„Fordítva vagyok bekötve” – Hernádi Judit 60

Április 11-én hatvanéves Hernádi Judit Jászai Mari-díjas színésznő, érdemes művész. 

Hernádi Judit pályájáról:

Budapesten született, apja gyermekorvos volt. Magatartási problémái miatt az ország összes középiskolájából eltanácsolták, mire visszavették volna, annyira meggyűlölte az iskolapadot, hogy tanulmányait levező tagozaton fejezte be. Édesapja tanácsára dolgozni kezdett, tizenhét évesen pedig - gyámhatósági engedéllyel - rövid életű házasságot kötött. Egy idő múlva azonban, amikor foglalkoztatni kezdte a jövője, rájött, hogy leginkább a színi pálya iránt vonzódik. Néhány hónap múlva felvételizett a Színház- és Filmművészeti Főiskolára, ahová fel is vették, 1978-ban diplomázott.
    

Pályafutása a Vígszínházban kezdődött, amelynek 1986-ig, lánya megszületéséig volt a tagja. Egyike volt az első művészeknek, akik a szabadúszást választották, majd 1992-ben, amikor Törőcsik Mari megalapította a Művész Színházat, csatlakozott a társulathoz, ennek felbomlása után ismét szabadfoglalkozású lett.
    

A Vígszínházban töltött évek alatt többek közt játszott az Üvegcipő, a Jó estét nyár, jó estét szerelem és a Kakukkfészek című darabokban. Szabadúszóként a Vidám színpadon a Goodbye Charlie!, az Operettszínházban a Hello Dolly! című darabokban lépett színpadra. A Játékszínben az Acélmagnóliákban Valeryt, a Nyolc nő című darabban Gabyt alakította. Vidéki fellépésein többek közt szerepelt Az öreg hölgy látogatása, Az ifjúság édes madara és A velencei kalmár című színpadi művekben. Jelenleg is színpadra lép a Belvárosi Színház több előadásában, s a napokban mutatták be a Hernádi Pont című zenés estet, amelynek ő az egyetlen szereplője, az este csak róla szól.
    

Még főiskolásként kezdett filmezni, egyebek között játszott a Holnap lesz fácán (1974), A pogány Madonna (1980), a Mephisto (1981), a Szamba (1995), az Ámbár tanár úr (1998), a Le a fejjel! (2004) és a Hasutasok (2007) című filmekben.
    

Neve 1980-ban lett igazán ismert, amikor az Örökség című Mészáros Márta-filmben elénekelte a harmincas évek hangvételében íródott Sohase mondd... kezdetű dalt. A főiskolán fel volt mentve énekből, mert osztályfőnökének, Várkonyi Zoltánnak az volt az álláspontja, hogy ami nem megy, azt nem kell erőltetni. A színésznő mély hangszínétől akkoriban idegenkedtek, ő pedig képtelen volt az elvárt magas hangon énekelni.
    

A Sohase mondd eléneklésére eredetileg Kovács Katit kérték fel, ő azonban nem vállalta. A Verebes István-Döme Zsolt szerzőpáros így találta meg Hernádi Juditot. A hatalmas siker mindhármukat meglepte, legjobban a színésznőt, akinek nem is volt igazán kedve a lemezfelvételhez. 1982-ben aztán Sohase mondd címmel megjelent első nagylemeze, ezt követte egy év múlva a második album, Fehéren-feketén címmel. A harmadik korong 1997-ben jelent meg Levetett Blues címmel, tartalmazta a Sohase mondd új verzióját is. Hernádi Judit 2001-ben Kern Andrással közös lemezt adott ki Kernádi címmel, 2006-ban jelent meg a Ráadás. A zenei albumok mellett több hangoskönyv felvételén is közreműködött, hangját adta a Vackor sorozathoz vagy Andersen meséihez.
    

Humorának köszönhetően főszereplője volt a Pasik című tévésorozatnak, csaknem tizenhárom évig állandó résztvevője a Heti Hetes című közéleti szórakoztató műsornak. 2009-ben, 2011-ben és 2012-ben zsűritag volt az egyik kereskedelmi televízió tehetségkutató műsorában, tavaly a Butiquehotel.hu című televíziós vígjáték sorozatban kapott szerepet.
    

