„Szentendre az újratervezés időszakát éli” - Interjú Vasvári Csabával

Új vezető érkezik a Szentendrei Kulturális Központ élére Vasvári Csaba személyében. Ennek kapcsán kérdeztük.

Miért döntöttél úgy, hogy újra igazgatói pályázatot írsz és indulsz a Szentendrei Kulturális Központ vezetéséért?

Erre a kérdésre a kiírás szerint magában a pályázatban is választ kellett adnom, és végül is igen egyszerűen hangzik: mert akarok valamit. Első hallásra lehet, hogy meghökkentő, de ha jobban belegondolunk, minden benne van. Ahogy a dolgozatomban is írtam, legendás drámatörténet tanárom, Hegedűs Géza úgy tanította nekünk annak idején, hogy a drámairodalom valamennyi alkotásának története összefoglalható egyetlenegy mondatban, ami így szól: „Valaki, vagy valakik akarnak valamit, valaki, vagy valakik valami mást akarnak, és a végén más helyzet áll elő, mint ami az elején volt.”

Ez az egy mondat amúgy jól leképezi egy pályázati folyamatban résztvevők helyzetét is, lévén a pályáztatás maga is drámai folyamat. A pályáztató is akar valamit, úgyszintén a pályázók, és az összes érintett is, így tehát én is akarok valamit. Ez az akarat egyelőre talán magában a pályázatban körvonalazódik a legjobban és bízom benne, hogy a bennem meglévő akarat más helyzetet teremt majd, mint a jelenleg fennálló. Az indulás melletti döntésben most is szerepet játszott egy olyan elem, ami az eddigi esetekben is: úgy éreztem, hogy ezt a színházat is lehet jobban csinálni, mint eddig. Ez persze még nem feltétlenül lenne elég motivációnak, de felmérve a Szentendrei Teátrum működésében rejlő potenciált, és a rendelkezésemre álló erőforrásokat, úgy érzem, ezek gondolatébresztő interferenciát mutatnak, így a feladatot érdekes és távlatos szakmai kihívásnak látom.

Mi adott hozzá, bátorságot, lendületet?

A lendületet tulajdonképpen két beszélgetés adta. Solymosi Helénával, a teátrum megbízott vezetőjével még a pályázati időszak elején beszélgettem a Szentendrei Kulturális Központ akkori helyzetéről, és ez igazán inspirálónak bizonyult. Amellett, hogy Helénát rokonszenves és talpraesett vezetőnek ismertem meg, sok olyan információval szolgált, ami fölkeltette az érdeklődésemet és megmozgatta a fantáziámat. A másik beszélgetésre is ekkortájt került sor. Lőrinczy Györggyel, a Budapesti Operettszínház főigazgatójával diskuráltunk szakmai kérdésekről, színházról, mindenféléről. Amikor szóba jött Szentendre, biztatott, hogy szerinte érdemes lenne megpróbálnom. Gyurit tapasztalt, energikus és empatikus vezetőnek tartom, így sokat jelentett számomra az ő szava. A bátorság meg adott volt. Végül is nem veszíthettem semmit. Megpróbálom, aztán vagy sikerül, vagy újabb tapasztalatokat szerzek egy pályázati eljárás során.

Mit kellett mérlegelned a tervezés során, milyen lehetőségeket rejt magában Szentendre?

A mostani pályázati kiírásban megfogalmazott feltételek teljesen eltérőek az eddigiektől. A fenntartó okos döntéssel különválasztotta az előadó-művészeti tevékenységet a közművelődési feladatoktól. A két elkülönített, de egymást támogató szervezeti egység működésében jelentősebb potenciált látok az eddigieknél. Mindenképpen szerencsés volt tehát, hogy – az eddigi pályázati kiírásoktól eltérően – színházi szakemberként nem kellett úgy tennem, mintha kifejezetten jártas lennék a közművelődés szakmai kérdéseiben. Korábban vagy az előadó-művészeti törvény betűinek felelt meg az intézmény egy szakirányú színházi végzettséggel rendelkező vezetővel, akinek valószínűleg nem volt mindig édes teher a kiterjedt és igen erős közművelődési profil, vagy a közművelődésben jártas, ám színházi közegben kevéssé otthonosan mozgó vezető vitte az ügyeket. Az a terhes kettősség tehát, ami eddig jellemezte az intézményt, most végre megszűnhet, és így újfajta fejlődés útjai nyílhatnak meg a Szentendrei Teátrum előtt.

Érzésem szerint Szentendre sok szempontból amúgy is az újratervezés időszakát éli. Ahogy pályázatomban fogalmaztam: a jelenlegi városvezetés, a városi intézmények vezetői, és a véleményformáló helyi értelmiség igen szép és nehéz feladat, egyben óriási lehetőség előtt is áll: újra ki kell találnia Szentendrét. Hiszen a várost jellemezni hivatott korábbi és jelenleg is használatos jelzők, az ezek sugallta irányok, valamint a jelzőket generáló aktivitások megkoptak, az eddigi húzóágazatok vonzereje halványulni, de mindenképp átalakulni látszik. Azt gondolom, hogy a kulturális fogyasztási szokások változásaiban, valamint a kulturális turizmusban tapasztalható trendekre építve az előadó-művészeti aktivitások adhatnak új lendületet a városnak a képzőművészetek nyújtotta vonzerő mellett.

Milyen színházak, alkotók támogatják a pályázatod, hogy sikerült őket megnyerned?

