Bánki Gergelyt kérdezte a Dívány.hu. Lapszemle.
Friss bemutatója, a Szóvirágok édes nyelvédesanyánk paradicsomi édenkertjéből a Jurányi Inkubátorházban a Férfiak szexuális világa és a 40! avagy véges élet után egy újabb vicces előadásnak ígérkezik. A kérdésre, miért nézzék meg milliók, Bánki Gergő úgy felelt: „Sipos Verával és Elek Ferivel játsszuk március közepétől ezt a darabot, amit Vinnai András írt. Ez már eleve egy olyan csapat, amiért érdemes megnézni. Komolyra fordítva, ez is, akárcsak a testvérei eredetileg szkeccskabarénak indult, de mára lett sztorija is, ami nagyjából annyi, hogy nyelvédesanyánknak meg kell mentenie a magyar nyelvet, és ahhoz, hogy ez sikerüljön, meg kell tanítania hibátlanul beszélni egy mély szellemi sötétségben élő házaspárt”.
Fotó: Szécsi István / Dívány
A színész, aki Krétakör és a TÁP társulatát is megjárta, elmondta, nem lehet megszokni a függetlenséggel együtt járó bizonytalanságot. „Ez borzalmas. Ráadásul én egy különböző fóbiákkal megspékelt, szorongásra erősen hajlamos alkat vagyok. Elég labilis és hullámzó hangulatú ember lévén vannak napok, amikor nagyon magabiztos vagyok, és akkor nagyon pozitívan látom a jövőt meg a jelent, sőt olykor még a múltat is - és van olyan, amikor rettegve ébredek hajnalban, hogy mi lesz holnaptól. (…) Azért nehéz, hogy folyamatosan ott van mindenkinek, hogy mikor csörög már a telefon. Az mindig marha jó volt a Krétakörben, hogy bár soha nem volt saját épületünk mégis repertoárszínházként tudtunk működni éveken keresztül. De az mégis inkább volt szekta, amiben csak óriási odaadással lehetett dolgozni, mert másképpen nem működött volna” – árulta el a színész, aki arról is vallott, milyen viszonyban van a saját alkatával.
„Amilyen viszonyban az ember önmagával van, annak nem sok köze van ahhoz, amit kívülről kap. Valamennyire tudnak jól vagy rosszul hatni adott pillanatban, de annyiszor éreztem már magam mindenfélének; fantasztikusnak, undorítónak, gyűlöletesnek vagy elképesztően cukinak és férfiasnak, és ez általában teljesen független attól, mi jön kívülről. Inkább színészként szoktam erről gondolkozni, hogy mennyire határol be a külsőm. Volt a Krétakörben egy Leonce és Léna, amiben mindenki zseniális volt, kivéve engem, ami azért volt baj, mert én voltam Leonce. Érted, a hősszerelmes... (…) Nincs ilyen, hogy álomszerepem, de ott tényleg azt éreztem, hogy zseniális a darab mélysége és a rétegei. És előadásról előadásra meg kellett éljem, hogy rémes vagyok.
Ebben tuti, hogy az volt a fő kiindulópont, hogy egyszerűen képtelen voltam magammal elhitetni, hogy tudok hősszerelmes lenni. És nemcsak hősszerelmes, hiszen Leonce mindenről elképesztően magas színvonalon, elképesztő rálátással beszél, és közben még szerelmes is! Ehhez képest jobb pillanataimban Kis Vukban éreztem magam, a rosszabbakban pedig a Spejbl és Hurvinyekből voltam az egyik. Mint Leonce!! Akkor küzdöttem a saját önképemmel” – árulta el Bánki Gergő, aki jelenleg Mundruczó Kornél társulatával, a Proton Színházzal is dolgozik, legközelebb rendezőként viszi színre az 1 Linket, egy internetes pályázatra született regényt.
„Ez a regény egy családos, művelt, jómódú ember pillanatképe, aki a mindennapok apátiája elől a virtuális világba menekül, és azon keresztül igyekszik megélni a valóságot. Ettől aztán voltaképp az egész egy nagy trip. Erre fogunk ráerősíteni vj-vel, dj-vel. Hangjáték, koncert, színház egyvelege lesz. De csak egy jegyet kell rá majd venni” – nyilatkozta Bánki Gergő.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.