Munkásságát 1986-ban Jászai Mari-díjjal, 1993-ban Déryné-díjjal jutalmazták. 1996-ban megkapta a filmkritikusok díját, 1998-ban érdemes művész címmel ismerték el. 2002-ben neki ítélték a Déri János-díjat és átvehette a Radnóti Miklós antirasszista díjat is.

Hernádi Juditról saját szavaival:

Öröm: A saját örömömre színészkedem, azzal foglalkozom, ami boldogságot okoz. Eközben, bevallom, nem gondolok a közre, sőt, végtelenül hálás vagyok, hogy nem zavarok másokat, sőt, talán szeretnek is nézni.

Valódi: Komikum, nem komikum, nem szoktam különbséget tenni. Azért művelem az úgynevezett könnyű műfajt, mert jól tudom csinálni. És azért tudom jól csinálni, mert komolyan veszem. Én mindig csak az igazságot közvetítem, mondom, a közönségre bízom, hogy nevet rajta vagy sem. Sose döntöm el előre, hogy most vicces akarok lenni. Sőt, nem akarok vicces lenni. Valódi akarok lenni. 

Bohóc: Szeretek szórakoztatni - nem is tudok mást csinálni. Bohócnak lenni nagyszerű és felemelő érzés. Furcsa jelenség: nincs nála szomorúbb a világon, ugyanakkor mindenki nevet rajta. Én magam szeretem, ha mindenben van humor. Ám vallom, az érzelmeknek hullámozniuk kell: nincsen nevetés nélkül könny és könny nélkül nevetés. Azon lehet igazán kacagni, amin sírni is.

Humor: A humor maga az élet. Tudja, hogy a szó első jelentése nedvesség, minden élet forrása? (…) A humor olyan mint a víz, nagy szükség van rá, hiszen nélküle megszárad, elmúlik minden. Szerintem lehet gyógyír a tánc és a nevetés, ezek nélkül nem is tudnék létezni.

Színésznő: Általános iskolás voltam. Egyik osztálytársnőm a barátnői körében magát ünnepeltetve kijelentette, ő bizony színésznő lesz. A többiek egyetértően bólogattak, persze, hiszen nagyon szép. Távolabb ültem tőlük egy sarokban, és azt gondoltam, ez hülyeség, hiszen én leszek színésznő! Úgy zengett bennem ez a mondat, mint amikor egy nagybőgőn megpendítenek egy húrt.

Korán: Drámaian korán jött az első nagy katasztrófa, amikor az ország összes gimnáziumból kirúgtak magatartási problémák miatt. Akkoriban még létezett ilyen, hogy minden iskolától eltilthattak. Most ugyan nincs ilyen rendelet, de hamarosan lesz… (nevet) Viccet félretéve: az egy sokk volt az egész családnak. Gyorsan férjhez is mentem 17 évesen.(...) Csinálni akartam valamit, ami nem megszokott. Még gyámhatósági engedélyt is kérni kellett. (...) A szüleim... Volt egy pillanat, amikor feladták, és azt mondták, ez a gyerek ilyen. Majd lesz belőle valami. Ha csak 8 általánosa lesz, akkor annyi. Ha így akar élni, éljen így, de akkor is a gyerekünk. Elfogadtak, és az apám mellém állt. Soha nem felejtem el: elmentünk nyaralni, és kérdezték, hogy milyen az iskolában az eredményem. Apu odafordult, és azt mondta, nem jár iskolába. Ezzel el is volt rendezve a dolog. Nyilván fájt neki, de azt mondta, ez van és kész. Nem gyötörtetett, nem nézett rám csúnyán. Akkor is az ő lánya voltam.

Az első színházi élmény: A Tanner John házassága a Madách színházban. Felgördült a függöny, és enyvszag csapta meg az orromat. Akkoriban még enyvvel ragasztották a díszletet. Nagyapám asztalos volt, és az ismerős illattól egyből úgy éreztem, otthon vagyok. Úgy kezdődik a darab, hogy az asztalra dobnak egy könyvet. Az asztal és a könyv is jó poros volt, porfelhő szállt fel, a nézőtér kuncogott. Nem humornak szánták, mégis az lett belőle. Én meg elájultam a gyönyörűségtől, és tudtam, hogy ez az én világom.

