Egy burleszk a Stúdió K-ban arról, mikor célszerű halottnak tettetni magunkat. Véner Orsolya fotói.
Például, amikor olyan férfiak vagyunk, aki szereti a feleségét, de házsártos anyósa elszívja előle a levegőt. Ilyen esetben álruhás komornyikként elszegődhetünk a saját házunkba rendbe tenni a dolgokat.
Ez az alaphelyzete Ernst Lubitsch 1916-ban készült, a korabeli kritika szerint „ellenállhatatlanul mulatságos” némafilmjének. A film szemérmetlen cselekményét, expresszív látványvilágát és a burleszk színjátszás ma jobbára ismeretlen technikásságát felhasználva Diego de Brea nemzetközi hírű rendező szokatlan vígjátékot állított a Stúdió K színpadára. A cél a civilizált ember manírjai, és a mögöttük rejlő tabuk leleplezése a társulat férfi színészeinek segítségével, akik primadonnaként és amorózóként is megmutatkoznak az előadásban.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.