„Most már nem szeretem magam tukmálni” – Kocsis Gergely válaszolt

A Katona József Színház tagja a Dívány.hu-nak mesélt.

A Dívány.hu cikkéből:

„Egyre kevésbé érdekelnek a nem színházi színpadon történő megnyilvánulások. Egyrészt egyre kevésbé érdekelnek, másrészt egyre jobban meg vagyok tőlük ijedve. Most már nem szeretem magam, Kocsis Gergelyt tukmálni. Szeretem a szakmámat nagyon művelni, de nem lennék mc egy eseményen, és saját magam jófejkedése sem hiányzik” – fogalmazott a színész. Hozzátette, sokszor fordul elő, hogy hívják, de egyszerűen nem tud kimozdulni a Katonából, mert szerencsére nem ér rá nagyon.

„Én azért komolyan úgy fogom fel, hogy estéről estére mást csinálok itt. Természetesen elfogynak a kollégák, tehát egyszer csak ugyanazokkal csinálom azt a mást, de azért az eddigi tizenöt évben még mindig másnak bizonyult minden munka az előzőnél. Nem mondom, hogy nem esne jól, biztos nagy kaland lenne elmenni valamelyik színházba próbálni valamelyik rendezővel, akivel még nem dolgoztam, ez mind-mind izgat. Nem zárkózom el, csak eddig még nem volt rá példa, hogy összejött volna” – mondta Kocsis Gergely, aki az egyetem elvégzése óta tagja a Katona társulatának.

Fotó: divany.hu

Arra a felvetésre, hogy el tudná-e magát képzelni szabadúszóként, elmondta, bárhogy el tudja magát képzelni, de úgy látja, hogy akinek ez igazán jól megy, annak valamivel ismertebb, népszerűbb színésznek kell lennie. Nem merne most kilépni a semmibe, mert sehová nem hívnák húzónévnek, ezzel tisztában van, és nem fáj. Úgy véli, az, hogy a neve valahová ki van írva, csak a Katonába járóknak jelent valamit.

„Nincs meg bennem a kényszer, hogy menjek. Érzem, hogy mindig kell újítani, de azon kívül, hogy tiszteletet érzek ezzel az ambícióval kapcsolatban, semmiféle újító ötletem nincsen a színházzal vagy a színjátszással kapcsolatban, és ez néha frusztrál, nyomaszt. Ilyenkor kicsit megijedek, hogy én már tényleg csak szerepeket akarok játszani a színpadon, tényleg ennyire elmaradott vagyok?” – tette hozzá.

Kocsis Gergely az interjúban azt is elárulta, a legjobb dolognak tartja, hogy a Színművészetin taníthat. „Azt nem tudom, hogy én a szó klasszikus értelmében véve tanítok-e, de legalábbis tartok ilyen foglalkozásokat színinövendékeknek, és néha azt tapasztalom, hogy mondok valamit, és azt valaki felfogja, és attól valami jobb lesz. És ezek ilyen kis apró sikerecskék nekem mindig. Azontúl, hogy nyilván van benne valami narcisztikus is, hiszen az ember szereti, ha csillogó szempárok figyelik szavait, de ez a csillogás hamar kifakul, ha az ember időről időre valamit nem gurít. Egyelőre azt gondolom, hogy van valami haszna annak, hogy én ott teszek-veszek. (...) Csak olyat mondok, amiben biztos vagyok. Nem hirdetem senkinek, hogy mi hogyan legyen, nem döntök sorsok felett, csak beszélek nekik a színészkedéstől, és tartózkodom az életet meghatározó nagy kijelentésektől. Felteszem, nem is nagyon tudok ilyet mondani” – mondta a Katona színésze.

A teljes interjú itt olvasható.