Lovas Rozi: „Harapni próbáltam a lehetőségeket”

A Radnóti Színház fiatal színésznője a #metoo-ról, önmegismerésről és a megújult Radnótiról is beszélt az Art7-nek.

Lovas Rozi ott van a legtehetségesebb fiatal színésznők között, ezt nap mint nap bizonyítja a Radnóti Színház olyan darabjaiban, mint a 10, az Egy piaci nap, vagy A művésznő és rajongói, A mi kis falunkkal pedig az egész ország megismerte a nevét. 

                       Lovas Rozi (fotó: Dömölky Dániel)

A művésznő és rajongói címszereplőjeként a szerepével való hasonlóságról is mesél az interjúban: „A kezdeti lendület és tehetség könnyen elkophat, ha nem vigyáz rá az ember. Felvehet olyan viselkedésformákat, amik rossz irányba befolyásolják. Köthet kisebb-nagyobb, szinte észrevehetetlen megalkuvásokat, amik azt eredményezik, hogy egy idő után már nem látja meg magában azt a színészt, akiként elindult. Az elromlástól való félelem bennem is megvan”.

„Nem is voltam sokáig egy színházban, mert ahhoz túl kíváncsi és nyughatatlan természet vagyok. Harapni próbáltam a lehetőségeket, és a nagyobb ellenállás felé húztak az ösztöneim. Ha őszinte magával a színész, tudja, mikor van olyan helyen, ahol a benne rejlő bonyolultságot piszkálják a rendezők” – vallja egyfajta ars poétikaként.

Az Egy piaci napban egy falusi antiszemita asszonyt játszik. „Az elvakult gyűlöletet, ami a negyvenes évekbeli pogromok alatt előtört az emberekből, nem tudom úgy előhívni magamból, mint egy szakítás emlékét. Ez az indulat is apró, emberi fájdalmakból és félelmekből növekszik hatalmassá, amíg agyonvernek valakit, csak azért, mert az, ami. Ezt a csakazértet keresgéltem, de nem is igazán magamból, hanem dokumentumfelvételekből, az Antiszemita Kiskátéból, és az utcán szembejövő indulatokból táplálkoztam” – mondja arról, hogyan tudott ehhez a szerephez nyúlni.

Sodró Eliza, Lovas Rozi, Martinovics Dorina és Porogi Ádám az Egy piaci napban (fotó: Mészáros Csaba)

A színészet segített neki legyőznie a szorongásait: „De nem csak a gátlások ledöntésében segített, inkább abban, hogy megtanultam elfogadni és szeretni saját magamat. Az első két alkalommal nem vettek fel az egyetemre, és akkor tudatosult bennem, ha nem vállalom magam, akkor nehéz belém látni bármit is. Ekkor leomlott a nagy fal bennem”.

A MeToo kibontakozása letaglózta. „Fontos és jó dolognak tartom, hogy szó esik a visszaélésekről, de nem szeretem, ha az egész színházi szakmára nézve általánosítanak, mert minden kapcsolatrendszer más és más. A színházban napi szinten rázzák és csókolják meg egymást az emberek, hiszen a szenvedélyünkből és az indulatainkból dolgozunk. Remélhetőleg az élet más szektoraira is jó hatással lesz ez a mozgalom, mert a pozícióban lévő embereknek az a feladata, hogy felkarolják és szeretettel, figyelemmel és felelősséggel viseltessenek az alattuk lévők iránt” – vallja.

Mi az oka annak, hogy a korábbi vándorlások után a Radnóti Színházban mintha most otthonra lelt volna? „A Radnóti biztonságos, ugyanakkor impulzív és jó értelemben bugyborgó közeget jelent, ahol sokféle munkában tudok részt venni. Olyan, mintha egy független társulat lenne kőszínházi keretek között. (…) Adél megőrizte a Bálint András idejéből származó hagyományokat, de két-három fokozattal feljebb tekerte a tempót. Fiatalosabb, nyitottabb lett a Radnóti hangvétele, és olyan húsba markoló témákkal foglalkozunk, amik a mindennapjainkat érintik, jelen idejűek és művészileg inspirálóak” – mondja a színésznő.

Lovas Rozi A művésznő és rajongói előadásában (fotó: Puskel Zsolt / PORT.hu)

Az eredeti interjúból, amit Soós Tamás készített, az is kiderül, melyik volt az első szerepe, aminek kapcsán nagyot lépett előre az önismeretben, és milyen színészi kihívás elé állítja őt  A mi kis falunk.

A teljes interjú itt olvasható.

Kapcsolódó cikkek

Lovas Rozi és Porogi Ádám nyerte el a Radnótiban a legjobbaknak járó díjat
Lovas Rozi és Mácsai Pál nyerték el a tévékritikusok díját
Lovas Rozi: „A színészet nem tűr meg semmiféle mutyizást”