Meleg ez a pite! - Első hétvége Kapolcson

Kapolcsban az a jó, hogy ott szinte bármi megtörténhet. Végül nem mi találtuk meg a színházat, hanem az minket. Török Ákos személyes beszámolója.

A színház csak egy momentum

A Csabival közös társaságban folyamatosan Momentum-udvarnak neveztük a Momentán-udvart, amihez az egész hétvége legjobb estéje kötődik. Ellenben kevéssé tetszett az első nap általuk elkezdett történet, amiből nem is nagyon maradt meg más, mint hogy egy repülőtéren játszódik. Tudom, hogy elképesztő improvizációs és szervezői-rendezői készség kell ahhoz, hogy a semmiből élőben szülessen egy produkció, de ez most nagyon lassan akart megszületni. Pedig nagyon szeretem a Momentán Társulatot, akiknek már csendes fanja vagyok tizenéve.

kapolcs_1.jpg

Szeretem a játékosságukat, a humorukat, a szerénységüket és a tehetségüket. Szerénységüket mi sem mutatja jobban, mint hogy házigazdaként maguk búcsúztattak minket minden hajnalban a mulatságok után. Mert mulatság az tényleg volt ebben az udvarban, olyan igazi, táncolós. Szabad. Még egy színházi vonatkozás: a Harmadik Figyelmeztetés nevű színházi formákból álló formáció szombat este olyan bulit kerített, amilyet Pesten például nem lehetett mostanában találni. Az a lövésük, hogy ismert slágereket dolgoznak át, egy teljesen más stílussal megbolondítják, ráadásul két dalt még kevernek is. Igazi tánc- és örömzene a csendrendelet értelmében hajnal kettőig-háromig. Utána, mivel László Zsoltot korábban (amikor még nem volt tarkopasz), Csabi nyírta, pacsizás a színésszel, aki a csapatban most a basszusgitárt pengeti, szerényen a háttérben, hogy rá sem lehet ismerni. Mi a másik oldalon állunk, humorizál, ami alapvetően ideget is találhatna, hiszen mi mást szeretne a kritikus, mint a színház szerves része, és nem ellenlábasa lenni. De ezen nem lehet egykettőre változtatni.

Árcunami és forró szellő

Elképesztő árak vannak Kapolcson és a környéken, például ezer forint egy sajtos-tejfölös lángos. A napijegyek ötezer forintért nem drágák. Korábban ugye aszerint osztályoztuk Csabival a fesztiválokat, tízből hány emberrel töltenénk el egy napot is akár. Korábban ez nyolc-kilenc körül volt Kapolcson, aztán néhány évvel ezelőtt (a gyurmagyurik és plázacicák, valamint az igénytelen éjjeli zene miatt) ez a szám egy alá esett vissza. Most ismét öt-hat körül van, nem számítva a gyerekeseket, és talán egy teljes napot nem is töltenék el azzal a hattal sem, de ez inkább azért van, mert már annyiszor elmeséltem magam, hogy kezdem unni.

cultura-momentantarsulat-kicsi.jpgMomentán Társulat

A visszaváltható műanyag pohár most már alap a fesztiválokon, és jó alap, bár olyanról is hallani, amikor csak venni lehetett, de visszaváltani nem. De nem Kapolcson és nem is a Művészetek Völgyében. Az is szembetűnő, hogy a három évvel ezelőttihez képest jelentősen kevesebben vannak. Szállást is könnyű találni, mi napi háromezerért aludtunk egy többszáz éves és többszáz éve fel nem újított, hatalmas ház egyik, dolgokkal telepakolt, hűvös és dohos félhomályában. A meleg alig elviselhető volt, bármennyire is Művészetek Völgye, ez most katlan volt, afféle ördögkatlan. No, az, igazi színházi csemege fesztiválarcoknak.

Egy igazán jó fesztiválon is megjelennek típusformák, de ott már igazi fesztiválarcokkal is találkozhatunk: ott van például a félmeztelen férfi, aki sosem józan, majd gondos családapa lesz, vagy a kétdecis pohárnyi fűvel bulizó, jobboldali srác, aki ropja a nagymagyar csárdást. Kapolcs még ilyen fesztivál.

Török Ákos

Kapcsolódó cikkek

Kapolcs felé mentünkben