Pirók Zsófia a flamenco és a néptánc közötti párhuzamokról is beszélt a Fieliónak adott interjúban.
Pirók Zsófia első flamenco mestere édesanyja, Lippai Andrea volt, majd hivatalos táncképesítést is szerzett Andalúziában. Mióta hazatért, sorra készíti azokat az előadásokat, amikben már nem csak a spanyol virtus, de a magyar identitása is helyet kap.
Pirók Zsófia
„Rengeteg olyan magániskola van Andalúziában, ahová külföldi diákok járnak, viszont én a hivatalos spanyol oktatási rendszerben vettem részt, a diplomámon rajta van, hogy a király adja a hozzájárulását. Tehát ez egy másik szintje a flamenco oktatásnak, amiben tényleg csodabogárnak számítottam” – meséli az interjúban.
„Egészen zárt közegekbe is befogadtak: tagja lettem egy peña flamencának, ami egy olyan flamencós baráti közösség, akik összejöveteleket szerveznek, együtt táncolnak, énekelnek, olykor előadásokat rendeznek. Három előadásom volt itt, valamint részt vettem egy általuk szervezett versenyen is, egy Isten háta mögötti a faluban” – fűzi hozzá.
Folkamenco című előadásában a flamenco és a magyar néptánc világát ötvözi. „Motívumvilágában, ruhákban, és a háttérvetítésben is ötvöztük a két kultúrát. Egy flamenco és egy magyar népi zenekar is van benne, viszont a táncok teljesen közösek, hiszen az azonosságokat, a találkozási pontokat kerestem az egész előadás során” – mondja az előadásról, hozzátéve – „Szerintem mindkét népre jellemző – és ezt a zene is tükrözi – az élni akarási vágy. Akármilyen nehézségeken mész keresztül, fölállsz belőle és mész tovább”.
Az eredeti interjúban, amit Szász Emese készített, arról is szó esik, miben érezte magát a táncos kívülállónak Andalúziában, milyen a flamenco élet Spanyolországban és a nemzetközi színtéren, és milyen élmény édesanyjával közösen táncolni flamencót.
A teljes interjú itt olvasható.