„Minden várakozásomat felülmúlta ez az évad!” - Interjú Magács Lászlóval

Míg a legtöbb színházban már a nyári szünetre készülődnek, az Átriumban még bő egy hónapig tart a 2015/2016-os évad. A Margit körúti teátrum rekordszámú előadással – 237 – zárja majd július közepén az idei színházi szezont. Az Átrium Film-Színház igazgatóját - Magács Lászlót, nemcsak évadértékelésre kértük, de az őszi bemutatókról, tervekről is kérdeztük.  

Ha jól számoltam, az Átrium Film-Színház immár a negyedik évadját zárja idén. A műfaji paletta is egyre színesebb, hiszen a prózai darabok mellett, több mint 100 zenés színpadi művet, és számos gyermek-és ifjúsági előadást láthattak a nézők ebben a szezonban. A 10 bemutató pedig önmagáért beszél. Milyennek ígérkezik az ötödik Átrium-évad?

Magács László: Valóban az idei szezon mutatta meg - nemcsak a számok tükrében -, hogy mit tud ez a színház. Minden várakozásomat felülmúlta a 2015/2016-os évad. Májusban két nagyon jól sikerült bemutatónk volt, a Pillanatfelvétel (a Lepkegyűjtő produkcióval közös előadás), és a Budapesti Operettszínház idei utolsó premierje, a Nők az idegösszeomlás szélén, és tényleg hihetetlenül sok előadás játszottunk nagyon jó nézettséggel. Évről-évre úgy tapasztalom, hogy a nézők szeretik a kínálatunkat. Számomra nagy öröm, hogy abból, amit még indulás előtt, 2011-ben végiggondoltam, hogy mi is történjen majd az Átriumban, abból ősszel meg tud valósulni három nagyon fontos elem. Az egyik, hogy Zsótér Sándor rendezését (Edward Albee: Mindent a kertbe! a Miskolci Nemzeti Színház vendégjátéka – a szerk.) az Átrium közönsége is megnézheti. A budapesti bemutató a vidéki színházakkal létrejött együttműködés keretében valósul meg. Ez a projekt a székesfehérvári színházzal indult, aztán a szombathelyivel folytatódott, és most a Miskolci Nemzeti Színház előadása látható majd nálunk. Releváns színházi helyzetnek érzem ezt a vendégjátékot, mert egyrészt Zsótér Sándort nagyon nagyra tartom, másfelől pedig nagyon izgalmas a darabválasztás, és fantasztikus alakítások vannak benne. Ahogy az is nagyon fontos, hogy a k2 színészeivel elindult egy közös munka még a Kerengőkben (Vörösmarty: Csongor és Tünde c. drámai költeménye nyomán, Szabó Borbála írt Kerengők címmel kortárs színművet, melyet 2016. április 15-én mutatták be az Átriumban – a szerk.), ami az őszi szezonban folytatódik. A k2 Színháznak lesz egy új bemutatója - Cájstükk címmel, amiben pedig ők dolgoznak majd vendégművészekkel. A korábban említett 2011-es tervemben szerepelt a Maladype Színház is. Az előttünk álló évadban egy nagyon érdekes, multimédiás előadást fognak létrehozni az Átriumban - Dada Cabaret címmel, ami azért is érdekes, mert valószínűleg kevesen tudják, hogy idén ünnepeljük a dadaizmus 100 éves évfordulóját. Tehát elég alaposan próbáljuk meg körbejárni ennek az avantgárd művészeti mozgalomnak minden vetületét. Az a tervünk Zolival (Balázs Zoltán, színész, rendező, a Maladype Színház vezetője – a szerk.), hogy a produkciót  sok, sok beszélgetéssel kötjük majd egybe. Ez azért is fontos, mert ebben az évadban elindult a NézőKépző (az Átrium középiskolásokat megcélzó programja, ami a tantervi történelemoktatáshoz kapcsolódóan, egy összművészeti csomagot kínál gimnazistáknak – a szerk.), ami sikeresen debütált, és ősztől újabb színekkel gazdagodik. Ahogy az is nagyon fontos persze, hogy Alföldi Róbert ismét játszik nálunk, ezúttal egy Molnár Ferenc darabban – Egy, kettő, három -, amit Znamenák István állít majd színpadra, a Kultúrbrigáddal közösen mutatunk be. Szóval úgy gondolom, hogy jól fog kezdődni a 2016/2017-es évad, erős és valószínűleg sikeres előadásokkal. 

