Volodimir Klimenko Dosztojevszkij Bűn és bűnhődés, valamint Gilbert K. Chesterton Mr. Pond paradoxona című művei nyomán írt darabját Vlad Troickij állítja színpadra.
A kortárs ukrán-orosz színház egyik legkülönlegesebb, legfilozofikusabb alkotója a drámaíróként, rendezőként, színházteoretikusként ismert Klim, azaz Volodimir Klimenko. E sajátosan költői atmoszférájú darabjában két kiemelkedő író, G. K. Chesterton illetve Fjodor Dosztojevszkij egy-egy kultikus szereplőjét ütközteti abszurd, szinte már szürreális helyzetben. Két angol úr, Mr. Pond és Geheugen kapitány különös körülmények között Oroszországba kerül, ahol találkoznak Rogyion Raszkolnyikovval, a Bűn és bűnhődés című regény főhősével és szembesülnek annak beteges, nyughatatlan lelkével. Ennek hatására úgy döntenek, hogy elvégeznek egy igazságügyi nyomozási kísérletet, hogy mélyebben megértsék az öreg uzsorásasszony megölésének körülményeit és motivációit. Ugyanakkor ez a kísérlet arra készteti őket, hogy ennél is szélesebb témákat gondoljanak át: igazolható-e egy rossz ember megölése, ha az elkövető ezt a legnemesebb érzésektől vezettetve teszi? Más szóval – szabad-e ölni az „igazság nevében”? Talál-e Raszkolnyikov önmagában erőt a bűnbánathoz, és hogy az élethez támaszt találjon a hitben, a reményben, a szeretetben?
Fotók: Máthé András
A misztikus-filozofikus thrillert az a 2011-es debreceni Revizor-rendezéséből is ismert Vlad Troickij állítja színpadra, aki a hazaitól eltérő módszerekkel nyúl szövegekhez, s a próbafolyamatban a színészek improvizációira, helyzetgyakorlatokra is épít. Elemzők szerint Troickijt elsősorban a színpadi képek izgatják, rendezői működése során a szöveg ehhez képest háttérbe szorul.
Szereposztás: Edelényi Vivien, Majzik Edit, Mészáros Ibolya, Mészáros Tibor, Újhelyi Kinga és Vranyecz Artúr.
Mészáros Tibor, csakúgy, mint a Revizorban, ismét főszerepet játszik Vlad Troickij rendezésében. A színész szerint „erősen szövegközpontú A bűn paradoxona. Arra jutottunk, hogy a szituáció maga a szöveg. Küszködünk azzal, hogy mi az a fajta szövegértelmezés és szövegmondás, amikor a szövegnek önmagában van létjogosultsága. Ez nem azt jelenti, hogy gondolattalan, hanem azt, hogy nagyon sűrű. Vlad Troickij azt mondta, hogy a darab minden mondata egy kérdés, egy nagy feltevés, mint amikor a matematikusok azt mondják: Tegyük föl, hogy… Állít valamit, de nem azt állítja, hogy az úgy van. A darab a bűn fogalmának a körbejárása: Ki bűnös? Ki lehet bűnös? És ezt követi végig az eredendő bűntől kiindulva egészen odáig, hogy van-e megbocsátás. És ami érdekes, hogy mindezt elképesztő humorral teszi. "
Majzik Edit először dolgozik a rendezővel. „Ez a próbafolyamat egy izgalmas utazás, színészi életem egy teljesen új dimenziója. Vlad szereti a színészi-emberi szabadságot, ami a legnagyobb felelősség is" – beszél a munka különlegességéről a színész. „A bűn paradoxona kapcsán, engem az ítélkezés gondolkodtat el leginkább. Hogy milyen könnyen véleményezzük mások bűneit. Milyen alapon? Mi az az egyetemes –mindenki által elfogadott isteni vagy emberi törvény, amihez mérjük a bűn mértékét? Van mindenki által legalizált gyilkosság és mindenki által elítélt? Van különbség gyilkos és gyilkos között? Ha van, akkor miért van? Számtalan kérdés adódik ezzel kapcsolatban. Hogy vannak-e válaszok? Nem tudom. De kérdezni muszáj! Persze senki ne higgye, hogy végeláthatatlanul fogunk a paradoxonokról beszélni, ellenkezőleg, mindez néha nagyon vicces és groteszk, néha pedig igazán szívhez szóló."
(Forrás: Csokonai Színház)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.