Henri Charriére: Pillangó című bestsellerré vált regényét láthatjuk Balla Richárd előadásában március 10-én a MU Színházban.
A győri RÉV Színház, a budapesti FAQ Színház és az inárcsi KB35 Inárcs társulat hármas koprodukciójában most közösen mesélnek egy történetet, egy emberről, egy szereplővel. A hírhedt, Francia Guyana börtönszigetéről megszökött rab történetét feldolgozó alkotófolyamatról, és közös munkáról a monodráma szereplője, Balla Richárd beszélt.
Balla Richárd az előadásban (fotók: Mezősi Kristóf)
Te hogyan találkoztál ezzel a regénnyel, és miért döntöttetek úgy, hogy ezt a történetet szeretnétek feldolgozni?
A regény feldolgozásának ötletét Tárnoki Márk, az előadás rendezője hozta. Saját elmondása szerint még tinédzserként olvasta, aztán később, már egyetemista korában újra a kezébe került, amikor sok munkája mellett szeretett volna otthon ezektől elrugaszkodni, kicsit kikapcsolni. Az érdekelte, hogy egy alapvetően kalandra, utazásra, nagy akciókra építkező regényt hogyan lehet kis térben, monodrámában elkészíteni. Mikor aztán én és Szivák-Tóth Viktor, az előadás dramaturgja is elolvasta, akkor szinte egyértelművé vált, hogy csak ez az anyag lehet az, ami ennek a koprodukciónak az eredményeként végül színpadra kerül. Henri Charrière olyan lendülettel meséli ezeket a – megélt, átvett vagy épp kitalált – történeteket, hogy az embert egyből magával ragadja és kíváncsi lesz; vajon ez a történet csak olvasva lehet ennyire érdekes? És persze nyilván nem, mert ott van belőle most már két film feldolgozás is és a színpadi ősbemutató is elkészült, amit szerencsésen magunkénak mondhatunk.
Számodra mit jelent egy monodrámában, teljesen egyedül játszani?
Amikor Márkot megkerestem 2016 májusában akkor csak az a kíváncsiság hajtott, hogy mit tudnék, mit tudok egyedül létrehozni a színpadon úgy, hogy nincs partner, nincs senki, akire támaszkodhatnék? Milyen, ha csak akkor lesz jó az előadás, ha én jó vagyok, rajtam múlik minden? Másfél óráig lehetek-e egyedül érdekes, fenn tudom-e tartani a figyelmet, az érdeklődést és emellett el tudok-e mesélni egy kerek sztorit, vagy akár egy egész életet? Végül tizennégy évet foglalunk össze a Pillangóban és nem egyedül teszem ezt, ott van mellettem, vagyis inkább velem szemben Bojki (Bojkovszky Zsolt), aki az előadás zörejeiért, hangkulisszájáért felel.
Egy elhagyatott szigeten kialakított munka-, és fogolytáborban raboskodó elítélt szerepébe hogyan tudtál belebújni, mi segített téged ebben?
Már az elejétől fontos volt Márknak, hogy olyan formákat keressünk az előadásban, amik nem csak Pillangót, hanem az én testemet is igénybe veszik fizikailag. Azt szerettük volna, hogy egy-egy szituáció kihívás legyen nekem, színészként, hogy így kerüljek közelebb Henri nehézségeihez. Sok formával próbálkoztunk a próbafolyamat elején, próbáltuk lebontani a gátlásaimat. Valószínűleg ez nem sikerült tökéletesen, de sok korlátomat le tudtam tenni az előkészítés alatt.
Az író és főszereplő Henri Charriére ártatlanságát a valóságban nem tudták bizonyítani. Te hogyan kerested, és találtad meg ennek a kétes figurának az igazságát?
Mi már az elején eldöntöttük, hogy elhisszük azt, amit Henri állít, szóval, hogy ártatlanul ítélték el. Nyilván alvilági figuraként ettől függetlenül elkövethetett rossz dolgokat, de mi nem innét fogtuk meg Pillangót. Ami számunkra igazán fontos volt, és amit erősen tudunk a mához is kapcsolni az a szabadság keresése, a vágy a szabadság után. A kitörés, a kiszabadulás, amiért az ember mindent megtenne, akár a saját életét is kockáztatná, a lényeg, hogy elérje a célját.
Milyen volt az első közös munka az FAQ és a KB35 társulat tagjaival?
Hármas koprodukcióként első közös munka csak ez. Jómagam már dolgoztam Márkkal, rendező – színész leosztásban két alkalommal is (RÉV Színház – FAQ Színház: Mezsgye, bemutató:2014. szeptember, SzFE vizsgarendezés: Mesél a bécsi erdő, 2017. január). Viktor pedig szintén dolgozott Márkkal és szerencsére már a RÉV-vel is, együtt rendeztük a RÉV Színház– KB35 Inárcs othello című előadását, amit a MU Színházban mutattunk be, 2018 januárjában. De ez a koprodukció is minden feszültségtől mentes volt. Nagyon jó stáb alakult ki és azt tudom mondani, hogy mindenben motiváltuk és segítettük egymást, talán ezért is nőtt mindegyikünk szívéhez ez az előadás. Kuti Leti nélkül nem lenne remek terünk és látványunk, Bojki nélkül nagyon kevés lennék egyedül és Bálint Betty nagyon kellett ahhoz, hogy legyen, aki összefogja a produkciót, szervezze a helyszíneket és jelenleg is ő szervezi az előadásokat, utazásokat.
Számodra mi volt a legnagyobb kihívás a próba-, és alkotófolyamatban?
Fizikailag elég megerőltető volt a próbafolyamat, ahogy az előadás maga is az! De ahogy a munkabemutatón májusban, és ahogy a bemutatón szeptemberben, úgy minden előadás után remek érzéssel tölt el, hogy ismét meg tudtam csinálni azt, amit szerettem volna; hogy képes vagyok a saját komfortzónámból kilépni és nem csak színészileg, de fizikai állapotomban is.
(Forrás: MU Színház)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.