Epres Attila ötödik éve játssza az előadást, amely egy nehézgépkezelő szemszögéből szól hozzá a kivándorlás aktuális és fájdalmas témájához.
Az előadás szövege egy Londonba emigrált markológép-kezelő blogja alapján született, Bagossy Lászlónak, a darab rendezőjének és Epres Attilának a szerkesztésében. A Diggerdrájvert 2015 májusában mutatták be a színház Shure Stúdiójában.
Diggerdrájver (fotók: Horváth Judit)
A színész így emlékezett a számára szokatlan munkára egy korábbi interjúban: „Nem egy kész szövegkönyvvel kezdtünk el próbálni, hanem a próbafolyamat során jött létre a szöveg. Az első változat több, mint száz oldal volt, amit 48-ra sikerült leszűkíteni. Ez részint fájdalmas, részint nagyon érdekes munka volt, mert velem még nem fordult elő olyan, hogy szövegszerkesztővel dolgozom éjszaka, ahelyett, hogy a példányt tanulnám. Még most is rengeteg olyan dolgot tudok a Diggerdrájver szövegéből, ami már rég nincs benne”.
„A nyelvtudásom alig haladja meg az alapfokot. Nem szerencsét próbálni jöttem, hanem jövőt biztosítani a nyolcéves gyerekemnek, és tisztességes fizetést találni magamnak. Elvegetálhattam volna a hátralévő életemet a nyugdíjig, végül is biztos állásom volt. A szakmában elértem a csúcsra. Aztán ahogy teltek az évek, egyre kevesebb jutott a bevásárlókosárba és egyre többet kellett fizetni érte, az országra meg valami olyan kilátástalanság és letargia telepedett, hogy szabályosan fojtogatott.
Amikor az ember elhagyja a hazáját, az olyan, mint amikor elválik attól a nőtől, akinek elrebegte a „boldogító igen”-t, aztán a válás után valahogy egy hülye kurva lett. Vannak jó válások, és örök-harag válások. Aztán ugye szeretjük magunkat a válás után kihasznált, átvert áldozatnak tekinteni és szeretjük ezt mindenkinek elmesélni…" – olvasható az előadás színlapján.
A 100. előadás ma este látható az Örkény Színház Stúdiójában.