A Miskolci Balett táncjátéka zárja a Miskolci Nemzeti Színház 2018-2019-es évadát.
A Szentivánéji álom Barta Dóra rendezésében volt látható április 27-én a Játékszínben. Shakespeare talán egyik legszókimondóbb és legszenvedélyesebb darabjának athéni erdejében négy pár bolyong egy különös nyárközépi éjszakán. Mindannyian keresnek valakit vagy valamit, hol egymást, hol önmagukat. Az ismert történetet ezúttal a tánc nyelvén fogalmazza újra az együttes, a maga érzéki nyelvén, az érzelmek legmélyebb bugyraiban, a tudatalatti és az álmok világában.
Fotók: Gálos Mihály Samu
Barta Dóra szerint Shakespeare legérzékibb műve a Szentivánéji álom. – Ez a darab sok mindent elmond a szerelemről, a szerelmi vágyról. A koreográfia részben cselekménykövető, inkább a szereplők közti szituációkra koncentrálok. Nem meseként gondolkodom erről a történetről, a kreációban a lélektani bugyrokat igyekszünk feltárni. Azt gondolom, akkor teljesedhet ki igazán ez a műfaj, akkor alkothatunk szabadabban, ha nem ragadunk bele a cselekménybe, hanem megtaláljuk és átadjuk a nézőknek a tánc lényegét: egy érzéki pillanat átélhetőségét, vagy a szabad asszociáció lehetőségét. Én nem a mesék erdejét keresem Shakespeare művében, hanem egy vérbő, belső labirintust – mondja a rendező-koreográfus.
A szereplők testi-lelki metamorfózisa, a kétarcúság a másik fontos sajátosság számára a műben, ami több módon, síkon is megjelenik az előadásban. – A kontrasztokat igyekszem kihangsúlyozni, felfedezhető ez a karakterekben, a mozdulatokban és a zenében is. Egy Janus-arcú világot mutat ez a táncjáték, ahol a szépségben egyszerre benne lehet akár a csúnyaság, a szendeség mögötti bujaság is. Minden alapvetően kettős, de hogy mikor fordul át valami belül, és hogy ezt mi okozza, ez számomra az igazán izgalmas kérdés ebben a műben. Ennek keresésére pedig a tánc műfaja kifejezetten alkalmas – hangsúlyozza Barta Dóra.
A Miskolci Balett előadásában nagyobb hangsúlyt kap Puck szerepe a történésekben, mint az eredeti darabban. Az ő kezében futnak össze a szálak, és önmaga szórakoztatására keveri össze ezeket. Mohai Cintia jeleníti meg a figurát színpadon. – Puck csintalan, játékos kis manó, aki élvezetét leli abban, hogy végignézi, mi történik, ha valamibe belenyúl, valamit elront, átformál. Játszik, annak tudatában, hogy bármit megtehet, mindent irányíthat. Ezt a magabiztosságot kerestem legtovább a karakterben – vallja be a táncművész.
– Mozdulatokban az intenzitással, a kiélezett helyzetekkel és erős kontrasztokkal tudom ezt érzékeltetni, a karakter megjelenítésében pedig azon van a hangsúly, hogy a mozdulatok hozzák magukkal az érzeteket, érzelmeket, nem eljátsszuk, hanem érezzük, éreztetjük a figurákat. Nagyon izgalmas és sok kihívást rejtő mozdulatrendszer az, amivel Dóra dolgozik, rengeteget tanultunk tőle, és a nézők is egészen új arcát láthatják a Miskolci Balettnek ebben az előadásban – ígéri Mohai Cintia.
(Forrás: Miskolci Nemzeti Színház)
Kapcsolódó cikkek
A magyarok napja – A Horizont fesztivál 4. napja
Mi a szösz az a kortárstánc? – A Horizont fesztivál 3. napja Miskolcon
Kultúrák és kultúrátlanságok – A Horizont fesztivál 2. napja Miskolcon
Nők és egyéb látványosságok – A Horizont fesztivál 1. napja Miskolcon
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.