A Bethlen Téri Színház Találkozások című pályázatának első bemutatója a Mary és Max a Tünet, a Manna és a Bethlen koprodukciójában. Valcz Péter rendezőt a librarius.hu kérdezte.
„Két év németországi kőszínészkedés után fejest ugrottam az itthoni szabadúszó medencébe. Pályáztam egy csomó helyre. Rosszul mondom. Pályáztam arra a pár helyre, ahová új színházi előadás létrehozásával lehet. NKA, Titánium, Találkozások. (Igen, lenne még az MMA, de ezt a rövid idő alatt hatalmasra nőtt pénzelosztót még morálisan nem dolgozta fel a szakma gyomra. Röfögve sandítunk egymásra, hogy hát azért abban a vályúban is a mi adóforintunk van.) Na, de a Találkozások bejött. A Lánchídon bicikliztem épp, mikor Gáspár Anna felhívott” –mesélte Valcz Péter a pályázatról.
A rendező elmondta, eleve előadástervvel kellett pályázni. „Elég konkrét volt a pályázati kiírás. Két szereplő, két generációnyi korkülönbséggel. Nekem rögtön a Mary és Max ugrott be. Hihetetlen megindító történet, zseniális humorral. Pistát a Tünet Együttesből ismerem. Régóta kerülgetjük egymást, van köztünk valami rokonlélekség. Petrával meg még a Kaposvári Egyetemről tartozunk egymásnak. Rendeztem egy mesedarabot az osztályának, amibe ő végül egyeztetési okok miatt nem került bele. Nagyon sajnáltuk mind a ketten. Ő lett volna BOCI Mama, és erre a névre még négy karton csokit is kaptunk a szponzortól. 2008-as elmaradásunkat pótoljuk most . A sors fintora, hogy mivel Mary és Max is csoki imádó, így most tíz karton csokit kaptunk ugyanattól a szponzortól. Szóval, ha a Petrával dolgozunk, ott tuti lesz csoki” – árulta el Valcz Péter.
A további terveit firtató kérdésre az alkotó elmondta, a párizsi Lecoq-iskolában, ahol végezett, nem különült el ennyire a színészet és a rendezés. „Alkotókat képeztek, és úgy gondolom, hogy ez a szerepkör áll hozzám legközelebb. Kitalálni, létrehozni, reagálni, megszervezni, összehozni, megírni, előadni, közösen, együtt. Itthon a rendezői pozíció ezeket a dolgokat jobban magába foglalja, szóval a kérdésedre válaszolva: rendezni szeretnék teljes értékű alkotótársakkal. (..)
Harmincas, fehérbőrű, fővárosi, értelmiségi férfi vagyok, rendes körülmények közt születtem, sok lehetőségem volt (a hallásom, a látásom meg a memóriámon kívül egyelőre mindenem jól funkcionál). Valószínű, hogy ezek a jó körülmények annyira feszélyeznek, hogy társadalmi igazságtalanságokon vezetem le ezt a feszültséget. Egy családállításon hallottam, hogy a gyerek is legtöbbször a kevésbé domináns szülő felé húz, hogy kiegyenlítse a mérleget. Én meg dupla mérleg vagyok. Most mit csináljak? Valószínű ez a feladatom” – hangsúlyozta Valcz Péter.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.