Évek: A főiskolán mondták, hogy én egy jól tartott 40-es vagyok 18 évesen is.

Ének: Én olykor énekelek, de valójában nem tudok. Annyira nem, hogy énekből föl voltam mentve a főiskolán.

Az első szabadúszó: Egyszemélyes forradalmár voltam. Merészség volt, kétségtelen. Így tartottam jónak. Egyszerűen féltem, hogy rákom lesz, ha ott maradok. Nem a tagság, és nem a Vígszínház miatt, hanem egyszerűen én nem tudtam feldolgozni a társulati lét bizonyos velejáróit. Talán az iskolai éveimre, az osztályomra emlékeztetett a tagsági lét. Talán…

Igen, nem: Egyáltalán nem érdekelnek az előre elhatározott, előre lejátszott dolgok. (…) Amikor elvállalok valamit, akkor én azért teljes egészében felelősséget vállalok - minden szempontból. Az egészet csinálom, hurcolom és muszáj tudnom a végét. Ha nem tudom - rosszul érzem magam. (…) Azokat a dolgokat szeretem, amire rálátásom van, és azt egy csomagként szeretem elvállalni. Én azért tudok nehezen tartozni egy társulathoz, mert szép dolog kimondani, hogy valakivel holtodiglan-holtomiglan, de az nagyon ritkán marad igaz. Együtt menetelünk, egy társulat ez, de előbukkannak árulások, hazugságok - amik kikerülhetetlenek a sok-sok jó mellett, és én ezt nem bírom elviselni! Sokkal szívesebben mondanám azt, hogy eddig érdekeltél és ezentúl nem. Vagy hogy szerintem tehetségtelen vagy. Érted? Mintsem azt, hogy hazudjak. Én ezeket gyűlölöm.

Bizonytalanság: Hihetetlenül szeretem a bizonytalanságot. Földob! Bizonytalanságot mondunk, de nem ez a lényege, hanem a várakozás! Hát az gyönyörű. Amikor tele van a naptár, akkor az lesz, ami bele van írva. Az engem nem hoz lázba. Odafigyelek, megcsinálom legjobb tudásom szerint, de egy üres naptár sokkal jobban földob. Hát mit csináljak? Ilyen vagyok! Fordítva vagyok bekötve. Ez tény.

Dönteni: A kezdet borzasztó volt. Amíg az ember az összes olyan dobozból kitör, amiből ki szeretne törni, az valóban konfliktusokkal jár. Mi az, hogy valaki elmegy egy iskolából? Mi az, hogy nem jön vissza? Mi az, hogy férjhez megy? Mi az, hogy elválik? Mi az, hogy felmond a stabil munkahelyén? A döntés a lényeg. Ha az ember döntött, akkor már ne morfondírozzon. Tanulmányozni lehet, hogy mit miért és annak mi a következménye. De kell egy határvonal, nem szabad túlgondolni semmit. Ha megszületett a döntés, tartsa is ahhoz magát. (...) A döntés maga egy katartikus pillanat, aminek örülni kell. Még akkor is, ha néha kellemetlen. Katarzis nélkül nem lehet élni.

Munkák, kapcsolatok: Radikálisan és hirtelen, bumm, bele a közepébe. Nem csak így fejeződnek be, így is kezdődnek a kapcsolataim. És a munkáim is. A legjobb példa rá a Sohase mondd! Ahogy az a dal berobbant 1980-ban, hasonlóan hirtelen jött minden az életemben. Persze ezzel nem azt mondom, hogy nem kellett mindenért megdolgoznom. De sosem volt bennem olyan vágy, hogy valahova jussak, hogy valamit olyan nagyon el akarok érni, és főleg, hogy azért célirányosan sokat dolgozzak. Ha valami nem akart lenni, azt elengedtem. 

Ösztönök: Az ösztöneim remekül működnek, és soha nem bántam meg a hirtelen döntéseimet. Nagyon jól súgnak nekem; aztán próbálom az agyammal megérteni, mit és miért kellene tennem, vagy nem; majd ezt a kettőt – ami nálam együtt jár – összhangba hozom. Az ösztöneimnek hiszek, mert eddig bevált.

