Don Carlos a Miskolci Nemzeti Színházban

Verdi egy kevésbé ismert, de annál izgalmasabb operáját mutatta be a miskolci teátrum.

Spanyolország, 16. század második fele. II. Fülöp zsarnoki uralma mindent átjár. A nép elviselhetetlen terhek alatt küszködik, tilos az önálló gondolkodás, az ellenszegülőkre az inkvizíció kínzókamrája vár. Don Carlost, II. Fülöp fiát mindeközben rejtélyes szomorúság gyötri. Csak gyerekkori barátjának, Posa márkinak árulja el titkát: még mindig szerelmes apja feleségébe, Erzsébet királynéba, aki azelőtt az ő jegyese volt. A politikai és érzelmi csatározásokról szóló történet számos bonyodalommal és a XIX. századi olasz komponista zenéjével várja a nézőket a Nagyszínházban.

Előadásfotók: Gálos Mihály Samu

Keszég László rendező elmondta, hogy a Don Carlos érzelmi hullámvasút a néző számára, nincsenek szünetek az érzelmi csúcspontok között, állandó bonyodalmakkal átszőtt sodró történet és sodró muzsika. – Schiller színműve nagyon pontosan és a mai világra is érvényesen mutatja meg, hogyan működnek a politikai játszmák és milyen sémák mentén gondolkodik a hatalom. Ezzel szemben Verdi operája hatalmas magasságokat és mélységeket megjáró szerelmi dráma. A négy felvonásos műben az érzelmek viharát látjuk, amit jobban átélhetővé egyetlen más műfaj sem tud tenni az operánál. Emellett pedig a zenedráma műfajának egyik alapköve a Don Carlos – fejtette ki a rendező.

– Igényel némi felkészülést a néző részéről ez az opera, akár bármely más kulturális tevékenység, de megéri energiát fektetni bele, mert építi a lelkünket. A színház és a televízió ösztönöket kiszolgáló, azonnali impulzusokat adó műsorfolyama legalább annyira különbözik egymástól, mint az instant ételek és a gourmet konyha fogásai. Egy operaelőadás a fantasztikus zenével és nagyszerű történettel esztétikai és filozófiai élményt nyújt egyszerre, ráadásul színházba járni közösségi élmény is – hangsúlyozta Keszég László.

A címszerepet alakító Pataki Adorján Miskolcon debütál Don Carlosként. – Régóta ismerem ezt az operát, de amikor – még nagyon fiatalon – először láttam, nem fogott meg igazán. Az évek alatt aztán egyre többet foglalkoztam vele, tanulmányoztam, és ahogy elkezdtem megérteni, nagyon hamar az egyik kedvencem lett. Rá kell hangolódni erre az operára, hogy igazán élvezni tudjuk – mondja az énekes, aki karakteréről is mesélt.

– Don Carlos lobbanékony természetű és bármennyire is törekszik a jóra, mindenben a balsorsot, a szerencsétlenséget látja. Ez egy olyan szerep, ahol igazán mélyre lehet nyúlni a saját lelkünkbe, onnan kell előhoznunk az érzelmeket és indítékokat, és én hálás vagyok ezért a feladatért. Érdekes, hogy bár Don Carlos a címszereplője az operának, nincs saját áriája. De így is sok izgalmas kihívás rejlik számomra zeneileg az első felvonásban, a szívemhez legközelebb álló rész pedig Carlos és Erzsébet búcsúduettje - fogalmazott.

Cser Krisztián elárulta, minden basszus számára álomszerep II. Fülöpé. – A Verdi operák között a Don Carlos a csúcspont. A nagymamám, aki szintén operaénekes volt, egyszer azt mondta: amikor Don Carlost játszanak, akkor ünnepbe öltözik a színház. Több mint 20 éve vágyom rá, hogy megformálhassam ezt a szerepet és most végre eljött a pillanat. Fülöp áriáját már régóta éneklem, szinte minden életfáziásomban újra és újra találkoztam vele, mindezek a tapasztalatok pedig lerakódtak bennem az évek alatt, és most tudok belőlük építkezni – meséli az operaénekes.

A szerepről szólva hozzáteszi, a spanyol király emberi, érzelmi oldalát igyekeznek megmutatni az előadásban. – Fülöp a fél világ ura, övé a legnagyobb hatalom, de magán mégsem tud uralkodni, nem tudja fékezni a féltékenység szülte indulatait. Lehet bármilyen hatalmas király, a hétköznapokban ő is csak ember, akit érzelmei irányítanak. Ez a kettősség a Posa márkival való duettjében is megmutatkozik: miközben hatalmát fitogtatja, vágyik egy őszinte barátra az udvarban. Verdi zenéje nagyon sok támpontot és fogódzkodót ad ennek a férfinak a megformálásához, az utolsó próbák alatt pedig igyekszem elmenni a falig - vagy azon is túl, - hogy kitapasztaljam a kereteket, határokat, mi az, amit még elbír a szerep színészileg és énektechnikailag – meséli Cser Krisztián.

Az előadás díszlettervezője Árvay György, jelmeztervezője Szűcs Edit, zenei vezetője Cser Ádám. A koreográfia Gergye Krisztián munkája, dramaturgként pedig Orbán Eszter segíti a rendező, Keszég László munkáját.

Az előadást legközelebb február 8-án, 18-án, 19-én, 25-én, 26-án és 27-én láthatják az érdeklődők.

(Forrás: Miskolci Nemzeti Színház)