Ünnep – dán kultuszfilm a Miskolci Nemzeti Színház színpadán

A családon belüli szexuális erőszak tabutémájával foglalkozó mű egy igazán megdöbbentő, mélyreható színházi élményt ígér. 

Szabó Máté rendezi Miskolcon a Születésnap című dán film színpadi változatát, melyet Ünnep címen láthat a közönség. A bemutató január 25-én volt a Kamaraszínházban.

Lajos András és Tenki Dalma az előadásban (fotók: Éder Vera)

Thomas Vinterberg Születésnap című filmje az avantgárd Dogma-mozgalom első alkotása. A technikai trükkök háttérbe szorításával a történetet, a színészi munkát, a témaválasztást helyezi előtérbe. Szabó Máté rendezésében is visszaköszön a kultikus film hangulata. A különleges díszlet és élő kamerafelvételek segítségével mélyebben és más síkon láthatunk fontos pillanatokat az előadásban, mint ahogy a színházi látásmód azt lehetővé teszi.

A rendező elmondta, a film és a dráma is nagyon sokoldalúan és ítélkezés nélkül mutatja meg a családon belüli erőszak felszínre kerülésének olvasatait. – Sokszor abszurd vagy egészen szürreális momentumokat is láthatunk színpadon. Már kisgyermekként megtanulunk sablonokat, viszonyulási módokat az élet különböző szituációihoz. Amikor azonban olyan helyzet áll elő, amivel még nem találkoztunk, eszköz nélkül maradunk – magyarázza Szabó Máté.

– Megijedünk az ismeretlentől és elutasítjuk a problémát, vele együtt pedig az áldozatot is. A bűnös kapcsán pedig azzal nehéz szembesülnünk, hogy évekig rosszul ítéltünk meg valakit, nem láttuk, milyen is valójában, hogyan képes valaki, akit nagyra tartottunk, ilyet tenni. Ilyenkor saját magunk előtt is leszerepelünk. Ha ez az előadás elindít a nézőkben egy gondolkodási folyamatot, azzal talán esélyt adunk arra, hogy egy ilyen helyzetben ne álljunk eszköztelenül, és esetleg képesek legyünk jól reagálni – hangsúlyozza a rendező.

Lajos András, Szirbik Bernadett és Rózsa Krisztián az előadásban

Lajos András az abúzust elszenvedett Christiant alakítja, aki édesapja hatvanadik születésnapi ünnepségén számol be családja előtt azokról a sérelmekről, amiket apja követett el a fiú és ikertestvére ellen gyermekkorukban. – A húga öngyilkossága az, ami miatt ki kell mondania Christiannak azt, ami történt. Nem képes ezt a terhet tovább cipelni, de nem tudja, hová vezet majd a vallomása. Látjuk, hogy az apjával nem képes erről beszélni, amikor kettesben maradnak, azonnal visszakozik, hiszen az apa mentális elnyomása még mindig hatással van rá – mondja a színművész.

Arra a kérdésre, hogy hogyan lehet egy apának mindezt megbocsátani, Lajos András azt válaszolta, saját döntésünk, hogy az életet választjuk-e, mint Christian, vagy sem, mint Linda. – Ebben nagy szerepe van a környezetünknek, annak, hogy valaki előtt fel merjük-e vállalni, ami történt, és aki előtt felvállaljuk, hogyan viszonyul majd hozzánk, segítőnkké tud-e válni? De mégis a saját elhatározásunk a legfontosabb: dönteni arról, hogy éljük, és arról is, hogy milyen minőségben. Drogba, alkoholba menekülve, vagy a múltunkat hátrahagyva egy jobb, teljesebb életet kialakítva – teszi hozzá Lajos András.

Gáspár Tibor

Gáspár Tibor elárulta, nem könnyű számára az apa szerepébe belehelyezkedni. – Sokáig kerestem, hogy ki is ez az ember? Hogyan tudnám igazul, érthetően, a maga valójában megmutatni. Apaként, magamból kiindulva nem tudtam megfejteni, megérteni, hogyan vetemedhet valaki arra, hogy megerőszakolja a saját gyermekeit. Helge egy köztiszteletben álló ember, aki rengeteget tett a családjáért, környezetéért, számára feledésbe merült ez az eset, nem érti, miért kell egyáltalán felemlegetni. Ő abban a tudatban él, hogy életének ezt a részét ellensúlyozza az a sok jó, amit adni tudott. Bele sem gondol, hány életet tett tönkre, hogyan nyomorította meg gyermekei lelkét. Bízom benne, hogy ez a történet azt erősíti majd a nézőben, hogy másképp szemléljük a világot: ne „használjuk” a másikat, hanem éljünk együtt a másikkal, nyitottsággal, tisztelettel – figyelmeztet a színművész.

(Forrás: Miskolci Nemzeti Színház)