Az Átrium 2012-es indulása óta, a Pintér Béla és Társulata éppúgy otthonra lelt itt a Margit körúti játszóhelyen, mint az előbb említett k2 Színház társulata, a Kultúrbrigád pedig a kezdetektől készíti a jobbnál jobb előadásokat. Lehet még bővíteni ezt a széles színházi spektrumot?

Magács László: Szerintem ez rendben van így. Az eredeti elképzeléseim döntően megvalósultak, bár egy nagy tévedésem volt, amikor azt gondoltam, hogy a táncot is be tudjuk majd fogadni, de avval szembesültem, hogy ahhoz túl nagyok vagyunk. Hozzáteszem, azért ezt sem adtuk fel, mert a Frenák Pál Társulat például nagyon jó előadásokat csinált már itt telt házzal, és a Duda Éva Társulattal is van egy együttműködésünk, amit lehet, hogy folytatunk a következő szezonban. Illetve ott van a Diótörő (a Közép-Európa Táncszínház és az Átrium Film-Színház közös produkcióját 2013 decemberében mutatták be – a szerk.), amit ketten hoztunk létre Kun Attila koreográfussal együtt.

Az előbbi felsorolásból - többek között- kifelejtettem a Trojka Színházi Társulást, pedig nagyon izgat, hogy a következő évadban kapnak-e teret az Átriumban?

Magács László: Nagyon szeretem Attila (Soós Attila, koreográfus, rendező, a Trojka Színházi Társulás alapítója – a szerk.) dolgait, főleg az Offroadot (Mikó Csaba: Offroad című színművét, Soós Attila rendezésében - 2016. március 11-én mutatták be az Átriumban – a szerk.)

Velük kapcsolatban azt tudom mondani, hogy elkezdtem nagyon alaposan körbenézni, hogy találok-e egy kamaraszínházat, ahol olyan előadásokat tudnánk csinálni, amelyekhez az Átrium nézőtere túl nagy, de fontosnak tartom, hogy megvalósuljanak.

Korábban említetted, hogy jó nézettséggel zárjátok az évadot. Ez azt is jelenti, hogy minden műfajra vevő a közönség? Pintér Béláéknak például van egy komoly rajongótábora, vagy azok a nézők, akik egyébként is járnak az Operettszínházba, az Átriumba is eljönnek megnézni az itteni előadásaikat. Vagyis lehet azt tudni, hogy milyen nézői preferenciák dominálnak? 

Magács László: Igazad van abban, hogy Pintér Béláéknak van egy stabil nézőközönsége, de az, hogy itt játsszák az előadásaikat, újabb közönségréteget hozott számukra is. Valószínűleg ez azért lehet, mert ide kényelmesebb eljönni, és sokak számára, akik hallottak már az előadásaikról, reveláció volt, hogy mennyire fantasztikus produkciókat mutatnak be. Hogyha pedig azt nézzük, hogy mi egy színházvezető feladata, főleg egy olyan helyen, aminek viszonylag alacsony az állami támogatása, akkor ezt úgy definiálnám, hogy rámegyek a tutira, vagyis megpróbálom megteremteni a biztos bevételekből azt a pénzügyi stabilitást, amiből aztán kísérletezgethetünk. Tehát fontosnak tartunk olyan előadásokat is műsorra tűzni, amelyeket olyan alkotók jegyeznek, akik minőséget képviselnek, de nem terhelem rájuk azt a kényszert, hogy 150 előadást kihozzanak a produkcióból. Ilyen például az Offroad is, amit büszkén és boldogan lobogtatok, mint Átriumos bemutatót, még akkor is, hogy előre tudtam, abból nem lesz egy százas széria. Amire pedig rákérdeztél, hogy létezik-e ilyen fogalom, hogy az Átrium közönsége, az engem is nagyon izgat. Éppen ezért, most ősszel tervezzük, hogy készítünk egy szociológiai felismerést a nézőink körében, mert kíváncsi vagyok, hogy milyen lehet az átfedés. Érdekelne, hogy az a néző, aki megveszi a jegyet az Operettszínház - Nők az idegösszeomlás szélén című előadására, vagy aki beül majd a k2 Színház produkciójára, vajon milyen bemutatókra jön még el.

