Csákányi Eszter: „Amíg kíváncsiak rám, addig nem öregszem”

A legkiválóbb színházi műhelyekben dolgozhatott, Kaposváron és Budapesten, a Katona József Színházban. Keresi a kihívásokat, az utóbbi években független társulatoknál játszott - Csákányi Eszter Kossuth- és Jászai Mari-díjas színművész válaszolt.

Csákányi Esztert a Zalai Hírlap kérdezte: 

Nemrég Székesfehérváron, a Viktória Rehabilitációs Központban járt, melynek nagyterme zsúfolásig megtelt érdeklődőkkel. Beszélt a gyerekkoráról, polgári neveltetéséről. Arról, hogy már kiskorában szeretett szerepelni, látszott, hogy jól érzi magát a színpadon. Háromszor utasították el a Színház- és Filmművészeti Főiskola felvételijén. Akkor két évig a Nemzeti Színház Stúdiójának növendéke lett, aztán egy legendássá vált teátrumhoz szerződött. Válaszolt kérdéseinkre is.

Fotó: Fábián Évi

 A kérdésre, segített-e, vagy inkább tehernek érezte, hogy édesapja az elismert színész, Csákányi László, úgy felelt: „Fantasztikus család volt a miénk, egy nagyon rusztikus és olaszos família. Jól éltünk, biztonságban, és számomra egyáltalán nem jelentett terhet, hogy az ő lánya vagyok. Igaz, annyiban talán mégis, hogy apám állítása szerint miatta nem vettek fel a főiskolára, mert nem volt jóban sem Major Tamással, sem Simon Zsuzsával. Talán így álltak bosszút.

A színészgyerekek 80 százalékát egyébként felvették, én abban a 20 százalékban voltam, amelyről úgy döntöttek, hogy példát kell statuálni. Akkor, egyszer úgy éreztem, hogy ez disznóság, de végül is hálát adok az istennek, hogy nem vettek fel, mert a csodálatos kaposvári színházhoz kerültem, amely évtizedekig a legkomolyabb műhely volt Magyarországon, és a legjobb színészek többsége ott játszott”. 

A kérdésre, mindig újat keres-e, igennel felelt. „Nagyszerű volt a Krétakörnél töltött hét év, nagyon jó volt Schilling Árpáddal dolgozni. Sajnos vége lett, és nem azért, mert kifáradt volna, hanem mert ő úgy döntött. Szerintem még folytathattuk volna, néhány év tartalék volt még abban a társulatban. Rosszul érintett a döntés, és utána nem is tudtam elképzelni, hogy leszerződjek valahova. Nagyon sok élményt, szabadságot és nem mellékesen kiváló szerepeket kaptam a független színházaktól. Akkor egyébként nem vonzott engem, hogy benne legyek bármilyen társulatban. Mindig azokat a helyeket kerestem és keresem ma is, ahol valóban komolyan gondolnak rám”. 

Annak kapcsán, hogy Pintér Béla társulatánál komolyan gondoltak rá, úgy fogalmazott: „Borzasztó hálás vagyok neki ezért, már négy éve dolgozunk együtt. A Pintér Béla Társulat tagjai nagyon fiatal emberek, ami engem inspirál. Mindig fiatalokhoz csapódtam, mert úgy éreztem, az időt az tudja kitolni. Ők elképesztő energiával léteznek, és amíg kíváncsiak rám, addig nem öregszem. Nyitott vagyok minden izgalmas, új feladatra”. 

(Forrás: Zalai Hírlap)