Szabad: Szabadon élek, úgy, amilyennek születtem! (…) A lányom egyébként azt állítja, hogy én "leszarom" a világot, ha nem érdekel éppen, és ez zavarja az embereket. Ebben valószínűleg van valami. Szabad vagyok és másoknak is szabadságot adok, de ezzel nehéz bánni! Mert ahhoz felnőttnek kéne lenni, és kevesen azok. Fölfogni azt, hogy minden döntésünkért saját magunk vagyunk a felelősek - ez egy borzasztó nehéz dolog, és a legtöbb ember ódzkodik ettől. 

Heti Hetes: Tizenhárom éven keresztül vettem részt a Heti Hetes című műsorban, és úgy éreztem, hogy elég volt. Az életemben bekövetkeztek olyan változások, amik arra sarkalltak, hogy befejezzek dolgokat, lezárjam az életem bizonyos fejezeteit. Az édesapám halálával párhuzamosan sok mindent lezártam az életemben, köztük a Heti Hetest is. Illetve azt gondolom, hogy ez a műsor a demokrácia szülöttje volt. Vannak hírek, amikből vicceket tudunk gyártani, félkomoly, esetleg komoly formában. Időközben a demokrácia olyan szinten csorbult, hogy ezekről a dolgokról nem lehet vicces formában beszélni. Ezt nyugodtan leírhatja.

Múlt: Inkább törvényszerűségekkel szoktam foglalkozni. De azt is csak úgy, ha szórakoztat. A „mi lett volna, ha” – dolgok nem érdekelnek, azon felesleges rágódni. Tudja, van értelmes és értelmetlen rágódás. Az értelmes rágódás az, amikor az ember megpróbál a múltjából a jelenére, vagy jövőjére vonatkozó törvényszerűségeket előbányászni. Mik azok a visszatérő hibák, amiket rendre ugyanúgy elkövet. A visszatérő és ismétlődő eseményekkel érdemes foglalkozni, mert annak oka van. És az ok általában saját magunk vagyunk. (...) Nagy adománya a kornak, hogy egyre több olyan dologra lehet ráismerni, ami már volt egyszer, hiszen az ember sokmindent megélt.

Egyedül: Fölteszem neked a kérdést: mi a magány? Hát épp ezt akarom mondani, az ember mindig egyedül van, vagy soha. Ez egy belső döntés. Halál komolyan mondom. (…) Amúgy velem mindig mindenki együtt élt, mert velem lehet. Pont azért, mert békén hagyok embereket, de aztán meg ők nem bírják azt, hogy békén hagyom őket - hidd el.

Szabad: Szabadon élek, úgy, amilyennek születtem! (…) A lányom egyébként azt állítja, hogy én "leszarom" a világot, ha nem érdekel éppen, és ez zavarja az embereket. Ebben valószínűleg van valami. Szabad vagyok és másoknak is szabadságot adok, de ezzel nehéz bánni! Mert ahhoz felnőttnek kéne lenni, és kevesen azok. Fölfogni azt, hogy minden döntésünkért saját magunk vagyunk a felelősek - ez egy borzasztó nehéz dolog, és a legtöbb ember ódzkodik ettől. 

Önazonos: A boldogság egyik alapja, hogy az ember önazonos legyen, ne legyen túl sok tévedése a saját megítélésében. Ezt folyamatosan kell ellenőrizni, mert az ember állandóan változik. Tudni kell, hogyan ítélnek meg mások, illetve, hogy az, amit magamról képzelek, mennyiben azonos azzal, amit mások látnak. Ezt egyensúlyban kell tartani. Egyfajta lélekápolás, ami nem olyan nehéz, csak vannak benne nehéz pillanatok. A boldogság ennek a függvénye.

Hernádi pont: Általában nem nagyon érdekel, hogyan látnak mások, csak az érdekel, én hogyan látom magamat. Elmesélem, hogy színésznő lettem, éppúgy szó lesz műfajokról, mint régi szerelmekről. A közérzetemről is beszélek, mert olyan ember vagyok, aki nem tudnék létezni anélkül, hogy ne reagálnék a világra, amelyben élek. 

Forrás: MTI, Színház.hu, www.life.hu, www.origo.hu, www.dehir.hu, Blikk, Nők Lapja, www.lelekbulvar.com, zene.hu, marieclaire.hu, fidelio.hu stb.