Nézőként nekem a minőség és mennyiség kiegyenlített aránya jut eszembe az Átrium évadjairól. Arról nem is beszélve, hogy ráadásul még közszolgálati funkciót is ellát a színház, gondolok itt a gimnazisták kreatív gondolkodását fejlesztő NézőKépzőre. Hogyan folytatódik a következő évadban ez a művészeti program?

Magács László: Nézd, én azt a közhelyet használom az Átriumra, hogy mainstream alternatív/alternatív mainstream.  Ma még kevés olyan független társulat létezik, aminek a közönségbázisa - hosszú távon - meg tud tölteni egy háromszáz fős nézőteret. De többek között arról szól a NézőKépző, hogy „gyártsuk” azt a közönségréteget, amelyik majd el fog járni hozzánk. De ami még nagyon fontos számomra, hogy a NézőKépzőt úgy szeretném kibővíteni, hogy nemcsak hagyományosan a kultúrára vonatkozó aspektusait nézzük, hanem megpróbálunk segíteni a gyerekeknek, a leendő színházba járóknak abban is, hogy meg tudják erre a pénzt keresni. A tavalyi Csongor és Tünde tábor után, idén nyáron – július 11-től 15-ig - egy olyan pénzügyi tábort szervezünk - Az első milliód címmel, ahol remélem sok, sok gimnazista megalapozza élete üzletét, és gazdagon távozik majd innen. Ez a nyári tábor olyan középiskolásokat szólít meg, akiket érdekel a pénz, a vállalkozás, a cégalapítás, a tőzsdézés világa.  Pénzügyi szakemberek vezetik majd be a fiatalokat az üzleti élet világába, akik játékos, de mégis komoly formában ismerhetik meg a vállalkozói lét trükkjeit és buktatóit. Ami pedig a 2016/2017-es évad NézőKépző programját illeti, kicsit bővülni fog. Ugye mindig lesznek új elsősök, másodikosok, és így tovább, tehát a meglévő produkciókat ismét elővesszük, és a Kerengőket is értelemszerűen játszani fogjuk tovább. Tehát megvan az alapja a NézőKépzőnek, de mindenfélével szeretnénk tágítani a meglévő keretet, mert azokat a gyerekeket, akik idejárnak, szeretnénk olyan felkészült, esztétikailag kifinomult, érzékeny emberekké nevelni, akik nyitottak a világra.

Látva azt, hogy évadról-évadra emelitek a tétet, a néző úgy érezheti, semmi ok a panaszra, a színház köszöni szépen, prosperál. Ez valóban így van, vagy a látszat csalóka?

Magács László: Amikor 2012-ben a senki földjén várakoztam a Merlin és az Átrium között, sokat beszélgettem színházi emberekkel arról, hogy hol lehetne a megfelelő szerepe, helye ennek az új intézménynek. Leültem az alternatív szcénában tevékenykedő kollégákkal éppúgy, mint a kőszínházak vezetőivel, és nagyon sok hasznos gondolat hangzott el. Mácsai Pállal (színész, rendező, az Örkény Színház alapító igazgatója) is elbeszélgettem arról, hogy látja ezt az egész budapesti színházi világot. Pali akkor azt mondta, hogy nekem nem kell attól félnem, hogy elveszem tőlük a nézőket, mert ha új színházak születnek, az azt mutatja, hogy ez a terület prosperál. Pontosan ezt bizonyítja az Átrium léte, hogyha azt érzékelik a nézők, hogy ez megy előre, és itt új dolgok születnek, akkor többen lesznek.

Az Átrium futó előadásairól és a bemutatókról bővebb információ itt olvasható:

http://szinhaz.blog.hu/media/image/2016-06-03/11909069/.

Szerző: Hegedűs Claudia

Színház.hu