Cervantes művét Kozma András és Ilja Bocsarnikovsz írta színpadra, az utóbbi egyben rendezőként is jegyzi a Csokonai Színház mai bemutatóját.
Miguel de Cervantes 17. században írt örökérvényű műve, amely a mai napig a világirodalom egyik legnagyobb hatású alkotása, számtalan formában ihlette meg a képzőművészetet, a zenét és természetesen, a színházat is. Babits Mihály megfogalmazása szerint „Don Quijote kívül áll a valóság korlátain, tilosban él: a fantázia tilosában. … Mi más ez az egész Valóság, mint egy nagy, gonosz Varázslat, amelynek törvényeit nehéz kiismerni, de amellyel reménytelen és hősiesen kell harcolni, míg élünk? Így lesz a Don Quijote, tudva vagy akaratlanul, az örök illúziók s reménytelen küzdelmek regénye.”
Mercs János az előadásban (fotók: Máthé András)
Ilja Bocsarnikovsz, a fiatal, de már több figyelemreméltó színházi előadás rendezője (Három nővér, Lear) megint egy megkerülhetetlen európai klasszikus szöveget értelmez újra a debreceni társulat segítségével. Az eddig ismert feldolgozásokat is figyelembe véve egy önálló színpadi művet hoz létre Cervantes humorral és költőiséggel teli, ugyanakkor mély filozófia gondolatokat közvetítő regénye nyomán. Ebben az előadásban Don Quijote nem egy balga, reménytelen álmodozóként jelenik meg, hanem egy olyan hősként, aki az értékvesztett, pusztulásba rohanó világban, a kilátástalannak tűnő küzdelem során sem veszíti el hitét.
Cervantes szavai szavaival élve: „Manapság a renyheség diadalmaskodik a serénységen, a tétlenség a buzgalmon, a bűn az erényen, a fennhéjázás a bátorságon”, ám mindezek ellenére „az erény mindig fényt sugároz magából, még az ínség bajain és szűk nyílásain keresztül is”. És még akkor is, ha Don Quijote küzdelme hitéért, „illúzióiért” el is bukik a „szélmalomharcban”, életének példája jelként marad fenn a jövő számára, és halálában is megdicsőül.
„Don Quijote az egyetlen egészséges ember” – mondja Ilja Bocsarnikovsz, amikor rendezői elképzeléseit ismerteti. „Azt gondolom, nem Don Quijoténak ment el az esze, hanem az őt körülvevő világnak. És amikor egy egészséges ember egy csomó őrült között találja magát, természetesen az őrültek számára az az egy, vagyis éppen ő tűnik őrültnek. A legfontosabb dolog, amihez el szeretném vezetni a nézőt, hogy meglássa - Don Quijote az egyetlen egészséges ember itt. Amíg még nem késő.”
Az orosz rendező úgy gondolja, hogy a három debreceni nagyszínpadi előadása - a Három nővér, a Lear és most a Don Quijote – alapvetően mind egy kérdést feszeget, mindhárom darab egy gondolatkört jár be. „Ez pedig az ember megváltásra való törekvése. Ilyen értelemben a Don Quijote összecseng a Learrel, de pont az ellenpárja: Lear rombol, Don Quijote pedig teremt. Ám a cél elérése végül egyiküknek sem sikerül.”
Ilja Bocsarnikovsz Kozma András dramaturggal készítette el Cervantes terjedelmes regényének átiratát. A színdarab megőrizve a regény történeti ívét, egy sokkal mélyebb párbeszédbe kívánja bevonni majd a nézőt. Don Quijote általuk elmesélt „utolsó álmán” keresztül szeretnének felvetni néhány komoly kérdést: mit is jelent számunkra a remény, a szeretet, a hit, mit jelent a megcsalás, az emberi esendőség? Ehhez számos idézetet beemeltek a szövegbe, többek közt Shakespeare drámáiból, Goethe Faustjából, Dosztojevszkij Félkegyelműjéből és a Bibliából.
A Don Quijote bemutatója október 11-én 19 órától lesz a Csokonai Színház Nagyszínpadán.
(Forrás: Csokonai Színház)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.