Lázár Kati: „Minden kormány fütyül a színházra"

Lázár Katival a nehéz sorsú Jászai (született Krippel, azaz kripli) Mariról szóló darab kapcsán beszélgetett a Origo, amelynek ő maga az írója, a rendezője és a címszereplője. Lapszemle.

„Engem elsősorban Jászai Mari élete érdekelt. Az emberek többsége annyit tud róla, hogy volt egy nagy művésznő, akiről díjat és teret neveztek el. Én viszont elkezdtem olvasni a naplóját, és azonnal megérintett, mennyire fájdalmas sors jutott az ünnepelt színésznőnek. Ebből indultam ki. Mind a kettőnket önmarcangolás, önbizalomhiány és örökös elégedetlenség jellemez, de Jászai ezerszer többet élt, mint én. Mai szóval élve hiperaktív volt” – fogalmazott a színésznő. 

Annak kapcsán, hogy Kripli Mari szerint „a kormány fütyül a színházra”, Lázár Kati elmondta: „Minden kormány fütyül a színházra. Hátrébb van az szegény műveltség dolgában, mint hogy felismerje, hogy egy jól vezetett színház a művészetnek mily fontos előmozdítója, és az emberi lélek mily fontos felemelője” – idézett az előadásból hozzátéve, hogy utálja a politikát. 

A kérdésre, ezért szereti-e a szabadúszó létet, mert így teljesen független a politikától, úgy felelt: „Azért lettem szabadúszó, mert Kaposvár után úgy éreztem, nincs hová mennem. Nem akartam kőszínházhoz szerződni, és egy teljes évad terhét magamra vállalni. Könnyebb és kényelmesebb így”.

Arról is beszélt, előfordul, hogy nehezen próbál. „Nem vagyok egy könnyed ember. Nem a nehézségek zavarnak, azokra kihívásként tekintek, de a felületesség, ha nem tudom megcsinálni, amit szerettem volna, az nagyon bánt. Mindig kelletlenül hajolok meg, röhögnek is rajtam a kollégák”. 

Lázár Kati elárulta, az előadás előtti várakozástól szinte rosszul van. „A bemutatón úgy mentem fel a színpadra, hogy a sírás kerülgetett, és azt kérdezgettem magamtól, mi a francot keresek én itt. Ilyenkor úgy érzem magam, mint egy kis madárfióka, akit kitettek a fészkéből. Magányos vagyok, senki nem törődik velem – na de ez a Kripli Marihoz nagyon jól jön. 

Egyébként vannak olyan színészek, akik élvezik, hogy a színpadon lehetnek, nem mindenki olyan nyavalygó, vájkáló, kínlódó típus, mint én. Őket nagyon irigylem. Nekem minden bajom van, szédülök, menekülök és a hányinger kerülget, ők meg izgatottan pásztázzák a nézőteret a függönyön keresztül” – fogalmazott a színésznő. 

A  Kripli Mari apropóján azt nyilatkozta, hogy „már nem vagyok olyan fontos magamnak”. A felvetésre, miszerint a jelek szerint mégis vívódik, úgy reagált: „Nem így értettem a fontosságot. Fiatalon azt hittem, minden körülöttem forog. Lehet, hogy most is minden körülöttem forog, de már nem látom. Amíg körülvett a szüleim szeretete és rajongása, addig másként láttam a világot. Aztán megszületett a lányom, az unokám, lettek állataim, és rájöttem, hogy mindennek örülnöm kell, ami megadatott”. 

A teljes interjút itt olvashatja.