Scherer Pétert a Magyar Idők kérdezte. Lapszemle.
Arra a kérdésre, hogy értelmes-e egyszerre ennyi mindennel foglalkozni, Scherer Péter így felelt: „Nekem nagyon tetszik, hogy így alakult, hogy öt-hat dolog is fut párhuzamosan, mert minden feladat más módon hív. Persze, amikor besűrűsödnek, akkor feszültebb vagyok. Most is szívesebben lennék a Szent István parkban, ahol a kisfiam az osztálytársaival kosarazik. Ha van egy órám, beállok közéjük, ezt mindannyian élvezni szoktunk. Csakhogy itt az évadkezdés, a felújító próbák időszaka. Sokat dolgozni egyébként jó, de nem szabad átlépni a komforthatárt. Az elmúlt nyarakon kicsit kevesebbet pihentem, tavaly és idén is két filmszerepet játszottam”.
Fotó: Kurucz Árpád/magyaridok.hu
Scherer Péter nem végzett színművészeti főiskolát. Arra a felvetésre,hiányzik-e, elmondta: kétségkívül speciális iskolába járt. „A színészet mindig ott mozgott bennem, általános iskolában Karinthykat mondtam a Ki mit tud?-on, és nyertem, sikerem volt. Éreztem, hogy ezzel egyszer majd kezdeni kellene valamit. Szombathelyen a gimnáziumban fizika tagozaton végeztem, aztán elmentem felvételizni a színművészeti főiskolára. Az első rostáról sem engedtek tovább. A Műegyetemre felvettek, elvittek katonának, végül építőmérnöki diplomát szereztem. A családban a diploma elvárás volt. Az egyetem alatt újra jelentkeztem színésznek, csakhogy nem értem oda a felvételire. Rossz kulcsot hagyott otthon a barátom a Csaba utcában, ahol aludtam, nem tudtam a lakásból kimenni, elkéstem. Gondoltam, hagyom a fenébe az egészet. Az egyetem vége felé csatlakoztam az Arvisura társulathoz, ahol tíz évet töltöttem” – mesélte a színész.
Scherer Péter hangsúlyozta, nem volt mindig szabadúszó. „Hat évig a Bárka társulatához tartoztam, utána a Krétakörhöz. Volt nagy, meleg öltözőm is, és most is itt ülünk a Centrál Színházban, ahol az én nevem is ki van írva az ajtóra. Sok hagyományosnak mondott társulatnál dolgoztam, vendégeskedtem. A társulat akkor jó, ha azonos gondolkodású művészek alkotják” – tette hozzá.
A színész elmondta, jelenleg tizenegy előadásban szerepel, az elmúlt öt évben csak az ifjúsági előadásokból több mint hatszázat játszottak. „Jó memóriát örököltem, apám fejből mondta latinul Vergiliust. Rólam azt mondják, olyan vagyok, mint az utazási tanácsadó: elsorolok minden várost, látnivalót, amely elém került valaha. Huszonöt éve voltam Mexikóban, most is simán elmondom, hol és mit láttam. A memóriát karban kell tartani, ennek van fizikai része is: nálam futás, kerékpár, roller, kosárlabda” – mesélte Scherer Péter.
A teljes interjú ide kattintva érhető el.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.