Duda Éva és társulata arra keresi a választ: miért nem tudunk egymás mellett élni, miközben a lényeget illetően mindannyian egyformák vagyunk?
Az utópia szó eredeti jelentése: a hely, ami nincs – nem létezik a valóságban, csak vágyainkban. Az előadás alkotói szeretnének hinni benne, hogy létezhet egy élhetőbb, jobban berendezett világ.
Rácz Réka az előadásban (fotók: Mészáros Csaba)
Miért érezzük bajban magunkat? Az Utópia egy abszurd világ, amelyben az alkotók szimbolikusan vagy direkt módon idézik meg azt a furcsa érzést például, amikor intoleranciát tapasztalunk más kulturális értékrendek irányába. Amikor körülöttünk elutasítást látunk a természeti értékek sérülékenysége felé. Amikor agresszivitás a válasz az eltérő gondolkodásra. Keserédes öniróniával közelednek a problémák felé, hiszen ők maguk is részesei. Nem ujjal mutogatnak, nem panaszkodnak, csapokat nyitogatnak.
A lényegi, valódi, emberi dolgok tekintetében a világ minden táján egyformák vagyunk: szeretünk, kötődünk, haragszunk, félünk, felfedezünk, örülünk, vagy csalódunk, hiszünk és tagadunk, tanulunk, utazunk, dolgozunk, jó nevetni és ellazulni, szeretünk valahova tartozni vagy csak magunkkal jóban lenni. De elképesztő a zűrzavar. Miért olyan nehéz együtt lenni, egymás mellett élni?
Az előadás alkotói, szereplői: Csuzi Márton, Gaál Júlia, Ivanov Gábor, Kálid Artúr, Lőrinc Katalin, Rácz Réka, Sessi Krisztina, Taba Benjámin, Tóth Laura, Vitárius Orsolya és Weinemer Ádám Zénó.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.