Kováts Adél: „A színház magától soha nem tud kimenni a divatból”

A Radnóti igazgatója szerint nagy szükségük lenne egy második játszóhelyre is. Kováts Adélt a Kamara Online kérdezte.

A Kamara Online cikkéből:

„Amíg az ember nincsen benne valamiben, addig arról csak elképzelései vannak, bár számomra ismert volt a közeg, ismert az igazgatói iroda. Elődöm, Bálint András színészként a beiktatásom előtt sokat próbált, ezért nagyon sok időt töltöttem itt korábban is, és bele is folytam a munkába. De amikor az ember ténylegesen megkapja a jogot a döntéshozásra, akkor mégis új helyzetbe kerül. A február óta eltelt négy hónap vezetői tanulási folyamat volt. Az ember nem attól válik vezetővé, hogy beül egy íróasztal mögé – tanuljuk egymást a színházigazgatással, és a közvetlen munkatársaim sokat segítenek, hogy még jobbá tehessük a színházat a jövőben. Elsősorban a struktúrát, a működést kell megértenem. A Radnóti Színház eddig is jól működött, vagyis nem az alapjaitól kell felépíteni a házat” – fogalmazott Kováts Adél, aki február 1-től tölti be a Radnóti Színház igazgatói posztját, a társulatot pedig immár több mint 22 éve erősíti.

„Arra szövetkeztem azokkal, akikkel megpályáztam a feladatot – hogy az épülethasonlatnál maradjak –, hogy felújítsunk. Nem új csapattal kezdtem az új munkába. Tehát mindannyiunknak meg kell újulnia a cél érdekében. A nagyon jó alapokra fogunk ráhúzni együtt egy, két vagy három „emeletet”. Szeretném, ha modernebbek lennénk. A vezető ízlése, így az enyém is, mindenképp mértékadó a művészvilágban, de a változtatásokat közösen kell végrehajtanunk. (...) Valló Péter a főrendező, vele napi szinten megbeszélem a feladatokat, javaslatokat tesz, a végső döntés természetesen az enyém. Komáromi György gazdasági igazgató feladata annyival több, hogy a nagy színházaknál vannak produkciós vezetők, nálunk viszont nincsenek. Ezért ő viszi a színház működtetéséhez szükséges operatív feladatokat is” – számolt be a direktor.

„A jó színház mindig vonzó. Egy színház akkor veszíti el a vonzását, amikor kihűl benne az a láz, ami miatt érdemes a színésznek színpadra lépnie. Ezt a közönség azonnal észreveszi, bár bent ül a nézőtéren, de nem tudja igazán, hogy miért. A színház élő valóság. A színház magától soha nem tud kimenni a divatból, mindig van érvényessége, de csak akkor, ha önmagát érvényesnek tekinti, és fontosnak tartja, hogy fontos, előrevivő, vagy éppen az előrelépést hátráltató témákról beszéljen. Ezzel nem azt mondom, hogy nincs létjogosultsága a nagyon szórakoztató, hátradőlős, mindent elfeledtető szórakoztatásnak.

Mindig a színvonalon és az ízlésen van a hangsúly. A Radnótinak is van és lesz is olyan előadása, amellyel önfeledtséget adunk a nézőnek. Igaz, lehet, hogy kicsi csavarral, és lehet, hogy az édes kicsit keserű lesz. Nagyon szeretem, ha mindenben több alternatívát nyújtunk és a felszínesség helyett mélyebbre nyúlunk. A színháznak egy dolga van, az, hogy hasson az emberekre. Hatni akkor tud, ha azokat, akik mögötte állnak, a változtatás, a jobbítás láza fűti. A színház olyan platform, amely lehet nagyon megosztó is. Az emberek az élményeik kapcsán különböző véleményt alkotnak, ezt megfogalmazzák, haza viszik és továbbadják másoknak. A színház erősen formálja a társadalom véleményét, hiszen a nézőtérre beülés eleve egyfajta megismerési és megosztási vágyat feltételez. Egy felelős művészszínháznak az a dolga, hogy a legkülönbözőbb impulzusokat vigye haza a közönség” – vallja Kováts Adél.

Az igazgató kiemelte: az elmúlt 30 évben felújították az öltözőket, az előcsarnokot, lett egy próbatermük, a nézőtérre új székek kerültek, a ház jó állapotban van. „Ettől függetlenül minden évben szükséges a megújulás, a csinosítás. A legtöbb pénzt az új játszóhely kialakítására kellene előteremteni. Fiatalodni szeretnénk: jöjjenek a fiatal alkotók, színészek, azt akarjuk, hogy több helyük, feladatuk legyen a főiskolásoknak is” – tette hozzá.

A teljes interjú itt olvasható.