A Barátok köztből ismert, Vajdaságból annak idején egyetlen hátizsákkal Magyarországra menekülő színésznő mesélt D. Tóth Krisztának.
D. Tóth Kriszta egészen a Barátok közt díszletéig ment, hogy felvegye a visszafogott ügyvédnőt, dr. Balogh Nórát… de az autóba már a „tornacipős” Varga Izabella szállt be mellé, aki az Elviszlek magammal kamerái előtt többet mutatott a „vargaizaságából”, mint eddig bármikor. Ő maga is meglepődött, mennyire.
Varga Izabella és Szőke Zoltán a Barátok köztben (forrás: Facebook)
Iza egy olyan vajdasági kisvárosból költözött Magyarországra a délszláv háború kitörésekor, ahol mindenki ismer mindenkit, és az emberek köszönnek egymásnak, figyelnek egymásra. Budapesten aztán szinte láthatatlannak érezte magát, ezért amikor ismert lett a Barátok köztnek köszönhetően, úgy érezte, hogy egy kicsit Óbecsét is visszakapta. Közben azért azt a Varga Izát, akit csak a szerettei, barátai és a közvetlen munkatársai ismernek, próbálja megőrizni. Most D. Tóth Krisztával mégis kivételt tett, és tőle szokatlan nyíltsággal mesélt idilli gyerekkoráról és az azt felborító háborúról:
„A háború nagyon-nagyon nagy törés volt mindannyiunk életében. Mert nem igazán volt felvezetése, a semmiből jött a baj. Azt gondolom, hogy ennél nagyobb traumát nem élhet át ember, hogy hirtelen minden, de tényleg minden összeomlik körülötte. Az akkor minket körülvevő fiúk, az osztálytársaink, a nálunk egy picivel idősebbek, a bátyám korosztálya, ők mind harcmezőre lettek szólítva.”
Varga Izabella egy szál hátizsákkal menekült át Magyarországra. Ez az élmény pedig gyógyíthatatlan sebeket okozott neki is, mint mindenkinek, aki átélte. Az, hogy ma ilyen nyugodtan, és már boldog emberként képes minderről mesélni, szerinte annak köszönhető, hogy a fiatalkori dráma miatt képes értékelni azt, amije van; az életét, a családját, a munkáját, az otthonát. Két lányát próbálja egyszerre tájékoztatni a saját traumájáról, de kímélni is akarja tőle. Azt pedig, hogy színésznőként a színpadon nem tud kiteljesedni a sorozat miatt, nem bánja.
„Olyan családom van, amilyenről álmodoztam… A legfontosabb vágyam teljesült azáltal, hogy én itt dolgozom: az én gyerekeimre egyetlenegy napot nem vigyázott idegen ember. Nem volt bébiszitterünk, a szüleim, Zoli anyukája, Zoli nevelőapukája ott laknak a közelünkben, egymásra építettük az életünket. Ez a mai világban nagyon ritka! És én annyira élveztem ennek minden pillanatát, és annak, ahogy ők gyönyörködnek a gyerekeinkben. Ehhez a nagyon tartalmas családi élethez én nem érzem nagy árnak azt, amit fizettem érte szakmailag.”
Hogy miért örül annak, hogy végül nem lett belőle pszichológus, milyen is az a vajdasági itthon-„otthon érzés”, és a – kamaszlányokkal nem mindig könnyű – mindennapi idillről is mesélt Varga Izabella a legújabb Elviszlek magammal epizódban.
(Forrás: WMN Magazin)