A "támogatásnál" szerencsésebbnek tartom a "kölcsönösen előnyös együttműködések hálózatának kiépítését". A támogatást esetleg hozomra adja valaki. Átgondolt szakmai elképzelések helyett néha elég hozzá a személyes kapcsolat, aztán a támogató később esetleg kérhet valamit a támogatásért cserébe, ami akár fájhat is. Viszont a szakmai együttműködők megnyeréséhez azért talán több kell a puszta nexusnál. Persze fontos lehet a személyes szakmai és emberi hitelesség is, de elengedhetetlen valamiféle többlet, egy olyan elképzelés felvázolása, ami a partnernek is előnyös. A jelenlegi és megtartandó, valamint a lehetséges jövőbeni együttműködők hálózatának kialkításakor tehát fontosnak tartottam, hogy olyan irányokat vessek fel, amelyek a partnerek számára vonzónak bizonyulhatnak a későbbiekben. Megemlítek néhány olyan intézményt, ahol érdeklődtem a lehetséges együttműködésről, annak módozatairól és mely adott esetben szívesen maradnaa jövőben is, avagy lépne be a Szentendrével együttműködők sorába: Nemzeti Színház, Örkény István Színház, Radnóti Miklós Színház, Miskolci Nemzeti Színház, Színház- és Filmművészeti Egyetem, Kaposvári Egyetem Művészeti Kar, Orlai Produkciós Iroda, Manna Kulturális Egyesület, Magyar Művészeti Akadémia Színházművészeti Tagozat, Magyar Alkotóművészeti Közhasznú Nonprofit Kft., ELTE Konfucius Intézet, budapesti Francia Intézet, OPERETTISSIMA Előadó-művészeti Nonprofit Közhasznú Kft. A megbeszélések különböző fázisban tartanak, de minden esetben ígéretesnek tűnnek. Ez a névsor persze korántsem teljes és végleges, hiszen más helyzetben tárgyal az ember pályázóként és megint másban megválasztott vezetőként. Számos intézményt és alkotót kell majd a továbbiakban is megkeresnem.

Mint a Magyar Teátrumi Társaság alelnöke, hogy látod elődöd, Csató Kata igazgatásának történetét? Van-e olyasmi, amit megőriznél az ő elképzeléseiből?

Alelnökként semmiféle rálátásom nem volt Csató Kata igazgatói munkájára, hiszen az egyesület rendezvényein és közgyűlésein Kata soha nem jelent meg, az elnökség pedig az általa írt levélből értesült a Kulturális Központ MTT-ből való kilépéséről. Ezt az alapszabály szerint tudomásul vettük, merthogy nem is tehettünk mást. Katával mint igazgatóval egyébként egyetlen alkalommal találkoztam, de akkor sem alelnökként, hanem színészként voltam jelen. Egy tavaly nyári próbaidőszakot követően, a Szentendrei Teátrum és az Orlai Produkció közös bemutatója, a Gálffi László rendezte Aranytó premierje utáni kis fogadáson köszöntötte az előadás résztvevőit. Azt hiszem ez az egy találkozás, illetve a sajtóhírekben fellelhető információk, illetve vélelmezések túl sovány támpontot nyújtanának ahhoz, hogy részleteiben kirajzolódhasson előttem egy igazgatás története.

Egyébként a pályázati időszakban rendelkezésemre álló információk, valamint az aspiránsok rendelkezésére álló pályázati dokumentáció elemei nem tették lehetővé, hogy egyértelműen megállapíthassam, melyik korábbi vezető elképzelései eredményezték a fennálló viszonyok közt ezt vagy amazt a helyzetet. Egy koncepció kialakításakor amúgy nem is lehet szempont, hogy valamely elvetendő, vagy megtartandó minőség mely korábbi vezetőhöz köthető. Megőrizni és fejleszteni azt kell, ami hasznos és jó.

Mi az, ami az eddigi működést jellemezte, hogy látod, mennyi változást fog hozni a te koncepciód?

Az eddigi működést annyi minden jellemezte, hogy színház-, és/vagy kultúrtörténész legyen a talpán, aki akár csak hozzávetőlegesen körül tudná írni. Az pedig, hogy mennyi változást hoz a koncepcióm, a későbbiekben derül ki. A pályázatomban leírtak magukért beszélnek. Egyelőre a szó szoros értelmében. Értem ezalatt, hogy a gondolatok és szándékok most még csak beszélnek és mondják a magukét. A célom, hogy a kezdő kérdésben említett akarat tettekké és eredményekké formálja a leírt szándékokat és a felvázolt koncepciót.

Ha a működés során sikerül kiépíteni a pályázatomban vázolt három alappillért, jelesül a szentendrei polgárokat, a helyben élőket megszólító aktivitások pillérét, továbbá a kiépítendő együttműködői hálózaton, valamint az együttműködőkkel közösen kifejtett előadó-művészeti, PR és marketingtevékenységen alapuló közegbefolyásolást és imázsváltást célzó tevékenységek pillérét, valamint harmadikként a hazai és nemzetközi kulturális turizmust érintő, bevételorientált aktivitásokét, akkor ez mindenképp jelentős változásokat generálhat a kulturális központ működésében és a város életében. A három, egymástól jól elkülöníthető, ám egymást szorosan támogató tevékenységcsoport megszervezésével és felfuttatásával, és az ezekhez szükséges erőforrások meghatározásával teremthető meg az a működési modell, amely új lendületet biztosíthat a Szentendrei Teátrumnak, és a kifejtett előadó-művészeti tevékenységen keresztül Szentendrének.

Mi lelkesít a leginkább a feladatban?

Hiszek a pályázatban megfogalmazott megállapításban, miszerint Szentendre egy paradigmaváltás küszöbén áll, ezért nagyszerű lehetőségnek látom, hogy a városról alkotott kép és az itt élők által megélt önkép formálásában jelentős szerepet játszó intézmény vezetésében vehetek részt.

VASVÁRI CSABA PÁLYÁZATA ITT ELÉRHETŐ!