Szabó K. István Bornemisza Magyar Elektráját állítja színpadra Debrecenben. A rendező mellett Ráckevei Annát és Tolnai Hellát is kérdeztük a készülő előadásról.

Önmagában is különös a félisteneken és négy emberi generáción átívelő antik családi sorstragédia, amelynek végén Elektra és az anyagyilkos Oresztész áll. Bornemisza Péter darabja azonban még egyet csavar mindezen. Szabó K. István rendező számára éppen ez a csavar adja a magyar szerző átiratának izgalmát.

Tolnai Hella és Ráckevei Anna (forrás: Csokonai Színház)

Elektra történetét több antik szerző is megírta. Miért döntöttek Bornemisza Péter szövege mellett?

Szabó K. István: A tragikus görög családtörténet egyetlen klasszikus magyar változata merőben különbözik minden más világirodalmi feldolgozástól. Bornemisza laza gesztussal áttelepíti az ókori pogány történetet középkori keresztény kontextusba, ezáltal új, ellentmondásaival együtt is izgalmas értelmezési regisztereket tár fel. Miként lehet egy napon emlegetni az irgalmas, megbocsátó Istent a rettenetes, bosszúálló Istennel, a szeretet iskolája hogyan válik a (kényszerű) gyilkosság előszobájává? Ez a szövegverzió ideológiai kuszasága ellenére is, úgy érzem, nagyon a miénk, hazabeszél.

A tragikus görög családtörténetet számos verzióban feldolgozták már, miként 
Bornemisza darabjának is több átirata jelent meg a hazai színpadokon. Milyen szöveggel dolgoznak, és miért azt választották? 

Németh Ákos átiratán dolgozunk. Az általam ismertek közül ez áll legközelebb az eredeti mű szellemiségéhez, formanyelvéhez.

Bornemisza Elektrája az antik darabokhoz képest sokkal inkább és vállaltan morális példázat. A Csokonai Színház előadása mire fogja helyezni a hangsúlyt?

„Azért ezt a játékot olyan mulatságul nézzétek, ahol az emberi élet jó erkölcsre igazíttatik” – írja a szerző a dráma előszavában, és ezzel máris belefutunk a paradoxonba. A jó erkölcs tanítása Elektra történetében nem más, mint egy gondosan kitervelt gyilkosság kivitelezése, büntetés, halálosztás. Az egymásnak feszülő indulatok és érvelések már-már abszurdba hajló szituációkat teremtenek. Szó van itt hataloméhségről, korrupcióról, vérfertőzésről és istenkáromlásról, a szeretet vajmi keveset játszik, még a sok fohász ellenére is, az ima gyűlöletben fogan, bosszúért kiált. Amíg a száműzött Elektrát csak a remény élteti, hogy öccse keze által elégtételt szerez apja haláláért és saját szerencsétlen sorsáért, a „latrok házában” a félelem az úr. A moralitás, mint olyan, azt hiszem, ma már vékony motiváció ennek a drámának a színpadi megjelenítésére, annál inkább izgat a bűnben való meghasonlás, Oresztész átalakulása, a véget nem érő vérengzés problematikája, a megbocsátás lehetetlensége, mindez a kereszténység, a szeretet hitvallásának jegyében.

Melyek a legfontosabbak, amiket már most lát maga előtt, és melyeknek kell majd a próbák során kialakulniuk?

A próbának egy olyan szakaszában vagyunk (bemutató előtt két héttel) amikor már láttatja magát az előadás gerince, a formai része. Most, úgy érzem, finomítani kell az idegrendszerén, hogy árnyaltabban, gazdagabban fogalmazhassunk.

Mi a legnagyobb rendezői kihívás a próbafolyamat során?

Jelen esetben leginkább az arányok kezelése, olyan fura módon keverednek itt a tragédia elemei a groteszkkel, éppen a szituációk és a szövegkörnyezet miatt, hogy nagyon oda kell figyelnünk, mikor komorodunk el, és mikor nevetünk könnyes szemmel. A legfontosabb az, hogy elkerüljük az (ál)ünnepélyességet. A katarzis forrása lehet a mély csalódás is.

...

A rendező mellett a címszerepet alakító színésznőt, Tolnai Hellát, és Ráckevei Annát (Klütemnésztra) is kérdeztük szerepük kapcsán.

Hol tart jelenleg a szerepéhez való viszonyában?

Tolnai Hella: Viszonylag hosszú próbafolyamatunk volt, ami szerencsés egy ilyen nehéz anyag esetében. Egy színész a próbaidőszak alatt több fázison is keresztülmegy. Ez egy folyamat, és mindig van benne olyan szakasz, amikor elbizonytalanodom, hogy azok a dolgok, amiket magaménak éreztem, már nem működnek. Ez főleg a nagy szerepeknél jellemző, és független a rendezőtől vagy a kollégáktól. Ezt meg kell tanulnom kezelni. Kevesebb, mint két hét van bemutatóig, és azon vagyok, hogy ezeket a félelmeket elengedjem, és arra koncentráljak, hogy a karakternek minél több színét meg tudjam mutatni. Még a keresés folyamata zajlik, de úgy gondolom, hogy ez a bemutató után sem fog megszűnni. Nem lehet belekényelmesedni, mert mindig van hova továbbfejleszteni, gazdagítani a szerepet.

Ráckevei Anna: Még mindig az az érzésem, másfél héttel a bemutató előtt, mintha ledobtak volna egy számomra teljesen ismeretlen vidékre, és lassan-lassan, lépésről-lépésre fedezném fel a körülöttem lévő világot. Nagy kihívás megtalálni azokat a pontokat Klütemnésztra karakterében, amikkel azonosulni tudok.

Mi a legnehezebb feladat a próbák során, illetve az előadásban?

Ráckevei Anna: A próbák és az előadások nehézsége is, hogy minden jelenet nagyon erős indulatokkal van teli, komoly feladat ezeket a szélsőséges érzelmi állapotokat hitelesen képviselni.

Tolnai Hella: Ez a munka lelkileg és fizikailag is igénybe vesz. Már az első jelenetben nagyon feszült állapotot kell megteremteni, és ezt  tartani is kell szinte az előadás végéig. Egy-egy próba előtt néha úgy érzem magam, mintha hosszútávfutó lennék, akinek be kell osztania az erejét. A darab szövegét Németh Ákos dolgozta át mai színpadra, de megtartotta  Bornemisza archaikus stílusát. Ebből kifolyólag a hosszabb replikák vagy monológ esetében még inkább törekedni kell az értelmezésre, a közlésre, hogy ne csak szép szövegek maradjanak. Remélem sikerül, és ezáltal a nézők figyelmét is fent tudjuk tartani.

Az interjút Török Ákos készítette.