Udvaros Dorottya: „Kell az a szemernyi bizonytalanság”

Az Ördögkatlan Fesztivál díszvendége volt a Nemzeti Színház Kossuth-díjas színművésze. Udvaros Dorottyát a Szabad Föld kérdezte.

A Szabad Föld cikkéből:

„Kétségtelen, hébe-hóba átfut rajtam, jó lenne hátizsákosan útnak indulni Peruba, Mexikóba, de legalább fél évre elmenni Horvátországba halászni. Romantikus vágyaimat tett eddig sosem követte. Nyári szünetem sincs igazán. Muszáj melózni” - fogalmazott Udvaros Dorottya. A színésznő elárulta, vannak rendkívül sűrített időszakok a színházban, amikor a próbák összekötik a nappalokat az éjszakával.

Fotó: Sóki Tamás, MTI

A kérdésre, hogy versenyző alkat-e, a Nemzeti Színház tagja így felelt: „Küzdő. Színházban sem bírok lazsálni. Amikor a Nemzetiben legutóbb a Cyranót próbáltuk - az öreg Roxane vagyok az előadásban -, iszonyú stresszben voltunk végig. A rendező, a grúz David Doiashvili szinte eredményt akart már a második próbán. Minden idegsejtet megdolgoztatott. Ez felpörget, és ez a jó. Ha egy rendező nem követel tőlem, ha nem kell széthajtanom magam, unatkozom. (...) Nem igazán szoktam hisztizni. Nem terrorizálom a kollégáimat az érzelmeimmel, kínjaimmal, bármivel, az engem is kimerítene”.

Udvaros Dorottya elárulta, néha megesik, hogy kiborít egy rendezőt. "Volt, hogy otthagytam próbát, bementem a színészbüfébe, ittam egy whiskyt, mert úgy éreztem, megőrülök, és kértem a kollégáimat, szóljanak, ha a rendező úr kitalált valamit, akkor majd visszamegyek a színpadra” - számolt be a művésznő.

Arról is beszélt, hogy bizonyos kollégákkal miért lenyűgöző együtt játszani. „Ha belenézek akár Molnár Piroska, Lázár Kati, Takács Kati, Kulka János, László Zsolt vagy Kovács Zsolt szemébe, máris a helyzetben vagyok, és minden másról megfeledkezem. László Zsolttal már százszor előadtuk A szív hídjait. Nekem megunhatatlan. Finoman beleszövi az aznapi érzéseit is, ami nem azt jelenti, hogy ha épp borús a hangulata, rosszkedvű a szerepben is, nem, ő mindig jól játszik, csak picit mindig más. Ilyen Kovács Zsolt is a kaposvári színházban. Rejtőzködő, szemérmes színész, ezzel engem is megigéz, amikor együtt játsszunk, most például a Shakespeare királynőjében. De olyan is van, hogy rákészülök, ma este aztán csodát művelek, és mégsem megy, hiába gyűröm a lelkemet, agyamat, testemet, nem tudom uralni magam. Kell az a szemernyi bizonytalanság, hogy összhangba kerülnek-e a dolgok este, vajon tudok-e úgy koncentrálni, hogy mindent értsek, lássak, észrevegyek, meghalljak, megérezzek a színpadon, s közben vajon elég színesen vagyok-e jelen - szóval ettől az örök bizonytalanságtól nem válik unalmassá a pályám” - fejtette ki Udvaros Dorottya.

A teljes interjú a Szabad Földben olvasható.