Mohácsi János: „Én a színpadon temetem az árkot”

A rendezőt a HVG kérdezte.

Mohácsi János 1988 óta alkot elválaszthatatlan szerzői párost fivérével, Mohácsi Istvánnal. Az alkotói „négykezes” megoszlásáról elmondta, minden szöveg átmegy a kezén, és ő is szokott például párbeszédezni, de ha vannak is szakmai ellentétek, azt sosem veszekedéssel oldják meg. „Van úgy, hogy én adok igazat neki, vagy ő mondja azt: te fogod rendezni, legyen úgy, ahogy te szeretnéd” – tette hozzá. 

A felvetésre, nem unják-e egymást, Mohácsi János így felelt: „Nincs mit megunni. Ez nem az a fajta kapcsolat, ahol az ember kiszeret a másikból. Más rendezők is visznek magukkal társakat, csak nem feltétlenül ugyanazokat. Én nemcsak megbízom a munkatársaimban, de azt is szeretem bennük, hogy nem mindig ugyanazt gondolják a darabról, amit én. Őrült lennék, ha az ötleteikről hiúságból lemondanék”. 

Fotó: Adrián Zoltán/vs.hu

A rendező elmondta, az öncélú provokálás a színpadon, például ha csak az a cél, hogy ne andalítsák el a nézőt, kifejezetten dühíti. Szerinte amúgy még konvencionálisabb is, mint András öccse (Mohácsi András szobrász), aki akár egy premier után is képes a másik szemébe mondani, ha valami nem tetszett neki. 

Mohácsi János szót ejtett operaházi vendégmunkájáról is. „Az operarendezésben az érdekelt, hogy mit tudok kezdeni egy olyan darabbal, ami ennyire nem az enyém, hiszen a kötött zenei tartalom miatt nem lehet belenyúlni a dramaturgiába. Az Aidában bőven vannak olyan méretes közhelyek, amelyeket szívesen váltanék le modernebb értelmezésre, de nem tehetem meg, mert – legalábbis Magyarországon – az operában nincs helye kísérletezésnek” – fogalmazott. 

„Rendezni szeretek, nem szívesen igazgatnék. Az árkot nem én, hanem az ásta, aki létrehozta a második színházi társaságot - egy csomó teátrum élére tehetségtelen embereket ültetett, tönkretette a kaposvári színházat. Én a színpadon temetem az árkot azzal, hogy jó előadásokat próbálok csinálni” – hangsúlyozta Mohácsi János. 

A teljes interjú a HVG-ben olvasható.