milyen hangulat lehetett itt Molnár Ferenc idejében (mosolyog).
Hogy fogadott a társulat? Gyorsan beilleszkedtél?
Úgy érzem, igen. Sokakat ismertem már korábbról is, főleg az egyetemről, illetve A diktátor próbái alatt is több társulati taggal volt lehetőségem együtt dolgozni. Lehet, hogy ez furán hangzik, de szerintem úgy lehet igazán megismerni a művészeket, miközben játszunk, amikor a színpadon egymás szemébe nézünk.
Hajduk Károly, Szilágyi Csenge, Waskovics Andrea és Gyöngyösi Zoltán az olvasópróbán (fotó: Szkárossy Zsuzsa)
Éppen benne vagytok a Liliom próbafolyamatában, te játszod Marikát. Mesélsz egy kicsit erről?
Most vagyunk nagyjából a közepén. Nagyon pozitív számomra a próbafolyamat. Érdekes, hogy azokban a színházakban, ahol eddig gyakorlaton voltam vagy játszottam, úgy történt, hogy a főpróbahéten kezdtünk csak el a nagyszínpadon dolgozni, akkor került fel mindaz, amit addig az ember egy kisteremben csinált. A jelmezek is körülbelül ekkorra készültek el. Itt meg a Liliomot úgy próbáljuk, sőt már A diktátor is úgy készült, hogy nagyszínpadon és jelmezben, azaz már most minden adott, annyi dolgod van, hogy te saját magadat belerakd. Az nekem nagyon jó élmény, hogy most csak a személyre kell figyelnem, amit megformálok, hogy lehetőségem van mindent kipróbálni, amit csak szeretnék. Nagyon jók a partnerek is, jól érzem magam.
Milyen lesz Marika? Látod már?
Nehéz ilyenkor még bármi pontosat mondani. Pont arról beszélgettünk Szilágyi Csengével is, aki Julikát játssza, hogy még fejtegetjük a karaktereket, most még próbáról próbára új burkot hántunk le róluk. Azt már tudom, hogy cserfes, mindenben benne van, rendkívül aktív, energikus lány, aki állandóan beszél, nem bírja magában tartani a gondolatait, mindent ki kell adnia azonnal. Nem mindig érzi, hogy melyik helyzetben kellene csendben maradni, ő akkor is elmondja, amit akar, amikor a szituáció nem alkalmas erre. Rengeteg szeretet van benne, és sokat kompenzál pontosan a hangosságával. Ez van meg egyelőre Marikáról, de még sok próbánk van, és nagyon remélem, hogy a bemutatóra még sokkal több minden kiderül majd róla számomra, és a nézők számára is (mosolyog).
Waskovics Andrea az olvasópróbán (fotó: Szkárossy Zuzsa)
És maga a darab?
Valamelyik nap kiültem nézni azt a jelenetet, amikor Csenge és Hajduk Károly a padon ülnek. Nincs a színen rajtuk, a padon meg a tücsökciripelésen kívül semmi. Szeretem Molnár Ferencet és Szép Ernőt, akik képesek voltak ilyen világokat teremteni.
Akkor ez a darab számodra is különleges.
Igen! A Liliom egyszerűen gyönyörű! Annyira szép és igaz. (mosolyog).
(Forrás: Vígszínház)
Kapcsolódó cikkek
Orosz Ákos: „Ez a darab abszolút magában hordja a katarzis lehetőségét”
Ifj. Vidnyánszky Attila Chaplint játszik és Liliomot rendez a Vígben